Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-265

256 265. országos ülés 1903 Nem adta tehát meg sem a kormányoknak, sem a királynak soha a nemzet anyagi ereje feletti szabad rendelkezést. Ezenkívül törvényhatóságai­ban, vármegyéiben, azok alkotmányában hatal­mas eszközöket birt arra, hogy a törvénytelen és az erőszakos kísérleteknek ellenállhasson, (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Harmiczöt, vagy nem tudom hány év óta, e tekintetben mintha a nemzet elvesztette volna józanságát és a többség, só't még a legutóbbi négy esztendő alatt is a t. miniszterelnök ur vezetése mellett a nemzet, mintha öntudatlanul rohanna abba az örvénybe, a melyben nemzeti ellenállá­sának századokon át történelmileg kifejlődött hatalmas intézményei lassankint elalusznak, megszűnnek, megsemmisülnek. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az összes kinevezési jogokat átruházták a királyra, az összes hadvezetőségi jogokat átruházták a királyra, minden hatalmat, pénzt, dicsőséget átruháztak a királyra. A nem­zetet koldusnak hagyják, a királyt gazdagítják. (Élénk tetszés és taps a szélsobalóldalon.) Most már negyedik esztendeje, hogy az 1867-iki törvényeknek, a melyekre folyton esküsz­nek, tökéletes meghamisításával még a Magyar­ország és Ausztria közti közös költségek ará­nyában is a királyt ruházták fel oly jogokkal, a melyekről Deák Ferencz, t. miniszterelnök ur, sohasem álmodott. Nézze csak meg azokat a tanácskozásokat, a melyek bizalmasan vagy nyíltan folytak, olyan őrült agy nem akadt e tör­vényhozásban, melynek eszébe jutott volna, hogy valaha mindezekben az ügyekben a király fog dönteni. És ha megadta ezt a jogot, akkor megadta szoros előzetes feltételek között, meg­adta olyan feltételek között és olyan eshetősé­gek között, milyen feltételek és eshetőségek ma nincsenek. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Én tehát ezen quótabizottság kiküldésébe ezen okból bele nem megyek. (Jílénk helyeslés a szélsobalóldalon.) De nem megyek bele más ok­ból sem. Ez a kérdés, t. miniszterelnök ur, szo­rosan összefügg a mi védelmi ügyünk kérdésé­vel. Hozzátartozik az az ujonczfelemelési javas­lat, a melyet nekünk itt tárgyalni kellene, és a melyet tárgyaltunk is. Ezen ujonczfelemelési javaslattal szemben nem hMatkozom most a nemzetre, pedig jogo­san nagyobb joggal, mint a túloldal, hMatkoz­hatnám erre és a nemzet nyilvánított érzüle­tére. Hanem e javaslattal szemben ezen oldal, a háznak ezen része, lelkiösmeretükkel egész komolyan leszámoltak, hazafias és erélyes férfiak szent kötelességüknek tartják odakiáltani az önök fülébe, és a ki önök mögött, és valameny­nyiök felett áll, a koronának a szemébe mon­dani : hogy mindaddig, a míg ez a nemzeti hadsereg legalább külső jelvényeiben, legalább kezdeményezőleg, a valóságos nemzeti hadsereg látszatát meg nem nyeri, mindaddig, a míg a nemzet önérzetének és becsületének legminimá­lisabb követelményei ebbe a hadseregbe bele május 8-án, pénteken. nem jönnek, mindaddig, a mig ez a hadsereg közelebb nem hozatik a magyar nemzethez, mindaddig mi ezen hadseregnek több és ujabb ujonczot nem adunk. (Élénk helyeslés és taps a szélsobalóldalon.) Ez nekünk elhatározásunk. Erőnk kimerülhet, és erőnk kimerültével önök győzhetnek, és ennek az országnak a nyoIvorú­ságos állapotát tovább tengethetik egy ideig; erőnk kimerülhet, de mindaddig, a mig ki nem merül, ez lesz a kötelességünk. (Élénk helyeslés a szélsobalóldalon.) Ebből nem engedünk, és hiába hirdetik önök és hiába kísérlik meg az önök részére má­sokkal hirdettetni, hogy az országgyűlés kisebb­sége, a képviselőház tagjainak egy tetemes része ellenzi a rendes költségvetést, ellenzi száz meg száz közszükséglet kielégítését, ellenzi ezt és azt, mert mi semmit sem ellenzünk. Mi akar­juk azt, hogy az osztrák-német hadseregnek, a melynek német a jelvénye, zászlója fekete­sárga, német a vezényszava, magyar fiút többé ne adjunk, (júénk helyeslés és taps a szélsobal­óldalon.) Tessék önöknek, a mikor a vármegyék­ben a főispánokkal és az alispánokkal és a köz­ségi jegyzővel beszélnek, mondani ezt. (He­lyeslés a szélsobalóldalon.) E képviselőháznak egy igen tisztelt tagja, gróf Andrássy Gyula, a napokban levelet irt választóinak, a mely levél nekem igen fájdalma­san esett. Fájdalmasan esett azért, mert abban csak a nemzet ellen, csak a képviselőház ezen oldala ellen látok szemrehányást, de nem látok sem politikai igazságot, sem történelmi igazsá­got, sem nemzeti igazságot. (Élénk helyeslés a szélsobalóldalon.) Magyar törvényhozónak az nem a feladata, magyar törvényhozónak azt nem szabad csinálni, hogy a mikor a nemzet a leg­kisebb jogokat követeli azok közül, a melyek a föld kerekségén a leghitványabb nemzetnek is teljes mértékben megvannak, (Élénk helyeslés a szélsobalóldalon.) és a mikor a trón iránti teljes hűséggel és hódolattal csinálja ezt a király által összehívott országgyűlés, férfiakhoz méltón meg nem hunyászkodva, de semmiféle forradalmi ösz­tönökkel nem biró kijelentésekben és nyilatko­zatokban : akkor a magyar nemzetnek bármely törvényhozója sérti állásának méltóságát, ha ebben a helyzetben csak a nemzetnek tud szem­rehányásokat tenni, (Ménk tetszés és helyeslés a szélsobalóldalon.) és ha arról meg nem tud em­lékezni, ha arról megemlékezni elfelejt, hogy mMel tartozik hát a korona ennek a nemzet­nek : (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) az a korona, a mely kettős fejedelmi hatalmat visel, a másik fejedelem és annak országa pedig szö­vetségesünk volna. Tehát várhatnók tőle úgyis, mint Magyarország királyától, úgyis, mint egy szövetséges birodalom fejedelmétől, hogy a nem­zetnek teljesen jogos vágyait, kívánságait tisz­telje. (Igaz! Ügy van! a szélsobalóldalon.) A mikor ennek nyomát sem látjuk sehol, — pedig a nemzet komoly ellenállást tanúsít most már

Next

/
Oldalképek
Tartalom