Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-264

26Í-. országos ülés 1003 Lengyel Zoltán: T. képviselőház! Az idő előrehaladt... Bailagi Géza: Helyes! Lengyel Zoltán: . . . nem az a helyes, hogy az idő előrehaladt, hanem talán az lesz helyes Bailagi t. képviselőtársamnak, ha beszédemet már abbahagyom, arra pedig az idő előrehaladásának nincsen befolyása. (Mozgás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Molnár Jenő: Bailagi már megerőltette magát ! Tegnap tartott egy beszédet! (Derültség a szélsöbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) így viszik ők a harczot! így könnyű harczolni! így örökké lehet harczolni! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Pozsgay Miklós: Milyen nagyon erős is az a késhegyig menő hallgatás! (Derültség a szélsöbaloldalon. Felkiáltások a baloldalon: Halljuk! Halljuk!) Lengyel Zoltán: T. képviselőház! Bármennyire is hiszi a túloldal, hogy én ebben a küzdelemben a lehető legélesebb és a lehető legvehemensebb álláspontot foglalom el, én igenis kijelentem, hogy sohasem tudnék elzárkózni a kiegyenlítés elől, hogyha ez az ország érdekében szükséges. De a midőn, t. képviselőház, én a mai helyzetet látom, a midőn látom azt az irányzatot, a mely görcsösen ragaszkodik a hatalomhoz, a mely görcsösen ragaszkodik összes hagyományaihoz és azok következményeihez is: akkor, t. képviselőház, én ezzel szemben a legélesebb ellenállást is jogosultnak tartom, s olyannak, mint mikor az ember egy lázban levő fejére hideg borogatásokat tesz. (Mozgás a jobboldalon.) Nekünk itt fel kell ráznunk a nemzeti közvéleményt; meg kell mutatnunk a nemzetnek, hogy merre akarják őt vezetni, és bizonyos vagyok benne, hogyha a nemzet öntudatra ébred, az általunk követett irányt fogja akaratával és szavazatával szankczionálni. (Igaz! JJgy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Ezen rendelettel kapcsolatban, melyet a t. miniszterelnök ur kibocsátott, kritika tárgyává tehetjük az egész politikai irányzatot, mert ebben a rendeletben legfőbb a bizalmi kérdés. Már j>edig nekünk bizalmunk ezen kormányban, s az általa követett rendszerben egyáltalában nincs. (Igaz! JJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ez a rendszer gyökereit ott találja a Tiszák kormányzásában, a mely mindig a többségi uralmat, a végletekig menő harczot, a kisebbség elnyomását, a párturalmat hirdette, és csúcspontját a Tisza-lexben érte el. (JJgy van ! JJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ez a küzdelem annak idején megdőlt, most azonban ismét életre kezd kelni, és pedig csodálatosképen, karöltve azon iránynyal, a melyet akkor is gróf Andrássy Gyula, gróf Csáky Albin és Szilágyi Dezső képviseltek, a mikor a Tiszák idején a szabadelvüklubból kiléptek. május 7-én, csütörtökön. 247 Az a politikai irányzat annak idejében igen erős kritikában részesült. Én annak idején, mint fiatal gyerek, eltettem magamnak egy czikket, a mely erről szólott és az abban foglaltakat jól megjegyeztem magamnak. Ebben az foglaltatik, hogy annak a politikai irányzatnak, a mely egyelőre a múlté, — nem is akarjuk, hogy a jövendőé is legyen — axiómája ez volt {olvassa): »Politikai boldogulás nincs azok számára Magyarországon, kik a nemzeti érdekek szolgálatában állanak, mert nem az elgyengült, kiéheztetett nemzetben van az erő forrása. A ki az erők forrásából bőségesen inni akar, szomjúságát a nemzet szMéből nem elégítheti ki. Az a forrás másutt van: ahhoz kell lehajolniok azoknak, a kik a nemzeti érdekekkel leszámolnak a saját politikai hasznukért.* T. képviselőház! így jellemzi tovább ezt az I irányzatot. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon. Olvassa.): »Felfelé abszolút szolgálatkészség, lefelé hajthatatlan zsarnokság; mindent a hatalomért a maga számára és semmit a hatalomból a mások számára«. (JJgy van ma is! a szélsöbaloldalon.) Azt mondja tovább: »Ez általános hatalmi dó'zsölést azonban fedezni kellett. És fedezte ezt a felfelé való korlátlan szolgálatkészség, a mely nem hagyott meg a szMében egy csipetnyi hajlandóságot sem a nemzeti érdekek védelmére.« (JJgy van! a szélsöbaloldalon.) »Mondják meg, mikor értékesítette Tisza Kálmán politikai befolyását a külpolitikában a hadsereg kérdésében, a nemzetiségi ügyben, a közgazdasági kötésekben Magyarország javára ?« (JJgy van! a szélsöbaloldalon.) Azt mondja tovább: »Nem meggyőzni, hanem elnyomni, nem megnyerni, hanem terrorizálni, nem kibékíteni, hanem kényszeríteni; nem az erényekkel, hanem a bűnökkel operálni, nem a nemzeti, hanem az egyéni érzékenységre támaszkodni, nem erkölcsi, hanem materiális érdekeket felkölteni, a nemzet számára nem jogokat szerezni, hanem tőle elkobozni.* (JJgy van! a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: Ezt csinálják ma is! (Zaj.) Igen, ezt csinálják! Lengyel Zoltán: »Az önálló tevékenységet nem támogatni, hanem lehetetlenné tenni; a nemzetet nem kielégíteni, hanem éhségre szoktatni ; nem az ellenállást, hanem a lemondást hirdetni. És mindezt a józan és bölcs, a óvatos és számító, gyakorlati politika jelszavaMal megokolni^ mondja a czikk. »Ime, ez a Tisza-rendszer az alkalmazásban és ennek most az első katonája gróf Tisza István.« Nem alkalmazom, t. képviselőház, gróf Tisza Istvánra, de felolvasom ezt a czikket, mert ez a maga teljességében, ezekben a vonatkozásokban, a melyeket felolvastam, erre a rendszerre is áll. (Igaz! JJgy van! a szélsöbaloldalon.) És ha fel kellett olvasnom, {Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) elmondhatom Széll Kálmán politikájáról is azt, hogy »nem meggyőzni, hanem elnyomni; nem meg-