Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-265

265. országos ülés 1903 május 8-án, pénteken. 269 met holnap mondhassam el. ( Ellenmondások a jobboldalon. Felkiáltások a szélsobaloldalon: Hall­juk az interpeUácziókat! Két interpelláczió van!) Elnök: Méltóztatnak emlékezni arra, hogy az ülés elején azt mondottam — és a ház ebbe bele is nyugodott — hogy ne határozzuk meg az ülés elején azt az időt, a mikor az interpel­lácziókra áttérünk, mert ez függ attól, hogy a függőben maradt interpellácziók beadói közül kik lesznek jelen? Már most kitűnik, hogy csak ketten vannak jelen az interpelláló képviselő urak közül. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Kevés lesz az idő!) Ugron Gábor: A házszabályokhoz kérek szót! (Zaj a jobboldalon. Halljuk! a baloldalon.) Elnök: A képviselő urnak joga van a ház­szabályokhoz szólani. (Halljuk! Halljuk!) a szélsobaloldalon.) Ugron Gábor : T. képviselőház! Az inter­pellálás joga nagyon fontos jog. A házszabályok a lehető legmostohábban b k el e tekintet­ben akkor, midőn az interpellácziókat az ülés utolsó félórájára szorítják. A házszabályok ezen intézkedése következtében már hónapok óta meg­történik, hogy az interpellácziók egyik ülésről a másikra, egyik hétről a másikra maradnak, (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) sőt némely képviselőnek már két hét óta bejegyzett inter­pellácziói is vannak. A kérdések megtétele és az azokra adott válaszok: a miniszteri felelőségnek a képviselők által való érvényesítési módja, és egyike a leg­hatékonyabb módoknak. E módon korlátolják, értéktelenné és lehetetlenné teszik, ha az inter­pellácziók megtételét azon időre szorítják, a mely időben a háznak figyelme már különben is ki­merült, a jelenlevők tömege pedig megbomlik, mindenki igyekszik ki a házból, a mi azt vonja maga után, hogy a ház a késői interpellácziók alkalmával egészen üres, az interpellácziók tehát valójában csak elvben tétetnek meg a ház, voltaképen pedig csak a közönség előtt. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Azért én kérem a mélyen t. elnök urat, hogy most is, midőn két interpelláczió van hátra, méltóztassék beleegyezni abba, hogy az inter­pellálok már most mondhassák el interpellá­czióikat, annál is inkább, mert valószínű, hogy ezekre a miniszter urak — minthogy ezen in­terpellácziók már régóta be vannak jegyezve és igy a miniszter urak a szükséges tájékozódást megszerezhették — azonnal válaszolni is fognak, az adott válaszok pedig esetleg viszonválaszokat fognak maguk után vonni. Nem tehetjük tehát ki magunkat annak, hogy ezek az interpellá­cziók ismét elmaradjanak, annál is inkább, mert most is két interpelláló hiányzik, a ki már kö­rülményeinél fogva kényszerítve lett arra, hogy eltávozzék, daczára annak, hogy interpellácziót akart előterjeszteni. Sőt egyik képviselőtársunk három napon keresztül várakozott arra, hogy egy sürgősnek bejelentett és sürgősnek el is is­mert interpellácziót itt a házban előterjeszszen, ugy, hogy a sürgős interpelláczióját meg nem teheti, mert fontos kerületbeli ügyei miatt el kellett utaznia. Ezért kérem a t. házat, méltóz­tassék beleegyezni, hogy most az interpellácziók megtehetők legyenek. (Helyeslés a szélsőbal­oldalon.) Elnök: T. képviselőház! Én az adott eset­ben nem ellenzem azt, — hiszen már ezek a felszólalások is több időt vettek igénybe — hogy az interpellácziók meghallgatására térjünk át, de ezt az alkalmat fel szeretném használni arra, hogy egy általános természetű megjegyzést tegyek a t. képviselő uraknak, (Halljuk! Halljuk!) Igaz, hogy néha előfordul az, hogy egy interpelláló nem teheti meg interpelláczióját azért, mert az interpelláczió megtételére szánt és az ülés befejezését reánk parancsoló idő közt nincs elég idő az interpelláczió megtételére De most már a gyakoribb eset az, hogy interpellácziók bejegyeztetnek, azután az interpelláló képviselő urak, a mikor meg kellene tenniök interpellá­cziójukat, nincsenek itt. (TJgy van! a jobbolda­lon) így történik meg azután az, hogy heteken át húzódnak bejegyzett interpellácziók, a nélkül, hogy tájékozva lenne a ház, hogy tulajdonképen hány interpelláczióval kell számolnia; mert, ha a ház tájékozva van az iránt, hogy több inter­pelláczióval kell számolnia, akkor mindig, noha ez a házszabályok betűjének ellenére van, a ház­nak évek óta meghonosított praxisa folytán, a mely itt szokásjogot alkotott, az interpellácziót előbbre tűzi ki, mint a mely idő abban a ha­tározatban van megállapítva, a melyet tulajdon­képen csak a házszabályokban körülirt módon lehet megváltoztatni. De, t. képviselőház, megvallom, hogy én módot keresek — és kell is találni módot — arra, hogy ez az elhúzódása az interpellácziók­nak, a mely abból áll elő, ho^gy az interpellálok nincsenek itt, megszűnjék. (Elénk helyeslés jobb­felöl.) Pozsgay Miklós: Hát mikor a miniszterek nincsenek jelen s a miatt nem lehet előterjesz­teni! Elnök: Eddig ez a dolog ritkán fordult elő. A ház és az elnökség, megvallom, nem igen fog­lalkozott ezzel és mintegy természetes dolognak vettük, hogy a ki pl. a szerdára bejegyzett in­terpelláczió megtételére kitűzött időben nem volt jelen, annak szombatra, a legközelebbi in­terpellácziós napra ruháztatott át a joga és igy összetorlódtak a szerdáról elmaradt és a szom­batra ujabban bejegyzett interpellácziók. Ez a praxis, a mely, a mint mondom, észrevétle­nül fejlődött ki, a házszabályok szerint tulajdonké­pen nem helyes. Én azt tartom, hogy a ház­szabályok helyes alkalmazása csak abból áll, hogy, ha az, a ki valamely interpellácziót egy interpellácziós napon, vagy, mint sürgős inter-

Next

/
Oldalképek
Tartalom