Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-265

256 265. országos ülés 1903 Nem adta tehát meg sem a kormányoknak, sem a királynak soha a nemzet anyagi ereje feletti szabad rendelkezést. Ezenkívül törvényhatóságaiban, vármegyéiben, azok alkotmányában hatalmas eszközöket birt arra, hogy a törvénytelen és az erőszakos kísérleteknek ellenállhasson, (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Harmiczöt, vagy nem tudom hány év óta, e tekintetben mintha a nemzet elvesztette volna józanságát és a többség, só't még a legutóbbi négy esztendő alatt is a t. miniszterelnök ur vezetése mellett a nemzet, mintha öntudatlanul rohanna abba az örvénybe, a melyben nemzeti ellenállásának századokon át történelmileg kifejlődött hatalmas intézményei lassankint elalusznak, megszűnnek, megsemmisülnek. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az összes kinevezési jogokat átruházták a királyra, az összes hadvezetőségi jogokat átruházták a királyra, minden hatalmat, pénzt, dicsőséget átruháztak a királyra. A nemzetet koldusnak hagyják, a királyt gazdagítják. (Élénk tetszés és taps a szélsobalóldalon.) Most már negyedik esztendeje, hogy az 1867-iki törvényeknek, a melyekre folyton esküsznek, tökéletes meghamisításával még a Magyarország és Ausztria közti közös költségek arányában is a királyt ruházták fel oly jogokkal, a melyekről Deák Ferencz, t. miniszterelnök ur, sohasem álmodott. Nézze csak meg azokat a tanácskozásokat, a melyek bizalmasan vagy nyíltan folytak, olyan őrült agy nem akadt e törvényhozásban, melynek eszébe jutott volna, hogy valaha mindezekben az ügyekben a király fog dönteni. És ha megadta ezt a jogot, akkor megadta szoros előzetes feltételek között, megadta olyan feltételek között és olyan eshetőségek között, milyen feltételek és eshetőségek ma nincsenek. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Én tehát ezen quótabizottság kiküldésébe ezen okból bele nem megyek. (Jílénk helyeslés a szélsobalóldalon.) De nem megyek bele más okból sem. Ez a kérdés, t. miniszterelnök ur, szorosan összefügg a mi védelmi ügyünk kérdésével. Hozzátartozik az az ujonczfelemelési javaslat, a melyet nekünk itt tárgyalni kellene, és a melyet tárgyaltunk is. Ezen ujonczfelemelési javaslattal szemben nem hMatkozom most a nemzetre, pedig jogosan nagyobb joggal, mint a túloldal, hMatkozhatnám erre és a nemzet nyilvánított érzületére. Hanem e javaslattal szemben ezen oldal, a háznak ezen része, lelkiösmeretükkel egész komolyan leszámoltak, hazafias és erélyes férfiak szent kötelességüknek tartják odakiáltani az önök fülébe, és a ki önök mögött, és valamenynyiök felett áll, a koronának a szemébe mondani : hogy mindaddig, a míg ez a nemzeti hadsereg legalább külső jelvényeiben, legalább kezdeményezőleg, a valóságos nemzeti hadsereg látszatát meg nem nyeri, mindaddig, a míg a nemzet önérzetének és becsületének legminimálisabb követelményei ebbe a hadseregbe bele május 8-án, pénteken. nem jönnek, mindaddig, a mig ez a hadsereg közelebb nem hozatik a magyar nemzethez, mindaddig mi ezen hadseregnek több és ujabb ujonczot nem adunk. (Élénk helyeslés és taps a szélsobalóldalon.) Ez nekünk elhatározásunk. Erőnk kimerülhet, és erőnk kimerültével önök győzhetnek, és ennek az országnak a nyoIvorúságos állapotát tovább tengethetik egy ideig; erőnk kimerülhet, de mindaddig, a mig ki nem merül, ez lesz a kötelességünk. (Élénk helyeslés a szélsobalóldalon.) Ebből nem engedünk, és hiába hirdetik önök és hiába kísérlik meg az önök részére másokkal hirdettetni, hogy az országgyűlés kisebbsége, a képviselőház tagjainak egy tetemes része ellenzi a rendes költségvetést, ellenzi száz meg száz közszükséglet kielégítését, ellenzi ezt és azt, mert mi semmit sem ellenzünk. Mi akarjuk azt, hogy az osztrák-német hadseregnek, a melynek német a jelvénye, zászlója feketesárga, német a vezényszava, magyar fiút többé ne adjunk, (júénk helyeslés és taps a szélsobalóldalon.) Tessék önöknek, a mikor a vármegyékben a főispánokkal és az alispánokkal és a községi jegyzővel beszélnek, mondani ezt. (Helyeslés a szélsobalóldalon.) E képviselőháznak egy igen tisztelt tagja, gróf Andrássy Gyula, a napokban levelet irt választóinak, a mely levél nekem igen fájdalmasan esett. Fájdalmasan esett azért, mert abban csak a nemzet ellen, csak a képviselőház ezen oldala ellen látok szemrehányást, de nem látok sem politikai igazságot, sem történelmi igazságot, sem nemzeti igazságot. (Élénk helyeslés a szélsobalóldalon.) Magyar törvényhozónak az nem a feladata, magyar törvényhozónak azt nem szabad csinálni, hogy a mikor a nemzet a legkisebb jogokat követeli azok közül, a melyek a föld kerekségén a leghitványabb nemzetnek is teljes mértékben megvannak, (Élénk helyeslés a szélsobalóldalon.) és a mikor a trón iránti teljes hűséggel és hódolattal csinálja ezt a király által összehívott országgyűlés, férfiakhoz méltón meg nem hunyászkodva, de semmiféle forradalmi ösztönökkel nem biró kijelentésekben és nyilatkozatokban : akkor a magyar nemzetnek bármely törvényhozója sérti állásának méltóságát, ha ebben a helyzetben csak a nemzetnek tud szemrehányásokat tenni, (Ménk tetszés és helyeslés a szélsobalóldalon.) és ha arról meg nem tud emlékezni, ha arról megemlékezni elfelejt, hogy mMel tartozik hát a korona ennek a nemzetnek : (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) az a korona, a mely kettős fejedelmi hatalmat visel, a másik fejedelem és annak országa pedig szövetségesünk volna. Tehát várhatnók tőle úgyis, mint Magyarország királyától, úgyis, mint egy szövetséges birodalom fejedelmétől, hogy a nemzetnek teljesen jogos vágyait, kívánságait tisztelje. (Igaz! Ügy van! a szélsobalóldalon.) A mikor ennek nyomát sem látjuk sehol, — pedig a nemzet komoly ellenállást tanúsít most már