Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-264

232 264. országos ülés 1903 donitottunk ennek a beszédnek azért is, mert Hodossy Imre t. képviselő úrtól származik, a kinek egész múltja nyitott könyv, a kinek jelleme feddhetetlen, a ki az ügyvédi kamarának Budapesten hosszú ideig elnöke volt, és azért ez nem olyan állásfoglalásnak tűnt fel, mint más egyes embereké, hanem mint egy nagy sulylyal biró egyénnek véleménye. Ez a beszéde, a mint én kijegyeztem, olyan kifejezéseket tartalmazott, a mint a t, képviselő ur ma előadni is szMes volt, hogy a törvényen kMüli kormányzatot semmi ok és semmi ürügy alatt helyesnek nem tartja, még obstrukczió esetén sem, ez alól semmi kibúvó nincsen : Magyarországon rendeletekkel kormányozni semmi körülmények között nem lehet és ezt megkerülni semmMel nem szabad. Ezt elfogadjuk, ez teljes mértékben igaz. Hogyha ezek a tantételek igazak — ennek a konzekvencziája az lenne, hogy azokhoz kell szabni az embernek a maga eljárását. A t. képviselő ur öt évvel ezelőtt le is vonta a konzekvencziát, azt mondván, hogy pátensekkel kormányozni nem lehet, a törvényen kMüli állapot, háború esetét kMéve, semmi esetre sem indokolt, hogy ez törvényben gyökerezik; tehát egy olyan kormányt, a mely ezzel ellenkezőleg jár el, semmi körülmények között nemcsak hogy nem támogat, hanem annak eljárását a legélesebb kritika tárgyává teszi és a kormány tagjait személyesen is felelőssé teszi ós megtámadja ezért a rendszerért. Most azonban a t. képviselő ur azt mondja, hogy az 1848 : III. t.-cz. 32. §-a alapján majd felelőségre fogja őket vonni. Ez is jogi tantétel, ez is tökéletesen igaz, de mi nem arra voltunk kíváncsiak, hogy mi lesz a miniszterelnök ur eljárásának a jogi konzekvencziája, hanem arra, hogy a mostani helyzetből kifolyólag ezen tantételnek alapján mi lesz a t. képviselő ur álláspontjának egyéni konzekvencziája, mert ha én a törvénynélküli állapottal való kormányzást helytelenítem, akkor azt a kormányt sem szabad, hogy támogassam semmi körülmények között; hiszen a felsőségben osztozik a képviselő ur is, a ki pedig azt mondja, hogy ezért felelőségre vonandó, de maga, mint jövendőbeli biró véleményt mondott már előre is a kormány eljárása felett, a mikor e kormány eljárását helyesli. És ezt megindokolja azzal, hogy az obstrukczió akkor indokolt volt, most pedig nem indokolt. Hát az akkori többség tagjai épen ugyanazt mondották. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Sőt többet mondok. Akkor önök épen olyan erősen mondották, hogy indokolt volt az obstrukczió, mint a hogy mondjuk mi most, hogy indokolt az obstrukczió. Ez a különbség a kettő között. Érzelmi motMumok befolyásolhatják itt az embert, hogy milyen különbséget tesz köztük; de alkotmányjogilag a kettő között különbségei tenni személyi okokból teljességgel nem lehet. (Ugy van! a szélsöbálóldalon.) május 7-én, csütörtökön. Rátérve azonban arra az alapra, a melyre a t. képviselő ur helyezkedett, hogy t. i. lehetséges volna a kettő között bármi tekintetben különbséget tenni, mi a magunk álláspontjának igazolására, bár ez vádat is tartalmaz velünk szemben, csak arra hMatkozunk, hogy a múltkori obstrukczió egy személy ellen irányult. (Ellenmondások jobbfelöl.) Bocsánatot kérek, majd fel fogom olvasni gróf Apponyi Albertnek, a ház jelenlegi elnökének beszédét, azután Szilágyi Dezső levelét és idézni fogok több nyilatkozatot, a melyekből világosan kitűnik, hogy akkor személy ellen és a személynek rendszere ellen irányult az obstrukczió, tehát Bánffy ellen és minden ellen, a mi Bánffyval összeköttetésben volt. A mostani obstrukczió pedig történik nemzeti jogokért, nemzeti követelményekért, elvi okokért. Egy ember ezt az országot nem képes tönkre tenni és egy ember miatt feltámadni, obstrukcziót csinálni, azt hiszi a képviselő ur, inkább indokolt, mint egy rendszert megdönteni, a mely ennek az országnak életgyökereit akarja elvágni ? (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) A t. képviselő ur mostani beszédében azt mondja, hogy majd egy esküdtbíróság fog Ítélni a kormány eljárása felett annak idején. Ez tökéletesen igaz, azonban, mint már jeleztem, mi nem arra vagyunk kíváncsiak, hogy az 1848 : III. t.-czikknek mi lesz a konzekvencziája a kormány eljárására vonatkozólag, hanem arra voltunk kíváncsiak, hogy ezen beszéde alapján a képviselő ur milyen állást foglal el, s mit tart helyesnek ma? Csak egy dologra hMatkozom. A kormány eljárása felett esküdtbíróság fog ítélni, a mikor vád alá helyezési indítványt tesznek, kérdem tehát a képviselő urat, mit fog tenni a kormánynyal szemben akkor, hogyha az az esküdtbíróság a kormányt el fogja ítélni ezen mostani eljárásáért ? (Felkiáltások : Semmit!) Épen ez jelenti a képviselő ur állásfoglalásának helytelenségét; mert egy olyan kormánynak előlegezi a bizalmat, a melyet esetleg a legközelebbi jövőben már az esküdtbíróság el fog ítélni azon eljárásáért, a melyet most követ. Valóban jobban szerettem, volna, hogyha ezekkel a dolgokkal nem lettünk volna kénytelenek foglalkozni. A t. képviselő ur és pártja annak idején, hosszú időn keresztül küzdött, mondjuk, kétféle dologért: bérreformokért, vagyis az országnak közerkölcsi megtisztulásáért és küzdött nemzeti követelésekért, küzdött törvényben lefektetett jogainknak tényleges megvalósításáért. Önök most arra hMatkoznak, hogy ezen álláspontjuk helyes és ezt most is fentartják, de most nem teszünk semmit, mert bizonyos beireformok létesültek. Ha így fogom fel, és azt gondolom, helyesen fogom fel, az önök álláspontja annak idején két részből állott. Az elsőből megvalósult egy rész, de a másik részből ez idő szerint