Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-266

298 266'. országos ülés 1903 hogy ahhoz a politikához ragaszkodunk, a melyhez eddig is ragaszkodtunk. (Helyeslés a jobbés baloldalon.) A rendet Törökországnak kell fentartania, és senki sem áll annak útjában, hogy fenn is tartsa. A többi hatalom azonban figyelemmel kiséri a dolgokat, mert igenis érdekeik vannak ott a hatalmaknak ott lakó alattvalóik miatt; és még inkább vannak érdekeink nekünk, a szomszédos hatalomnak, a melyeket figyelmen kMül nem lehet hagyni. (Igaz! JJgy van! a iobb- és a baloldalon.) Ez a válaszom, kérem annak tudomásul vételét. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Lovászy Márton: T. képviselőház ! Nagyon sajnálom, de a t. miniszterelnök ur válasza az én aggályaimat el nem oszlatja, leginkább azért nem, mert kérdésem egyik leglényegesebb részére a t. miniszterelnök ur egyáltalán ki sem terjeszkedett. Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy nem! Megmondtam, hogy nincs hódítási szándékunk. Lovászy Márton: Bocsánatot kérek, határozottan voltam bátor kérdezni, hogy a »Eremdenblatt« jelentése való-e? Széll Kálmán miniszterelnök: Semmi közöm a » Erem denblatt«-hoz ! Lovászy Márton: Bocsánatot kérek, azért jogom volt kérdezni. (Igaz! JJgy van ! a balés a szélsöbaloldalon.) terveztetik-e ott partra szállás vagy nem, mert ha ott mi fegyveres erővel megjelenünk, ez annyit jelent, mint fegyveres kézzel való behatolás egy idegen állam területére. A miniszterelnök ur a kérdésnek erre a részére egyáltalában ki sem terjeszkedett, és igy nem vagyunk most sem tisztában azzal, hogy csupán arra szoritkozik-e ez az akczió, hogy a mi hajóink ott megjelenvén, odameneküljenek az életükben és vagyonúkban fenyegetett állampolgárok, vagy pedig arra, hogy kiszálljanak, a mi már megszállást jelent és feltétlenül kezdetét jelenti egy olyan akcziónak, a mely azután azon városnak és kikötőnek megszállására vezetne. Rigó Ferencz: Inkább Horvátországban kellene rendet csinálni] Lovászy Márton: Én nem találom azt sem indokoltnak, hogy épen mi legyünk azok, a kik annyira siessünk ott megjelenni és a rendet fentartani, mert hiszen meg vagyok győződve arról, hogy más hatalmaknak, a francziáknak, Angliának és Olaszországnak sokkal nagyobb kereskedelmi érdekeik vannak ott, alattvalóik is sokkal nagyobb számban vannak Szalonikiben, mint nekünk, miért is nem találom indokoltnak, hogy mi legyünk az elsők, a kik ott megjelenünk. Ennek a nagy sietségnek én más okát vélem feltalálni, és ez nem lehet más, mint hogy prioritást igyekezett a mi külügyi hMatalunk teremteni, hogy erre a prioritásra támaszkodva később jogczimeket támaszthasson. A miniszter urnak ezen ideiglenes válaszát sem veszem tudomásul. (Helyeslés a szélsöbáloldalon.) május 9-én, szombaton. Széll Kálmán miniszterelnök: Én nem ideiglenesen válaszoltam, hanem véglegesen; csak megmondtam, hogy kimeritőbben válaszoltam volna, ha a t- képviselő ur, a ki már négy nap óta járt jegyében ezen interpeliácziónak, érdemesnek tartotta volna, hogy azt velem közölje. Különben engem nem a »Eremdenblatt« czikkei irányítanak, hanem az, a mit tudok és a mit legjobb tudomásom szerint itt előadtam. Itt sem hódításról, sem birtokbavételről és eddigi politikánktól való eltérésről nincs szó, és ebben véltem látni a t. képviselő úrra nézve annyi megnyugtató momentumot, hogy válaszomat tudomásul veheti. Ha ezt nem teszi, többet nem mondhatok. (Helyeslés jobbfelöl.) Lovászy Márton: Most már személyes kérdésben vagyok kénytelen szólani. Az igen t. miniszterelnök ur mintegy szemrehányásképen emiitette, hogy én interpellácziómat nem közöltem, vele előzetesen. Engedelmet kérek, ez egyetlenegy képviselőnek sem áll kötelességében . .. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem, de az ügy érdekében áll. Lovászy Márton: .. . sőt talán még az udvariasság követelményeit sem szegem meg akkor, r midőn interpellácziómat nem közlöm előre. Én interpellácziómat bejegyeztem az interpellácziős-könyvbe és azt hiszem, többre kötelezve nem vagyok. Elnök : Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat: elfogadja-e a t. ház a miniszterelnök ur válaszát Lovászy t. képviselő urnak interpellácziójára? (Igen! Nem!) Kérem a házat, a kik elfogadják, szíveskedjenek felállaní. (Megtörténik,) A ház tudomásul veszi a választ. Következik Bákosi Viktor képviselő urnak interpellácziója a horvátországi zavargások tárgyában. Rákosi Viktor: T. ház! Épen kapóra jött Lovászy képviselőtársam interpellácziója, a mely arról szól, hogy minő intézkedéseket tett Ausztria és Magyarország arra, hogy Szalonikiben lévő alattvalói élete és vagyona megvédelmeztessék. Én pedig azt vagyok bátor kérdezni az igen t. miniszterelnök úrtól és a kereskedelemügyi miniszter úrtól, miféle intézkedéseket tesznek arra nézve, hogy Horvátországban lakó alattvalóink, fajrokonaink és testvéreink élete és vagyoni biztonsága megvédelmeztessék ? Hónapok óta, mondhatni évek óta rendszeresen folynak ezek a zavargások, a horvátok lassankint mindenkMel szemben a gyűlölet és ellenségeskedés álláspontjára helyezkednek. Múltkor a szerbek ellen fordultak vad gyűlölettel és kíméletlenséggel, most a magyarokra került a sor, és lassankint az összes nemzetiségeket és felekezeteket, a kikkel ők békében vannak hMatva együtt élni, ki akarják onnan üldözni és terrorizálni. És speczialiter a magyar államvasuti alkalmazottakra, hMatalnokokra terjeszkedem ki, kiknek köréből egypár hét óta iga-