Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.
Ülésnapok - 1901-266
304 Mó". országos ütés 1903 május 9-én, szombaton szinü, hogy ez a 12 előadó ugyanannyi előadói javaslattal és változtatásokkal fog előállani. Meg is történtek már egy-két heti működés után. Ugy lehet jellemezni az osztrák tarifa-bizottság eljárását, hogy ők törlik mindazt, a mi Magyarországnak csak legkevésbbé is érdekében állana és változtatásokat, módosításokat követelnek mindig oly irányban, a mi Ausztriának további javára szolgál. Rubinek Gyula: Egyszerűen nem fogadjak el! Krasznay Ferencz: Engedelmet kérek, nem fogadjuk el ? A tarifa-bizottság a miniszterek jelenlétében tárgyalt, és hogyha sikerült minden kisebbségi és különvéleményt elhallgattatni, épugy fog érvényesülni Ausztriában mindaz a vélemény, a mely a miniszterek asszisztencziájával a vámbizottságban szóba kerül. Széll Kálmán miniszterelnök: Az az ő dolguk lesz. Krasznay Ferencz: Én csak a kilátásokra akarok rámutatni, mert hiszen nem mindenki ugrik a sötétbe és azt hiszem, hogy a politikusnak, a hatalmon levő politikusnak elsőrendű kötelessége, hogy akkor, mikor veszély van, gondoskodjék arról, hogy a veszélyt elhárítsa és a a kellő intézkedéseket megtegye. Azt hiszem, hogyha a katonai javaslatok dolgában igy gondolkozott volna a miniszterelnök ur, minden máskép volna. (Ugy van! Ugy van! a széls'óbalóldalon.) Ugy gondolkoztak, hogy abból a tarifából valóságos leoniana szerződés lesz. Az osztrákok is igy gondolkoztak. Az osztrák tarifabizottság kitalált egy szisztémát, a melyet ő Zurückstellungsysteinnek nevezett el. Ez a Zarükstellungsystem abban áll, hogy valahányszor a tarifának egy-egy tételéhez jutnak, a melyben osztrák érdek még kielégítésre vár és pedig nagyon fokozott érdek, akkor azt egyszerűen kihasítják és azt mondják: erről majd még beszélünk. Szóval legújabban már nemcsak az ipari vámoknál, hanem a mezőgazdaságiaknál is látunk egy érdekes jelenséget, egyszerűen azt, hogy egyenesen tülliczitálnak a magyar agrárius követeléseken. Ha az ember elolvassa dr. Marschek urnak, a ki ezeket az agrár-vámokat referálja, a referádáját, csodálatos felfedezésre jut. Mindenekelőtt arra, hogy Ausztriában is van egy olyan hatalmas agrár-párt, a mely önmagában képes lett volna azokat a vívmányokat kMívni, a mely vívmányokkal mi mint magyar vívmányokkal dicsekedünk. . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy tudta volna! Krasznay Ferencz: Ez igy van! Az osztrák agráriusok is képesek lettek volna e nagy vívmányokat kMívni . . . Széll Kálmán miniszterelnök: De nem ugy van ! Mondani mindent lehet! Krasznay Ferencz: . . . annélkül, hogy mi megtettük volna az érte való nagy áldozatot, az ipari vámok felemelését ós teremtettünk volna olyan lehetetlen helyzetet, a mely nekünk most a más államokkal való szerződés kötéseket lehetetlenné teszi. Mert azzal tisztába kell jutnunk, hogy bármily jól esik is a magyar gazdaközönségnek az agrárvámok felemelése, annak két konzekvencziája elkerülhetetlen. Az egyik abban áll, hogy az ipari közfogyasztás megdrágittatik; a másik pedig az, hogy külkereskedelmi szerződések kötése úgyszólván lehetetlenné van téve, mert elzárkózunk a világpiaczoktól, s más államokból iparczikkeket ide behozni nem lehet, viszont fogyasztásunk kizárólag osztrák. Hát odáig jutottunk a tarifa kérdésében. iSfem akarom untatni a t. házat azoknak a tételeknek a felolvasásával, a melyeket már zurückstellolt az osztrák bizottság, (Egy hang jobb felől: Hogy felemeljék!) a melyeket emelni fognak, s ujabb diskussziók tárgyává tesznek. Rá akartam tehát mindenekelőtt mutatni arra, hogy nagy rést ütöttek a két kormány megállapodásain és ez a rés valóban alkalmas arra, hogy veszélyeztesse az egész vámtarifa ügyét. De legkiáltóbb mindezek között az, a mit ma reggel olvastam. A tarifabizottság ugyanis jónak látta a következő határozatot elfogadni, megint csak miniszteri asszisztencziával: az a javaslat, a mely azt czélozza, hogy Dalmácziába, Tirolba és Bukovinába egy bizonyos mennyiségű tengeri vámmentesen behozassák, elfogadtatott. Mit jelent ez, t. képviselőház ? Hát jelenti azt, hogy ők egyszerűen kihasítanak maguknak egy területet, a mely nekik tetszik, a vámközösség alapelvét ezzel megsértik, szóval: mi mindaddig jók vagyunk nekik, mig az osztrák iparczikkeket elfogyasztjuk ; de abban a pillanatban, mikor a magunk mezőgazdasági termékeinek piaczot akarunk teremteni, ők azt rekriminálják. Hát kérdem a miniszterelnök urat, nem volt-e igazam, mikor azt mondtam, hogy az osztrákok leonini tarifát csináltak ? Széll Kálmán miniszterelnök: Nem bizony ! A mit ők akarnak, a szerződéssel szemben még nem áll! Krasznay Ferencz: Én nem sértem meg a t. házat azzal, hogy magyarázgassam, micsoda veszélyek rejlenek a bizottság ezen eljárásában, s micsoda fényt vet az osztrákok szerződési hűségére azon elbánás, midőn a hat éven át folytatott küzdelem után megszületik egy tarifa s ezt ők ily hűséggel kezelik, s ily követelésekkel állanak elő. Én három konzekvencziát akarok csak ebből levonni, aztán előterjesztem a t. miniszterelnök úrhoz intézendő kérdésemet. (Halljuk! Halljuk !) Az első konzekvenczia az, hogy mennyire nem áll a miniszterelnök ur azon állítása, hogy ne mondjam, dicsekvése, mely szerint nekünk Ausztriával, illetőleg az osztrák kormánynyal kész kiegyezésünk van. Niucs kiegyezés. Széll Kálmán miniszterelnök: Ejnye! Ejnye!