Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.
Ülésnapok - 1901-266
c 266. országos ülés 1903 a kereskedelemügyi miniszterhez a nagykárolysomkuti helyi érdekű vasúton az alkalmazottakkal szemben előforduló smég mindig gyakorlatban levő visszásságok tárgyában; Hátkay László, II. Rákóczy Ferencz hamvainak hazahozatala iránt a miniszterelnökhöz; Rákosi Viktor, a horvátországi zavargások tárgyában a miniszterelnökhöz és a kereskedelemügyi miniszterhez és Krasznay Ferencz interpellácziója az ausztriai országgyűlés vámügyi bizottságának legújabb határozathozatala tárgyában a miniszterelnökhöz. Elnök: Javaslom a t. háznak, hogy a kérvényekre 12 órakor, az interpellácziókra pedig 1 órakor méltóztassék áttérni. Elfogadja a t, ház ? (Igen !) Ezt tehát igy állapítjuk meg. Következik Nessi Pál képviselő urnak napirend előtti felszólalása. Nessi Pál: T. képviselőház! A tegnapi nap folyamán pártunk vezére, Kossuth Ferencz fejtette ki álláspontját és ezen álláspontjában hangoztatta azt, hogy ma egyedül a függetlenségi párt áll legális állásponton. Mert mi vagyunk azok, a kik a törvénynek végrehajtását szorgalmazzuk és követeljük. Ebből az inezidensből kifolyólag szólalok fel, minthogy ma tudomásomra jutott egy törvénysértés, t. i. a pénzügyminiszter ur, a nélkül, hogy erre törvényes felhatalmazása volna, továbbra is ugy jár el, mint hogyha az indemnitás vagy a költségvetés már meg volna szavazva és továbbra is kMeti az adókat. Ugyanis a tegnapi nap folyamán megidéztek a M. kerületi adókMető bizottsághoz kereskedőket és iparosokat, hogy megállapítsák az adójukat és megidézték őket azzal a szankczióval, hogy, ha meg nem jelennek, távollétükben fogja a bizottság adójukat megállapítani. Ez oly flagráns törvénysértés, a melyet szó nélkül hagyni nem lehet ; annál kevésbbó, mert nem szórványos az eset. A mai napon is azt olvasom az újságban, hogy a zombori polgármester adott ki egy hirdetményt, a melyben azt mondja, hogy, miután indemnitási törvény nincs és csak a végrehajtások utján való adóbehajtás van felfüggesztve, felhívja a polgárokat, hogy önként fizessenek. A napokban hosszasan ki volt fejtve a mi álláspontunk, mely az egyedül törvényes és helyes álláspont, hogy t. i. akkor, midőn a kormánynak törvényes felhatalmazása nincs reá, az adókat nemcsak kMetni, hanem beszedni sem szabad, sőt az önként befizetni szándékolt adókat sem szabad elfogadni. (Ugy van! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Ennek igy kellene lenni. Sajnos, hogy nem igy van. Pedig régi törvényeink vannak; igy már múltkor is hMatkozás történt az 1504 : I, törvényre, a mely egyenesen infámiával sújtja azokat, a kik adókat fizetnek oly kormánynak, a melynek az adók beszedésére törvényes felhatalmazása nincs. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Kötelességemnek tartom itt felolvasni és ismertetni azt a hirdetményt, melyet a zombori május 9-én, szombaton. 279 polgármester adott ki, s a melyben a következőket mondja. Előrebocsátja azt, hogy a pénzügyminiszter betiltotta az adóknak végrehajtás utján való beszedését. Azután igy folytatja: »A fenti rendelkezés által az önkéntes adózás és a kincstári jövedékek önkéntes beszolgáltatása érintve nem lévén, ugy a községi, mint a magyar kir. állami adópénztárak által elfogadtatnak az önkéntes befizetések ; mindazonáltal az adófizető közönség jóakarattal figyelmeztettetik, hogy a saját érdekükben áll, hogy adótartozásuk beszolgáltatása tekintetében ugy, mint eddig, ez alkalommal is önként tegyenek eleget honpolgári kötelezettségeiknek, nehogy később késedelmi kamatok felszámításával terheltessenek azok, a kik adótartozásaikat befizetni elmulasztották.« Hát, t. ház, itt egy olyan büntetéssel fenyegetik a polgárokat, a melyet törvényeink értelmében, sőt a közigazgatási bíróság döntvénye szerint sem lehet végrehajtani, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) miután a bíróság már kimondta a múltkori ex-lex alkalmával azt, hogy késedelmi kamatok az ily elmaradt adófizetések után nem számithatók. Ez nagyon természetes is, mert senki sincs, a ki jogosítva volna ily adókat elfogadni. (Ugyvan! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ez annyira tiszta álláspont, hogy ehhez bővebb kommentár nem szükséges. ISÍem akarom a t. ház türelmét hosszabban igénybe venni, csak egyenesen rámutatok a törvénytelenségre és meg vagyok róla győződve, hogy ugy a miniszterelnök ur, mint a pénzügyminiszter ur intézkedni fognak, hogy a közönség felvilágosittassék az iránt, hogy adót fizetni nemcsak nem köteles, de azt elfogadni sem szabad; mert régi törvényeink érteimében infámis ember ki oly kormánynak, a mely a törvényes felhatalmazással nem bir, eszközöket ad a kormányzás vitelére. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) T. ház! Az 1848: III. t.-ez. 30. §-a kötelességévé teszi a minisztereknek, hogy az országgyűlés bármely házának kívánatára kiadott rendeleteiket a ház elé terjeszteni tartoznak. Az én álláspontom az, hogy ha a kormánynak nincs költségvetése, ha nincs felhatalmazása arra, hogy az ország ügyeit a törvények értelmében vigye, akkor annak a kormánynak csak egy kötelessége lehet: az, hogy távozzék helyéről és mondjon le. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) De ha a kormány ennek a kötelességének eleget tenni nem akar, nem akar lemondani, nem akar eltávozni arról a helyről, a melyet elfoglalni jogosultsága immár nincsen, akkor nekünk fokozott kötelességünk, hogy kétszeres éberséggel őrködjünk a törvény végrehajtása körül. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ebből kifolyólag azt a kérelmet intézem a t. miniszterelnök és a t. pénzügyminiszter úrhoz, hogy minden ilyen elvi jelen-
