Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.
Ülésnapok - 1901-266
284 "266. országos ülés 1903 május 9-én, szombaton. majd 1870-ben a határőrvidéket hozzácsatolták az országhoz, és mMel ebből Magyarországnak jövedelme volt, ezen a ezimen nekünk még 2 százalékot kellett fizetnünk a quótához, illetőleg quótánk két százalékkal emeltetett. A quóta tehát csakhamar 32 százalék lett. Már 1902-ben jelenti a quóta-bizottság, hogy a meglevő quóta is magas. 1899-ben a mi részünkre a quótát 33"84 százalékban, az osztrákok részére pedig 6616 százalékban állapították meg. 1900-ban a kormány mulasztása folytán a quóta-bizottságnak nem lettek adatok rendelkezésére bocsátva, maradt tehát a régi számítás. 1901-ben magyar részre 33'73 százalékban, osztrák részre pedig 66'27 százalékban állapíttatott meg a quóta. Már 1902-ben a quóta-bizottságnak a 99-iki adatok is rendelkezésére állottak és ezek alajyján lett a magyar részre a quóta 33'63 százalékban, osztrák részre pedig 66"37 százalékban megállapítva. E három quótának átlaga kitesz 36'66 százalékot, a mely eleinte 33'04 százalék volt. Tehát a quóta-bizottságoknak mindenféle anyagi erőnket és bevételi forrásainkat kellett számításaik alapjául venni, hogy ki tudják hozni a 33"66 és 1 j e százalékot, és bár ezt hozták ki, quótánk mégis 33"4 százalékban lett megállapítva azon a ezimen, hogy a tizedek felfelé kerekíttetnek ki, nem pedig lefelé. Nessi Pál: Mindent a mi kárunkra kerekítenek ki! Molnár Jenő: Megengedem, hogy a gazdasági helyzet 30 esztendő óta változott, s a jövedelem tényleg gyarapodott; de hát Ausztriában nem gyarapodott? (Igás! Ugy van! a ssélsobaloldalon.) Már most miért fizessen Ausztria kevesebbet, mi többet? Hiszen akkor legalább is, ha mi megfizetjük a magasabb quótát, ők tartsák meg azt az arányt, a melyben eddig fizettek és a különbséget fordítsák közös kiadásokra, a melyek mindnyájunkat érdekelnek, pl. Ausztriában erődök építésére. De semmi körülmények között sem indokolt az, hogy Ausztria 30 év múlva kevesebbet fizessen, mint azelőtt, mi meg többet. A bizottság annak idejében a quóta-arányt a következőképen indokolta: (Halljuk ! Olvassa): »A bizottság az egyezményt pénzügyi tekintetben Magyarországra nézve előnyösnek nem tartja. A bizottság meg van győződve, hogy az, a határőrvidék polgári kormányzat alá helyezése után nemcsak nem fogja viselni aközös költségeknek azon hozzájárulási arányát, melynek elfogadása javasoltatik, de hosszabb ideig az állam részéről nevezetesebb áldozatot fog e részben igényelni. És ha a bizottság mindezek mellett az egyezmény elfogadását ajánlja, teszi azt politikai tekintetből, jelesen azon okból, mMel ezen egyezmény elfogadása által Magyarország részéről a Horvátországgal kötött egyezmény alkalmával tett Ígéret részben beváltatik, azonkívül, mMel ez utón a közös kiadások hozzájárulási arányának ép oly jelentékeny, mint kényes természetű kérdése egyrészről a magyar korona országai, másrészről ő Felsége többi királyságai és országai közt szabad megegyezés alapján végleges megoldásra talál és minden netán később felmerülő nehézségnek eleje vétetik.* Akkor tehát azért hoztuk ez áldozatot, hogy e kérdés a két állam között vita tárgya ne legyen. És két év óta mégis folyton a koronát kell bevonni a döntésbe, a koronát kell kitenni annak, hogy vagy az egyik, vagy a másik részről kedvezőtlenül határozzon. De hiszen a törvény megmondja, hogy a királyi döntés egy évre szól; igaz, az osztrák törvény mondja ezt, de ez a törvény a mi álláspontunknak is megfelel, és azért használjuk mint jogforrást, szurrogátumot, mert nekünk ilyen törvényünk nincs. Meg is van az értelme, hogy a királyi döntést miért nem lehet többször igénybe venni, hosszabb időre. A törvény azért kontemplálta azt a határidőt, hogy az alatt azok az ügyek rendbe jöjjenek. A mennyiben nem jönnek rendbe, mindenesetre oly akadályoknak kellett felmerülni, a melyek a szorosabb együttlétet a jövőre nézve veszélyeztetik, és mindkét országra nézve hátrányosak. Már most ezt a döntést szokássá tenni, 20—30 esztendőre . . . Beőthy Ákos: Intézménynyé tenni! Molnár Jenő: . . . intézménynyé tenni a királyi döntést, és a nemzet azon jogát, hogy a terhet ő szavazza meg, kisiklani engedni és felségjoggá kiforgatni engedni: ilyet a törvény nem akar és nem akarhat. De meg, t. ház, az 1867 : XII. t.-cz. mindkét állam részéről teljes alkotmányosságot követel. Kérdem, hol van Ausztriában az alkotmányosság és hol van ma Magyarországon az alkotmányosság ? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ott önöknél. Rátkay László: A tegnapi pohárköszöntőben! Molnár Jenő: Bizony, t. miniszter ur, az alkotmányosság, a törvénytisztelet, itt ezen az oldalon van. Beőthy Ákos: Ott csak szubordináczió kell! Molnár lenö: Hiszen ugy, a hogy a kormány most kormányoz, száz esztendeig is el lehet kormányozni. Ha a törvény intézkedései ellenére beszedi a jövedelmeket, a fogyasztási adót, árulja a bélyegeket, akkor természetes, hogy igy el lehet kormányozni. Csakhogy mi nem így értjük az ex-lexet. Szerintünk, ha egy kormánynak nincsenek meg a kormányzáshoz szükséges eszközei, ott kell hagyni a helyét. Hogy a helyzetet ki okozta, az ellenzék-e, vagy a kormány, az teljesen mellékes, arra nem lehet visszamenni. A helyzet itt van és semmi esetre sem az ellenzék működése folytán, mert hiszen a kormány gyeplőjét a miniszterelnök ur tartja kezében, ő viszi a politikát, . .. Beőthy Ákos: Visszafelé!
