Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.
Ülésnapok - 1901-266
266. országos ülés 1903 május 9-én, szombaton. 301 horvát hadsereg, — azt innen tanulták el (Derültség.) — aztán »Le a kormánynyal«, »Le a többséggel!«, »Le Magyarországgal!*, »Le az államvasutakkal!*, »Le a magyar czimerrel, jelvényekkel!« Szóval, mindenféle tarkabarka, különböző czimeken demonstrácziók történnek, kisebbek-nagyobbak, azután kiabálások ; a tüntetőket szétkergetik, másutt jelennek meg, sőt bementek már a parasztok közé is, már ott is bizonyos zavargási szimptómák mutatkoznak. E dolgok a horvát parasztnál — fájdalom — visszamennek százados tradicziókra s ezen veszedelmes tünetek sokszor igen komoly és aggályos mérveket öltenek ottan. Hát ilyen tünetek vannak. (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.> Rátkay László: Bécsből.szítják! Meg kell mondani! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát én megmondom azt, a mit tudok, és, ugy hiszem, én jobban vagyok informálva, mint a közbeszóló képviselő urak. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) Tessék nekem elhinni, hogy az, a mi e részben történt, — hiszen csak a legeslegközelebbi időben személyesen érintkeztem a horvát bánnal, — nem mutatja azt, higyje el a t. képviselő ur, — bogy ott valamely magasan álló, valamely földalatti bécsi kéz dolgoznék; arról szó sincs. Ott emberek, elemek vannak, a kik különböző módon, részben elégedetlenségből, részben más okból összeszövetkeztek arra, hogy zavargásokat csináljanak és ezek a zavargások kisebb-nagyobb méreteket öltenek. Hát ez sajnos jelenség, és, a mint mondtam, ezt állandó figyelemmel kell kísérni és kiséri is a kormány. (Helyeslés a jobboldalon.) Hiszen méltóztatnak tudni, hogy Zapreticsen, a hol történt a zászlósértés, az meg lett torolva, az illető meg lett büntetve; tudjuk azt is, hogy, sajnos, egy ellenállás alkalmával a dolog halálesettel is végződött. (Ugy van! Ugy van! a szélsöba lóldalon.) A horvát kormány preventMe is intézkedik, a mennyire lehet; utólag pedig megad minden elégtételt, a mit kötelessége megadni, akár egy esetlegesen beállott sértésből, akár egy esetlegesen beállott olyan eseményből kifolyólag, a mely Magyarország ellen van irányozva, vagy a mely Magyarország ez im erét vagy zászlaját sértő szándékot árult el. (Helyeslés a jobboldalon.) így tesz majd ezután is és a mi alattvalóinknak, — tudniillik az ottani magyar állami tisztviselőknek — vagyon- és személybiztonságát megóvja, a mint kötelessége is megóvni. (Tetszés a jobboldalon.) Kern is tudok e részben azon sajnos eseten kMül, a mely most történt, komolyabb panaszt. Igenis történt egy eset egy horvát szolgabírónál vagy más horvát hatósági személynél, a hol ilyen garázdálkodók betörtek és ottan törtek, zúztak. A hol ilyen előfordul, meglesz a szatiszfakezió, a megtorlás. (Helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Miután pedig ilyen szimptómák vannak, a horvát kormány kettőzött figyelemmel kiséri azokat és mindent elkövet, hogy a bajokat meg is előzze. (Helyeslés a jobboldalon.) De nem kell nagyítani mindent, mert higyje el t. képviselőtársam, — a kinek talán ezzel nem árulok el titkot — hogy nem minden igaz ám, a mi ki van nyomatva; az sem igaz ám mind, a mi meg van irva a levelekben. (Zaj a szélsőbaloldalon és felkiáltások: Az Igazmondóban minden igaz! Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Senkinek sem akarok az igazelvüségében, bona fidesében kételkedni, de állítom, hogy a különböző impressziók és egyéb pszichologikus momentumok — és sokszor tévedések, errorok hatása alatt irt ilyen levelekből merített informácziók nem mindig tartalmaznak alaposságot és teljes igazságot. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Nagyítás, túlzás és néha színezés van a dologban. De azért ne méltóztassék azt gondolni, hogy ha akár magánúton, akár nyilvánosan, — a mint a t. képviselő urigen helyesen tette, — felhívják valamire figyelmemet, hogy annak utána nem járok. Én igenis mindent elkövetek, hogy a horvát hatóságok megtegyék kötelességeiket — a mint szándékukban és tehetségükben van — arra nézve, hogy minden irányban a személy- és vagyonbiztonság oltalomban részesüljön, mindenkire nézve, a ki Horvátország területén lakik, legyen az horvát illetőségű vagy nem, a'z mindegy. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Hogyha pedig a magyar állam tisztviselőiről van szó, akkor meg annál inkább kell gondoskodnunk arról. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Kérem a t. házat, méltóztassék ezen választ, a melyeta kereskedelemügyi miniszter ur nevében is adtam, tudomásul venni, (Elénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Rákosi Viktor: Nagy sajnálatomra a miniszterelnök ur feleletét tudomásul nem vehetem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem vehetem pedig tudomásul azért, mert Horvátországban az állapotok odajutottak már, hogy legfőbb ideje volt egy energikus miniszterelnöki nyilatkozatnak, hogy tisztába lehessenek azzal, hogy ha ők továbbra is folytatják azt békétfelduló életet, és vagyonbiztonságot fenyegető forradalmi mozgalmat, akkor szemben találják magukkal a magyar államnak, a magyar miniszterelnöknek, a horvát bánnak, a horvát országos kormánynak egész hatalmát. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Hát nem találják ? Rákosi Viktor: Ezt nem volt szerencsénk hallani a miniszterelnök ur ajkairól; igy beszédét a horvátok igazán még biztatásnak is tekinthetik. Széll Kálmán miniszterelnök: Ugyan kérem !