Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-255

20 255. országos ülés 1903 természetes, hogy annak gyakorlati keresztülvitele minden következményeMel együtt csak ugy fog az ország érdekeinek megfelelni, ha a megoldást be tudják illeszteni az ország teherviselési képességének keretébe, {Élénk helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélsobaloldalon.) és mi kötelezzük magunkat, hogy ezzel a komolysággal fogjuk tárgyalni a kérdést továbbra is és azt hiszem, hogy a legközelebbi időben, az ősz folyamán erre vonatkozólag teljes tájékozást tudunk szerezni és, ha meg tudjuk a kérdést oldani, előterjesztést fogunk tenni. (Helyeslés jobbfelül.) Ugron Gábor: Ez jó a néppártnak, de nekünk más a fő! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Önök is követelték! Széll Kálmán miniszterelnök: Ez is olyan dolog, a mi az országot szolgálja. (Igaz! Ugy van! Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Ezzel, t. képviselőház, elhagyom a katonai kérdéseknek mezejét. (Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Csendet kérünk!) Elnök: Csendet kérek! Széll Kálmán miniszterelnök: Át kell térnem arra a nagy kérdésre, (Halljuk! Halljuk!) a melyet a katonai viták folytán előállott helyzet fölszinre vetett, (Zaj a szélsobaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) s ha a t. képviselő urak engem eddig szíves türelmükkel megajándékozni vonakodtak, azt a kérést intézem a t. képviselő urakhoz, ott a túloldalon, hogy miután engemet és a kormányt és a többséget ily nehéz helyzet elé állítottak, (Zajos fölkiáltások a szélsobaloldalon : Hát mi állítottuk ? Önök állították •mayákat! Nagy zaj, mozgás és ellenmondások jobbfelöl és a középen.) Hát mi állítottuk magunkat ! Jól van ! Hát arra kérem, hogyha ilyen nehéz helyzet előtt állunk, legyenek akkor elég méltánylással arra, hogy hallgassák meg, a mit szMem sugall, a mit elmémben gondolok erről a helyzetről. (Zaj a szélsobaloldalon. Egy hang a szélsobaloldalon: A mit Bécsből diktálnak. Nagy mozgás a jobboldalon és felkiáltások: Rendre!) Ezt visszautasítom. Nekem sohasem diktált senki Bécsből. (Zajos tetszés, éljenzés és taps jobbfelöl.) És higyje meg nekem a t. képviselő ur, hogy azok, a kik ezt nekem szememre vetik — és többször hallottam ilyet — még a »Quae maribust« hajtogatták, a mikor én már ennek az országnak a kormányán állottam, (Hosszas, élénk tetszés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. Zaj a

r szélsobaloldalon. Egy hang a szélsobaloldalon: Éljen a czezarizmus!) Fölállítom a kérdést. (Zaj a szélsobaloldalon.) Ugron Gábor: Állítsa fel a magyar hadsereget! (Mozgás a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Felállítom a kérdést. Kossuth Ferencz t, képviselő ur így szól: a többség túlzásba viszi jogának gyakorlását, erőszakot folytat, erőszakot gyakorol. A április 27-én, hétfőn. farkas és a bárány meséje jut eszembe. (Igaz! Ugy van! Tetszés jobbfelöl. Zaj a szélsobaloldalon.) Szerintem, a ki jogait törvényes alapon és törvényes keretben gyakorolja, az erőszakot nem követhet el és van-e túlzás abban, hogy egy kormány, áthatva attól a meggyőződéstől, hogy a mit javasol, az helyes és az ország érdekében van, fentartja azt és kéri rá az országgyűlés szavazatát. A parlamentarizmusnak, t. képviselő ur, a lényege mindenütt az egész világon, a hol van alkotmány, a többség akaratának megnyilvánulásán alajKzik. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj. Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) E nélkül, t. képviselőház, . . . (Zaj a szélsobaloldalon. Elnök csenget.) Ballagi Géza: Ezt még Polónyi is elismeri! Lovászy Márton: Hogy a farkas megegye a bárányt! Széil Kálmán miniszterelnök: E nélkül, t. képviselőház, a parlamentarizmusnak (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Elnök többször csenget.) nincsen értelme, nincsen czélja, e nélkül hMatását be nem töltheti. Hoiíó Lajos: Felfelé! Széll Kálmán miniszterelnök: A hol több ember, több érdek, több erő jön össze, a társadalom minden alkotásában, minden intézményében, magában a természetben is, a hol szintén egymással szemben álló több erő működéséből áll elő a fejlődés, nem dönthet egyéb, mint ezen érdekeknek, ezen emberek többségének az akarata, az ereje. E nélkül nincs ható erő, nincs intézmény, a, mely fennállhat, nincs társadalom, a mely boldogul, e nélkül felfordul a természet rendje, (Zaj a szélsobaloldalon.) e nélkül nem maradhat meg a kellő egyensúly. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj és ellenmondás a szélsobaloldalon.) Ha együttműködő erők és ellentétesen működő erők ütközetbe mennek, nem az összműködésre, nem az egyensúly fentartására. hanem a szétbomlásra vezet az, ha nem a több erő, nem a több érdek, nem a több ember, mely abban a körben van, határoz, hanem az emberek, az erők kisebbsége és az alárendelt erők döntenek. Ez aztán megakasztana mindent, felforgatná az egyensúlyt. Akkor nincs együttműködés, együttélés: csak harcz és pusztulás, így nem állhat fenn a társadalmi rend. Egy község kupaktanácsa sem maradhat együtt. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) T. képviselőház, ha a nemzeti képviselet ettől eltér, ha más akaratot deklarál nemzeti akaratnak, mint a törvényes többség akaratát, lejtőre csúszik arról a törvényes alapról, a melynek létjogosultságát köszönheti, a melyen a parlamentarizmus épül és fennáll. (Zajos tetszés jobbfelöl.) Ezen a lejtőn többé nincs megállás. (Egy hang a szélsobaloldalon : Csak hadd, csuszszék! Zaj a jobboldalon.) Ez letöri erejét, megsemmisíti tartalmát, megsemmisíti mindazt, a mi benne becses. Ma ez a kisebbség, holnap egy másik, ma ezen az alapon összealakult kisebbség, holnap egy másik