Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-262

190 262. országos ülés 1903 május 5-én, kedden. nitásról tanácskozzunk, hanem első feladatunk a tűznek az eloltása, a tűz okának, a gyujtogatónak az eltávolítása. (Elénk helyeslés és taps a szélsöbalóldalon.) Épen azért a magam részéről visszautasítom ezeket a jelentéseket és csatlakozom Polónyi Géza t. képviselőtársam álláspontjához. (Helyeslés a bal- és a szélsöbalóldalon.) Trubinyi János jegyző: Endrey Gyula! (FelJciáltásoJc a szélsöbalóldalon: Szünetet leérünk!) Endrey Gyula: T. képviselőház! Széll Kálmán miniszterelnök: Már egyszer szólt! Endrey Gyula: Engedelmet kérek, igen t. képviselőtársam, én ehhez még nem szólottam; én a házszabályokhoz szóltam. Széll Kálmán t. képviselőtársam, (Éljenzés a bal- és a szélsöbalóldalon.) mikor még alkotmányos miniszterelnök volt, (Elénk derültség.) és beleült abba a piros bársonyszékbe, egy örvendetes jelentést bocsátott világgá, a melyből a nemzet örömmel értesült, hogy a magyar királyi miniszterelnöknek hármas ikergyermeke született: a jog, törvény és igazság. Pap Zoltán: Répa, retek, mogyoró! Endrey Gyula: Most pedig pár nappal ezelőtt a nemzet szoIvorúan látta, hogy t. képviselőtársunkat, Magyarország volt alkotmányos miniszterelnökét, súlyos családi gyászeset érte, (Elénk derültség.) mert a három ikergyermek közül a »törvény« alig négyesztendős korában, hosszú, kínos betegség után kiszenvedett, és szoIvorúan látjuk, hogy a törvény szerencsétlen kimúlása következtében a vele mintegy testileg és szellemileg egybeforrt »jog« és »igazság« is agóniában szenved. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Azt hiszem, hogy egyhangúlag konstatálhatjuk t, képviselőtársunk másodszülött ikergyermekének kimúlása alkalmából, bogy ő ugyanazon útra lépett, a melyen elődje, Bánffy Dezső miniszterelnök járt. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) A miniszterelnök ur teljesen követi Bánffy Dezső nyomdokait, mint a hogyan követte négy esztendővel ezelőtt is, mert hiszen ő, mikor a Bánífy-kormánynak a fundamentumai recsegtek, a háztetőt kövekkel ostromolták, az ablakait beverték, ő akkor is meghúzódott annak az xt. n. Tisza-lexnek árnyékában és várta azt a szabadító, mentő kezet, a mely őt abból a kényelmetlen helyzetből, a melyben ő azonban végesvégig kitartott, ki fogja szabadítani. A miniszterelnök ur teljesen azon a nyomon jár, a melyen Bánffy Dezső, mert hiszen most is ugyanolyan jelentést adott a ház elé, mint nagynevű jogelődje. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az akkori kormánypárt azonban más utat követett, mint követ ma a mai kormánypárt. (Zaj. Elnök csenget.) Mert hiszen ezelőtt 4 esztendővel még az ex-lex állapot be sem következett, mái'is abból a sülyedő hajóból a patkányok kezdtek menekülni és nem maradtak ott t. képviselőtársunkkal, Széll Kálmánnal, hanem, mint a hogy épen ma egyik politikai napilapban olvasom, 1898 deczember 8-ikán kiléptek a szabadelvű pártból: gróf Andrássy Gyula, (Zaj és mozgás a szélsöbalóldalon.) gróf Andrássy TMadar, gróf Andrássy Sándor, gróf Batthyány Lajos, gróf Batthyány TMadar, Chorin Ferencz, gróf Csáky Albin, Doboczky Ignácz, Emmer Kornél, Enyedi Lukács, Győrffy Gyula, báró Harkányi János, Hieronymi Károly, Láng Lajos, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Lám, mégis miniszter lett!) Miklós Ödön, Neményi Ambrus, báró Perényi Zsigmond, Semsey László, gróf Serényi Miklós, gróf Széchenyi Aladár, gróf Sztáray Gábor, a halottak emlékét nem idézem fel a t. kormánypártra, igy tehát Szilágyi Dezsőt nem említem, továbbá Tallián Béla, gróf Teleki Géza, gróf Teleki Sándor, gróf Thoroczkay Miklós, Leidenfrost László, Blaskovich Sándor, gróf Pejacsevics Arthur, gróf Berthold Arthur, Óváry Ferencz és többen. A mint méltóztatnak látni, a születési és a szellemi arisztokrácziának java része otthagyta a t. kormányt. Most pedig mit látunk ? Ma már az ex-lex is bekövetkezett és ez a születési és szellemi arisztokráczia még mindig nem mozdult meg, sőt azt a tábort, a mely az ex-lexes állapotot fentartani igyekszik, még egy uj erős gárda is támogatja azok részéről, a kik négy évvel ezelőtt támadták az ex-lexes kormányt, és felelőssé tették azért a súlyos, válságos politikai és alkotmányjogi helyzetért, a melybe makacsságával az országot besodorta. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Van-e valami különbség a két ex-lex között? Azt hiszem, lényeges különbség e kettő közt nem található. Mindkettő alkotmányjogba ütköző, törvénytelen állapot. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) De ha végforrását keressük az akkori ós a mai állapotnak, a melyre nézve a miniszterelnök ur a jelentésével akar magának előleges felmentést biztosítani, a mostani helyzet a kormányra nézve még sokkal hátrányosabb, (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) a kormányt még sokkal jobban elitéli, mint az előbbi helyzet. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Molnár Jenő: Előre megfontolt szándékkal mentek bele! Polónyi Géza: Gonosz szándékkal! Endrey Gyula: Mert az előbbi törvényen kMüli állapotot, vagy hogy röviden fejezzem ki magamat: az ex-lexet egy férfiúnak, t. képviselőtársunk, Széll Kálmán, az egykori miniszterelnök ur elődjének az erőszakossága idézte elő, egy szóval: a parlament felháborodása a Bánffykormáirynyal szemben, személyi okokra volt visszavezethető, (Igaz! a szélsöbalóldalon.) most azonban, t. képviselőház, semmiféle személyi motívum bennünket nem hevít; mi t. képviselőtársunkat, Széll Kálmánt tiszteljük, becsüljük, sőt azt mondhatnám, talán kedves egyéni tulajdonságainál fogva szeretjük is.