Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-261

170 261. országos ülés 1903 május 4-én, hétfőn. selőtársam indítványát. Nem nyilatkozom ma arról, hogy a beterjesztett indítványok kőiül melyikhez járulok, még pedig abból az egy okból nem, mert nem tudom, hogy a vita folyamán mily indítványok fognak még beterjesztetni. Mindenesetre arra az indítványra fogok szavazni, a mely leginkább felel meg az ellenzék álláspontjának, de a mely önmagában nem rejti és nem involválja az obstrukcziót. Ez az én álláspontom, és azt hiszem, a mikor ezt elfoglalom, megfeleltem annak a kötelességnek, a mely mint ellenzéki férfiura reám háramlik, és megfeleltem annak a feladatnak, a melyet magunk elé tűztünk, hogy ugyanis az obstrukczióban részt nem veszünk, (Helyeslés a iáioldalon. ) Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Visszavonja?) Azt hiszem, minden küzdelemnek . . . (Mozgás. Halljuk I Halljuk! a jobb- és baloldalon.) Kubik Béla: Csak szabad kérdezni, hogy visszavonja-e ? Széll Kálmán miniszterelnök: ... Azt hiszem, minden küzdelemnek és minden vitatkozásnak az első feltétele, ha lojális akar lenni, — pedig ezt nem szabad kizárni, akármilyen ellenfelek vagyunk is, — hogy az okoskodásban, a mely bizonyos tényekből indul ki, a tényekre nézve ne legyen eltérés. A t. képviselő urnak két ily ténybeli tévedését akarom rektifikálni. Azért akarok szólni, mert ő annak az ellenzéknek a részéről szól, a mely az indemnity obstrukeziójába nem ment bele, a mit annak idején kellőképen honoráltam. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) A t. képviselő ur azt mondja, hogy elfogadná az én indítványomat, ha én nem kértem volna többet, mint a mit 1899-ben elhatározott a ház: hogy kinyomatik, s másodszor, ha én ezt napirend előtt teszem, a mikor a ház határozatot nem hoz. Tartozom konstatálni abból a felolvasott előterjesztésemből, a melynek a szövege ma nincs itt, de szórói-szóra tudom, hogy én nem kértem többet akkor, sőt, ha akarja, még azt sem kértem, én csak véleményt mondtam, hogy nyomassa ki a ház, de azt nem kértem, hogy akkor határozzon a ház a felett, hogy az indemnitási vita után vagy az alatt tárgyalja, csak azt mondám, hogy »annak idején«. (Zaj, Felkiáltások a szélsöbahldalon: Azonnal! Ellenmondás jobbról.) Az »annak idején« az én magyar nyelvem szerint nem azt jelenti, hogy azonnal. Az én magyar nyelvem szerint, mikor valaki beszél vagy indítványoz és azt teszi hozzá, hogy a tárgyalás felől annak idején határozzon a ház, ez nem teszi azt, hogy most. Bz világos. (Ugy van! Ugy van! jobbról.) Én nem kértem egyebet. De ha ugy értette volna is a t. képviselőtársam, megmagyaráztam a múlt ülésben, hogy nem kértem, nem is kérem, hanem annak idején határozzon a ház felette. Ma meg egyenesen azt mondtam, hogy kimutassam, hogy ezen egész szituácziónak, a mely nem is szituáczió, mert csak akkora jelentőségű, mint ez a kis plajbász . . . (Derültség a szélsöbaloldalon.) ... a kinyomatás soha egy parlamentben, bármely irományról volt szó, nem képez kérdést. Hogy én ebben a jelentésben mit mondok és a felett miként fog a ház ítélkezni, az igenis szituáczió, azt akkor fogja a ház eldönteni, ha napirendre kerül, de nem akkor, mikor a kinyomatásról van szó. (ügy van! Ugy van! jobbról.) Visszatérek Rakovszky képviselő úrra. Kijelentettem ma — hogy épen ezt a vitát, mely valóban nem méltó ahhoz, hogy e házban folytattassék, (Élénk helyeslés jobbfelöl.) feleslegessé tegyem — hogy annál jobban nem lehet bizonyítani, hogy semmi veszedelmeset nem kértem, mint ha azt proponálom, hogy a ház még azt se határozza el ma, hogy kinyomatja-e vagy nem, hanem e felett is határozzon az indemnitás után. Ha még marad magja e vitának ezután is, akkor én nem tudok magyarul, akkor én nem tudok gondolkozni. (Zaj a szélsöbaloldalon.) A mi a másik kérdést illeti, t. képviselőtársamat és barátomat egészen megnyugtathatom, hogy én azt teszem, a mit ő akar, most még kevesebbet kérek, mert ma még a kinyomatást sem kérem, tehát az én indítványomat bátran elfogadhatja. (Zaj balról.) Kubik Béla: De vissza nem vonja? (Mozgás. Halljuk,! Halljuk! jobbról.) Széll Kálmán miniszterelnök: A mi pedig Kubik képviselő ur kritikáját illeti, ezt a házban és azon kívül is bárhol igen szívesen kiállom mindig. A mi azt illeti, hogy napirend előtt kellett volna tennem — hiszen akkor tettem, mielőtt az irományokat előterjesztette volna az elnök, mielőtt a napirendre került volna a sor, mielőtt az indemnitási törvényjavaslat tárgyalása folytattatott volna. Felkeltem ugy, mint teszi 35 esztendő óta minden miniszter, ha van valami előterjesztése és kértem a kinyomatást. (Ugy van! Ugy van ! jobbról.) A t. képviselő urnak ezen ténybeli tévedését akartam csak rektifikálni, és ha ez volt csak a baja, bátran rászavazhatott volna ezen ártatlan indítványra, a mely már nem is indítvány, mert csak azt kérem a háztól, hogy a felett annak idején határozzon. {Helyeslés jobbfelöl) Rakovszky István: Félremagyarázott szavaim helyreigazítására kérek szót. A t. miniszterelnök ur azt mondta, hogy mikor én azt az eszmét pendítettem meg, hogy a t. miniszterelnök urnak a napirend előtt kellett volna ezt megtenni . . . Széll Kálmán miniszterelnök: ügy tettem! Rakovszky István: Bocsánatot kérek, napirend előtt tette, de épen az igen t. házelnök ur