Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-263

212 263. országos ülés 1903 május ö-án, szerdán. Rákosi Viktor: Csak horvát és cseh van jelen, magyar nincs! (Zaj a szásöbáloldalon. Elnök csenget.) Lengyel Zoltán : Minisztert kérünk ! (Zaj a szásöbáloldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Hisz azt mondjak, nincs miniszter!) Nem lehet az üres székeknek beszélni! Elnök (csenget): Kérem Lengyel Zoltán képviselő urat, ne tessék folyton zavarni a szó­nokot ! Lengyel Zoltán: Nem zavarja a szónokot senki ! Elnök: Csendet kérek. Kérem a képviselő urat, legyen szMes beszédét folytatni. (Zaj a szásöbáloldalon.) Ráth Endre: Nem beszélek ilyen lármá­ban. (Zaj.) Endrey Gyula: Ott csinálják a zajt ! (Ál­talános zaj. Elnök csenget.) Ráth Endre: Hát, t. képviselőház, a törvé­nyek . . . (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbal­oldalon: Hol a miniszterelnök?) Lengyel Zoltán: Kérünk minisztereket ! Sorshúzás utján kell valakit kijelölni. (Zaj a szélsöbalóldalon.) Elnök: Kérem, sehol sincs megirva, hogy a miniszterek kötelesek állandóan itt benn lenni. Kérem, szíveskedjék folytatni beszédét. (Zaj a szélsöbalóldalon. Halljuk! Halljuk!) Ráth Endre : Hodossy t. képviselőtársunk ... (Nagy zaj és felkiáltások a szélsöbalóldalon : Nincs miniszter !) B. Solymossy Ödön : Itt van a horvát mi­niszter! (Nagy zaj a szélsöbalóldalon.) Polónyi Géza: Áz tárczanélküli miniszter, a ki nem felelős! (Folytonos nagy zaj a szélsö­balóldalon. Halljuk! Halijuk!) Lengyel Zoltán: Kérem, most a miniszter­elnöki jelentésről tárgyalunk. (Nagy zaj a szélsö­balóldalon.) Ráth Endre: T. képviselőház ! (Hulljuk ! Halljuk!) Hodossy Imre t. képviselőtársunk (Zaj a szélsöbalóldalon.) az imént felhozott tör­vényekből ezt a következtetést vonta le. (Hall­juk ! Halljuk! a szásöbáloldalon. Zaj.) Igazán nagy tiszteletlenség Hodossy iránt, ha a t. mi­niszterelnök ur nem hallgatja meg azt, a mit Hodossy mondott. (Zaj.) Belitska Béni: Hallott% már annak idején! (Nagy zaj és mozgás a szásöbáloldalon.) Ráth Endre: Azt mondta Hodossy t. kép­viselőtársam . . . (Folytonos nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Ha pedig egy általános diskurzust akarnak rendezni, ak­kor felfüggesztem az ülést. (Élénk helyeslés a szélsöbalóldalon. Zaj.) Lengyel Zoltán: Öt perez szünetet kérünk! (Nagy zaj a szásöbáloldalon.) Ráth Endre: Kérek öt perez szünetet! Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Ráth Endre képviselő ur fogja folytatni beszédét. (Felkiáltások a szélsöbalóldalon: Hall­juk Hodossyt!) Ráth Endre: T. képviselőház! Az előbb fel­hozott törvényben, t. i. az 1827 : M. törvény­czikkben, — a melyet megérthetés okából czél­szerü lesz újból felolvasni — (Halljuk! Halljuk! a szélsöbalóldalon.) a következők foglaltatnak (olvassa): »0 Felsége a Karokat és Rendeket biztosítja, hogy az adó és bármely engedelmek ügy e ) — legyenek azok pénzbeliek, termesztmé­nyek, vagy katona-ujonezok, — az országgyűlés tárgyalása alól, hova azokat ezen meg ezen tör­vényczikkelyek világos szavai szerint tartozók­nak továbbra is elismeri, rendkívüli esetekben nem vonható el.« Ebből most Hodossy Imre t. képviselőtár­sam a következő következtetést vonja le (olvassa): »Azt hiszem, hogy a ki akar belőle érteni, az előtt nyilvánvaló lesz, hogy ezen' törvények sze­rint semmi ürügy alatt rendkívüli esetekben és szabad ajánlat czimén vagy esetében sem sza­bad a kormánynak adót szedni arra, hogy a kormányzatot folytathassa.« (Felkiáltások a szélsöbalóldalon: Arany igazságok!) Ennél világosabban beszélni nem lehet. Es a mikor Hodossy t. képviselőtársam beszédének ehhez a passzusához ért, a melyet a túlsó ol­dalon nem hallgattak azzal a nyugalommal, mint a melylyel ma hallgatják, hanem nagy lárma volt, ezt mondta: »Kérem, az én gyenge szavamat önök túlkiálthatják, de a törvény szava, az hangosabban szól, mint önök.« (Fel­kiáltások a szélsöbalóldalon: Hál most hol van a törvény szava? Most próbáljon Hodossy a törvény szavával beszélni!) »Neni lehet tehát alkalmas ürügyet találni arra, hogy az ország­gyűlés felhatalmazása nélkül, országgyűlésen meg nem szavazott adót szedhessenek, ha mind­járt önkéntes ajánlatok czimén is«, (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) »és nincsen olyan módozat, a melylyel önök ezt a törvényt megkerülhet­nék. « (Élénk helyeslés a szélsöbalóldalon.) És mégis mit látunk ? Azt, hogy a fogyasz­tási adókat a mai napig is beszedik,(Ugy van! a szélsöbalóldalon.) hogy a tisztviselők fizetéséből az adót levonták, a tisztviselők megkérdezése nélkül! (Nagy zaj a szélsöbalóldalon.) Pozsgay Miklós: A finánezokat nem kül­döttek nyugdíjba a törvénytelen állapotban! Lengyel Zoltán: Bélyeget árulni sem volna szabad! Ráth Endre: Azt mondja t. képviselőtársam folytatólag, (Halljuk! Halljuk!) hogy: »Ezt a törvényt megkerülni nem lehet, legkevésbbé pedig azzal a módozattal, hogy azt mondják: Nem exekválunk, de azért beszedjük. Itt nem exeku­czióról van szó, (Halljuk! Halljuk! a szásöbál­oldalon.) hanem szó van arról, hogy önkéntes

Next

/
Oldalképek
Tartalom