Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-255

18 255. országos ülés Í9 Széll Kálmán miniszterelnök: Ez,gondolom, igen világos. (Folytonos zaj a szélsobaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Barabás Béla: Jogtalan intézkedés, nem alkotmányos! Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, ne zavarják folyton a szónokot. (Halljuk! Halljuk! jobb és balfelöl.) Csendet kérek. Széll Kálmán miniszterelnök: Érdekes, ám, t. ház, ennek a szakasznak a históriája. És itt követem megint a jogtörténeti alapon való fejtegetést. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Ez a szakasz az eredeti 67-es bizottságban a tárgyalás bázisául elfogadott kisebb, 15-ös bizozottsági munkálatban másként hangzott. Ebben az volt eredetileg, hogy ezt a vezérletet és szervezetet közösen és egy értelemmel gyakorolják. Más nem volt proponálva, mint ez. Akkor módosíttatott és nézetem szerint in melius, hogy a hadsereg szervezeti és vezényleti kérdése ne legyen közös ügy, hanem az egy és ugyanazon személyben lévő uralkodóra bizassék. Polónyi Géza: Magyar királyra ! (Nagy zaj a szélsobaloldalon. Felkiáltások a szélsobaloldalon : Osztrák császárra nem bizhatjuk!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Széll Kálmán miniszterelnök: És miképen történt ez a módosítás? A módosítást megtette a 67-es bizottságban Hollán Ernő, és megtette ugy, a mint az a törvénybe bejött, t. i., hogy ezek ne közösen kezeltessenek, hanem, a mint az a törvényben van, ő Felsége jogát képezzék. Akkor felkel Tisza Kálmán, a ki azt a módosítást, a mint előbb kifejtettem, hogy a hadsereg, a magyar hadsereg, csak mint' az összes hadsereg kiegészítő része vétessék fel, ellenezte, (Folytonos zaj a szélsobaloldalon.) felkelt, és azt mondta: »Ezt a módosítást pedig elfogadom. . . . (Zaj a szélsobaloldalon.) Polónyi Géza: Helyes! Széll Kálmán miniszterelnök: . . . mert azt tartom, hogy ez ne legyen közösügy, hanem miután egyértelmüleg intézendő « - . . (Nagy zaj és ellenmondás a szélsobaloldalon.) Mondta a végén, hogy egyértelmüleg intézendő! Polónyi Géza: Ez nem áll! Csak a 1.3. §! Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, hiszen így, ilyen polémiák folytatásával, lehetetlen tanácskozni. A képviselő urak kifejthetik nézeteiket beszédekben, a közbeszóíásoktól méltóztassék tartózkodni, Kubik Béla: De ha az állítása nem felel meg az igazságnak. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk ! jobb felöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Hogy védekezni merjek Kubik Béla verdiktje (Derültség jobbfelöl.) és Polónyi Géza állítása ellenében, felolvasom, hogyan áll itt, a 67-es bizottság munkálatának 50. lapján. Polónyi Géza: A törvényt kérjük! (Nagy zaj a szélsobaloldalon. Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon. Elnök csenget.) április 27-én, hétfőn. Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen felolvastam ! (Felkiáltások jobbfelöl: Ép most olvasta fel.) Én most arról beszélek, hogy Tisza Kálmán micsoda motMácziőval. . . (Folytonos nagy zaj a szélsobaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát én minden méltányos emberre hMatkozom, lehet-e igy diskutiálni, mikor lármáznak, azután félreértenek és félremagyarázott szavaimat refugiálják (Tetszés a jobboldalon). Azt mondtam, hogy micsoda motMáczióval járult hozzá Tisza Kálmán. (Nagy zaj a szélsobaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Azt mondta, hogy miután ő azt hiszi, hogy igenis egyértelmű intézkedés szükséges ezen kérdésekben, mert a dolog természeténél fogva a legfőbb parancsnokság illeti a fejedelmet (olvassa): Én a magam részéről hozzájárulok, hogy mint legfőbb hadi parancsnok a magyar hadsereget is egyetértőleg fogja vezérelni, vezénylem a többi hadsereggel. Mi ragaszkodunk az országnak a hadsereg tekintetében minden régi törvényéhez, de ehhez hozzájárulunk. (Zaj a szélsobaloldalon. Felkiáltások: Ebben nincs lenne a közös hadsereg !) Ugron Gábor: Strategische und taktische Führung! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát a törvény értelme kétségtelenül ez. Ez tehát a törvény értelmében ő felsége joga. Megvannak az országnak alkotmányos jogai az ellenőrzésre, a védrendszer megállajjitására, az ujonczlétszám meghatározására, a magyar hadsereg kiegészítésére és az ujonczok megajánlásának feltételeire, de megvannak 0 Felségének is a maga jogai és van-e alkotmány a világon, a mely a hadsereg kérdésében bizonyos reservát jogokat az államfőre át ne ruházna? (Felkiáltások a szélsobaloldalon. Hogyne!) Nevezzék azt bár, mint Észak-Amerikában executif power-nek, nevezzék bár, mint Francziaországban a köztársaság elnökét chef de l'armée du pouvoir executif, vagy, a mint a porosz alkotmány mondja: der König führt den Öberbefehl über das Heer. (Nagy zaj a szélsobaloldalon. Elnök csenget.) Elnök : Kérem, méltóztassék csendben lenni! Széll Kálmán miniszterelnök: Már most, t. képviselőház, beszámoltam azzal, . . . (Halljuk! Halljuk!) Holló Lajos: Magyarok vagyunk, vagy nem ? Széll Kálmán miniszterelnök : ... és azt hiszem, tisztáztam a fogalmat, hogy azok, kik az 1867: XII. t.-czikket megalkották és beleírták a magyar hadsereget, mint az összes hadsereg kiegészítő részét, (Egy hang a szélsobaloldalon : Komédiából tették!) azok ugy értették és ugy értelmezték azt, hogy az nem képez egy elvált, — egy egész, — a szó szoros és igazi értelmében vett hadsereget, hanem az az összes hadsereg kiegészítő része, és azt olyan attribútumokkal felruházni akarni, a melyek következésükben