Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-264

264. országos ülés 1903 mondja továbbá — de erre az esetre csak anynyiban akarom alkalmazni, a mennyiben illusztrálni kívánom, hogy az a puszta tény, hogy valami megtörtént, soha, semmi körülmények között preczedenst nem alkothat. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldolon.) Preczedenst az alkot meg, a mi a jogszerűség igényével lép fel és a melyről azt, hogy jogszerű, vitatják, esetleg el is ismerik. T. képviselőház! Itt az van mondva, hogy preczedenst az alkot meg, a mi a jogszerűség igényével lép fel. Én most nem az elnök úrhoz szólok, mert vele vitatkozni nincsen jogom, de gróf Apponyi Alberttől szeretném megtudni azt, vájjon a jogszerűség igényével fellépőnek tartotta-e az akkori miniszterelnöki jelentést, a mely a törvényekkel szemben arra az álláspontra helyezkedett, hogy ő igenis be fogja szedetni az adókat, a fogyasztási adókat és egyéb adókat, a melyekhez nincsen joga és mint a jogszerűség igényével fellépő akkori dolgot preczedensnek tartja-e ezt és a múltkori jelentéssel, mint jireczedenssel akarja-e igazolni a mostani kormányelnöki jelentést, vagy pedig egyáltalában törvényesnek, helyesnek tartja-e azt, hogy a kormány törvényeink világos szavai ellenére rendeletekkel akarja ennek az országnak a pénzügyeit és a költségvetését irányítani? (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Továbbá azt mondja a t. képviselő ur, (olvassa): »Nem vették észre t. képviselőtársaim, hogy az iránti buzgólkodásukban, hogy preczedenst ne teremtsenek, ők maguk teremtettek ilyent, mert ők nem ngy konstruálják ezen esetet, mint azt, hogy a nélkül, hogy a jelenlegi helyzetre bárminő teoretikus kijelentést alkalmazni akarnék, az in abstracto előfordul, sem nem ugy konstruálják, hogyha bármily indoknál fogva rendes, törvényes utón feltétlenül szükséges intézkedések meg nem tehetők és a kormány azokat a saját felelőségére törvényen kMül megteszi, utólag a képviselőház itélni fog, hogy vájjon a felmentvény megadandó-e vagy sem; hanem ők azt ugy fogják fel, hogy azt a rendkívüli dolgot, azt a törvényekből nem konstruálható dolgot, melylyel szemben felmentvénynek van helye, mely felmentvény szóban benne van a szabálytalanságnak, hogy ne mondjam, a törvénytelenségnek konstatálása, ők ezt teoreticze és rendszerint konstruált szisztémába foglalni akarják, ugy mondván, hogy ezt csak olyan teheti, tehát oly kormány, mely előre meggyőződött arról és hMatkozhatik arra, hogy a képviselők számszerinti többsége konstatálta, hogy a helyzet nem az ő hibájából ered.« Igenis, a kettő között nagy különbség van, hiszen annak idején a Tisza-lex is megalkottatott és egy ilyen jelentést is terjesztettek be. Bizonyos, hogy a kettő nem ugyanaz. De azt mondja itt a t. képviselő ur: a jelentésben benne van, hogy a kormány felmentvényt kér mindazon intézkedésekre nézve, jóváhagyó tudomájiis 1-én, csütörtökön. 239 másulvételt kér, melyeket a törvény ellenére megtenni jónak látott. Ebben a »f elment vény« szóban benne van a szabálytalanság, hogy ne mondjam, a törvénytelenségnek konstatálása. Tökéletesen igy van. Es mi arra az álláspontra helyezkedünk, hogy maga az a puszta tény, hogy ily jelentés a ház asztalán fekszik, hogy ily jelentés ide beadatott, magában véve törvénytelenség, (Igás! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és magában véve elégséges arra, hogy ezzel szemben a legélesebb oppozicziót kifejtsük. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Senki sem gondolt arra 1898-ban, a mikor báró Bánffy Dezső helyét nagy triumfussal Széll Kálmán foglalta el, mondom, senki nem gondolt arra, hogy ez az állapot visszatérjen ; és ime ma egy akkor nem is tárgyalt jelentésből a t. miniszterelnök ur, a ki az országot a törvényen kMüli állapotból kMezette, preczedenst alkot és ugyanazt a jelentést szórói-szóra terjeszti be. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldolon.) Ha mi ennek egyszersmindenkorra útját nem álljuk, ha ennek az iránynak el nem vágjuk az életgyökerét, akkor itt alkotmány nélkül való kormány és abszolutizmus akkor lehetséges, a mikor a többség akarja. Gabányi Miklós: Exlexben született, exlexben hal meg! (Derültség.) Lengyel Zoltán: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk I a szélsőbal oldalon.) Ez a kormányelnöki jelentés (Zaj.) . . . Kérem méltóztassék egy pillanatra csendet csinálni . . . Elnök (csenget): Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk!) Lengyel Zoltán: T. képviselőház ! A mint már mondottam is, ez a kormányelnöki jelentés ugyanannak a rendszernek édes gyermeke, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ugyanannak a miniszterelnök urnak a munkája, sőt ugyanannak a sablonnak egyszerű másolása. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Gabányi Miklós: Idétlen gyermek! Molnár Jenő: Sőt valamMel rosszabb is! Lengyel Zoltán: A mostani intézkedések is ugyanolyanok. A ki elitélte annak idején, a ki helytelennek találta annak idején, a ki épen azért foglalt helyet a szabadelvű párt körében, mint a volt nemzeti párt, mert ezek az állapotok megszűntek, annak le kell vonnia a konzekvencziákat ugyanebben a helyzetben, mikor ezek az állapotok ugyancsak előállanak. Mert mindegy, akár az egyik, akár a másik miniszterelnök követ el törvénytelenséget (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldolon.) személyekben, jogokban, alkotmányban, politikai cselekményben, mindegy akármelyik okoz kárt, és ezt nem szabad tűrni, és még kevésbbé szabad támogatni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldolon.) Ez a kormányelnöki jelentés többségi akarattal akarja a törvénysértést szankczionáltatni épugy, mint a Tisza-lex, azzal a különbséggel, hogy nem előzetesen, nem a klubban, hanem a