Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-263

263. országos ülés 1903 május 6-án, szerdán. 209 széről, sem senki részéről, én ezt a felelőséget viselem a maga teljességében, a maga egész mértékében hordani akarom, meggyőződésemnek és öntudatomnak erejével és csakis ezzel.« És, t. képviselőház, mégis mit látunk? Azt, hogy ezen önérzetes kijelentések után a t. miniszterelnök ur jelentéseket terjeszt a ház elé, lerombolva alkotmányunknak egyedüli garancziáit, túllépve azokat a korlátokat, a melyek határozottan megtiltják, hogy törvénytelen időszakban adót szedjenek be és ujonczállitás történjék, és törvénytelen állapot, mikor a rendeleteknek egész seregét terjeszti a ház elé. Rendeletében benn van, hogy kéri bejelentett intézkedéseinek jóváhagyó tudomásulvételét. Ezen az én szerény felfogásom szerint nem változtat az, a mit a t. miniszterelnök ur mond, hogy bejelentéseinek, bejelentett intézkedéseinek jóváhagyó tudomásulvételét az indemnity letárgyalása után kMánja. Mert az a képviselőház, mely a miniszterelnök urnak ennyi alkotmánysértő eljárás után az indemnityt meg fogja adni, nyugodtak lehetünk, hogy az a felmentést is meg fogja neki adni. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ezen jelentéseket nemcsak ezért kívánom, hogy a ház asztaláról elvigyék; hanem kívánom azért is, mert a rendeletben, a melyet a miniszterelnök ur a ház elé terjesztett, még mintegy meg van vádolva az ellenzék is, hogy a törvénytelen állapotért őt terheli a felelőség. Idézni fogom a rendeletnek következő passzusát (olvassa): » Minthogy egyfelől az 1903. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1903. évi XXM. t.-czikk hatálya folyó évi április hó végéig lejárt, a nélkül, hogy eddig az időpontig akár az 1903. évre szóló és a pénzügyminiszter által 1902. évi október hó 22-én előterjesztett állami költségvetés, akár a fentebb idézett pénzügyi felhatalmazási törvény hatályának folyó évi augusztus év végéig való kiterjesztéséről szóló és ugyancsak a pénzügyminiszter által 1903. évi márczius 30-án benyújtott törvényjavaslat iránt a törvényhozás akár a javaslatok elfogadása, akár azok elvetése által határozott volna.« Ebben az én felfogásom szerint vádló hang van. A laikus publikum számára törvényeket idéz az igen t. miniszterelnök ur, a mely törvények már idejüket multák. Itt a t. miniszterelnök ur hMatkozik arra, hogy a pénzügyminiszter ur a költségvetést már október hónapban beterjesztette. Bocsánatot kérek, beterjesztette ; de a házban napirendre kitűzve ezek nem voltak; tehát a felelőség nem minket terhel azért, hogy már a második indemnitást kéri a kormány akkor, mikor a költségvetés még a ház asztalán nem volt. Ez lehet a laikus publikum megtévesztésére alkalmas, de semmiesetre sem alkalmas arra, hogy ennek alapján mi a kormánynak a felmentést megadjuk. (Ügy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ezért a felelőség KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XV, KÖTET. az én véleményem szerint egyedül a kormányt terheli, a ki rendeletekkel akar Magyarországon kormányozni, holott Magyarországon rendeletekkel kormányozni soha nem volt szabad és nem szabad ma sem. (ügy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Törvénytelen a miniszterelnök ur ezen rendelkezése, mert az 1902 : XII. t.-czikkre hMatkozik. Az 1902. évi törvény XII. t.-czikkéről mindenki tudja, hogy ez már lejárt. Az 1902: XXM. t.-czikk hatályát, igaz, hogy négy hónapra meghosszabbította, kiterjesztette, de az a négy hónap is már elmúlt. A költségvetési törvények fix terminusokhoz vannak kötve. Ez a fix terminus már lejárt. Ezekre hMatkozni tehát teljesen alaptalan és helytelen dolog. (Ugy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Idézni fogom az 1902. évi költségvetési törvény 6. §-át. A 6. §. igy szól (olvassa): »Hogy az államnak a 3. §-ban elősorolt jövedelmei folyóvá tétethessenek, a törvényekbe iktatott egyenesés fogyasztási adók, jövedékek, dijak, bélyegek és illetékek, úgyszintén az adóköteles jövedelmek után az 1883 : évi XLVI. t.-cz. 9. ós 10. §-aiban megállapított százalékokban kMetendő általános jövedelmi pótadó, a hadmentességi dij, az ut-, híd- és révvám és az állami vagyon jövedelmei, s az állam egyéb bevételei, az eddigi törvényekben eszközölt és a törvényhozás által netalán még teendő módosítások megtartásának kikötése mellett, az 1902. évre ezennel megajánltatnak és megszavaztatnak.« Mit mond az 1902. évi XXM-ik t.-czikk? (Halljuk! Halljuk a szélsobaloldalon.) E törvénynek első §-a a következőket mondja: »A minisztérium felhatalmaztatik, hogy a magyar korona országaiban az adókra ós állami jövedékekre vonatkozó összes — jelenleg fennálló vagy ezután hozandó — törvényeket, azok időközben bekövetkezhető módosításainak figyelembe vételével az 1903. év négy első hónapjában érvényben tarthassa és az ezek alapján befolyó adókból és egyéb bevételekből az állami kiadásokat a következő szakaszban meghatározott módon fedezhesse.« Erre a már nem létező, lejárt törvényre hMatkozni nem szabad, mert az törvénytelen dolog. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Ebből, t. képviselőház, mi következik? A.z, hogy az adókat, a melyeket most az állam beszed, jogtalanul szedi be, mert a 6. §. világosan mondja, (Kálijuk! Halljuk! a bal- és a szélsobaloldalon.) hogy mikorra szavaztatnak meg az adók. Endrey Gyula: A szakasznak két farka van, jobbra is csűrhetik, balra is csavarhatják. Ráth Endre: Hogyha nincsenek törvényeink, akkor áll az, hogy az államnak a harmadik §-ban elősorolt jövedelmei folyóvá nem tehetők. A törvényekbe iktatott egyenes és fogyasztási adók, jövedékek, dijak, bélyegek és illetékek, úgyszintén az adóköteles jövedelmek után az 27