Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-260

148 260. országos ülés, 1903 május 2-án, szombaton. bizonyos hírekben, ha aitök, bár teljesen megbízható forrásból, csak mint hírek jutnak hozzám, kötelességemnek tartottam a gyorsírói jegyzeteket felkeresni, (Halljuk! Halljuk! Egy hang a néppárton: Mikor ?) Ma! de még nem voltak a jegyzetek készen és nekem sietnem kellett, nehogy felszólalási jogomtól elüttessem. Felelek nzonban érte, hogy az idézések, a melyeket feljegyeztem, a gyorsírók diktálása után vannak feljegyezve, nem ugyan szószerint, hanem röviden, azonban teljesen hű értelemben. Azt revelálta Visontai Soma képviselő ur, reám hMatkozva, hogy dfflkultálandónak tartja, hogy nem vádról, hanem felmentésró'l beszéltem. Azt hiszem, ezt megmagyaráztam, — jobban mondva: ez nem magyarázat, mert ehhez magyarázat nem volt szükséges, — csak kifejtettem, mert hisz, a ki tegnap meg nem értette, vagy nem akarta megérteni azt a konklúziót, a melyet ismételt olvasás után is teljes mértékben fentartok, az holnap sem fogja megérteni. De azt mondja, hogy én olyan álláspontot foglaltam el, hogy, bár elvi okokból ellene szólok, de módot adok arra, bogy a kormány a felelőség alól meneküljön. Visontai Soma: Az ellenzék, ha ilyent elfogad ! (Ugy_ van! Ugy van! a néppárton.) Barta Ödön: Én voltam exponálva, mint olyan, a ki . . . (Zaj.) Visontai Soma: Ez nézet dolga! Barta Ödön: Ez, kérem, nem nézet dolga, hanem alaptalan gyanúsítás dolga. Az én nézetem ez, ós ezért helyt állok, de tovább is meg fogom mondani, hogy mi a nézetem. És hogy bebizonyítsa, hogy inszinuálni, gyanúsítani, rágalmazni akart, tovább megy és azt mondja, hogy egyrészről felszólalásának egyik részével, a nemzeti jogok hangoztatásával, népszerűséget akar szerezni, a másik oldalon pedig hozzásimul a hatalomhoz. A hány szó, annyi rágalom. (Tetszés jobbfelöl. Mozgás a néppárton.) Népszerűséget szerezni, azon az áron, hogy kötelességünket teljesítjük, csak olyan ember próbálhat, a ki hirhordásból és hirhajhászatból él. Én kötelességemet sokkal súlyosabb időkben, sokkal nehezebb feladattal, sokkal nehezebb munkával teljesítettem a nélkül, hogy csak egy sor közlést is megengedtem, illetve lehetővé tettem volna arról, a mit teszek vagy a mit tenni akarok. Ez a vád tehát, azt hiszem, önérzettel mondhatom, lepattan rólam. (Ugy van! jobbfelöl.) De hogy a hatalomhoz való simulás vádja mit jelent, arra csak egy szó van: aljas rágalom! (Felkiáltások a néppárton: Ohó! Olló!) Bakonyi Samu: Ugy van ! Hisz megtámadták ! Elnök: A házszabályok értelmében az ilyen szavak használata tiltva lévén, ezért a képviselő urat rendre_ utasítom. Barta Ödön: Tisztelettel meghajlok az elnöki rendreutasitás előtt. De ha ez az én személyemhez fűződve állíttatik, akkor én erre — bocsánatot és ismételten bocsánatot kérek, más szót nem ismerek. Hogy én simulok-e a hatalomhoz, hát megmutatom, hogy mikép simulok a hatalomhoz, és itt hMatkozom arra, hogy ott is sokan ülnek, a kik élő tanúim, és hogy az egész magyar sajtó is tanúm, hogy mikor ez a hatalom, t. i. Széll Kálmán miniszterelnök a polczra került, esztendőkön át nem hallottam egyebet, mint azt, hogy senki sem támadja a Széll-kormányt, csak azok, a kik Bánffy kormányát nem tudják elfelejteni. (Igaz! TJgy van! jobbfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Igaz ! így van! Barta Ödön: Ez nem sporadikus jelenség volt. Állottam rendületlenül és nevettem rajta. Nevettem rajta azért, mert engem abszolúte semmi néven nevezendő kapcsolat egyetlen kormányhoz sem fűzhet egyéb, mint a,z a tisztelet, a melybei Magyarország kormányának tartozom, a míg alkotmányos alapon áll. (E'énk éljenzés jobbfelöl.) Sem pártkötelék, sem semmi a föld kerekségén engem arra nem fog csábitiini, hogy Magyarország mindenkori kormányával szemben olyat tegyek, a mi az én Ízlésemmel ellenkezik. (Elénk helyeslés és tetszés jobbról.) Azt mondja a t. kéjrriselő ur, hogy ilyen kétszínű játékhoz ő nem nyúl. (Zaj a néppárton. jobb felöl.) Ezt csak akkor lehet megérteni, ha az előzményeket figyelemre méltatjuk. Hogy miben van a kétszínű játék, azt Visontai Soma képviselő ur nem tudná megmondani. De egyre figyelmeztetem Visontai képviselő urat itt a ház szine előtt és ez az, hogy az én politikai multamban egyetlenegy napot sem fog találni, a melyiken a függetlenségi és 48-as Kossuth-párt liberális és az ország függetlenségén kMül egyébre nem törekvő programmjától csak egy perezre is eltántorodtam volna, még akkor sem, a mikor a mandátum-szerzésről volt szó. (Elénk derültség jobbfelöl.) Én nem tágítottam intranszigens álláspontomtól egy hajszálnyira sem, akkor sem, a mikor bármi néven nevezendő bizottsági tagság betöltéséről volt szó. (Tetszés jobb felől.) Be akarom fejezni, köszönetem nyilvánítása mellett, a szíves figyelést, a melyben részesíteni méltóztattak ezt az igazán kellemetlen felszólalást. A t. képviselő ur, hogy irodalmi jártasságának tanújelét adja, egy minden szennyujságban elkoptatott témát látott jónak tudása köréből itt nyilvánosságra hozni. Ez az úgynevezett Succi-féle koplalási eset. Hogy egyebet ne mondjak, őszintén megvallom, az eszme is, a kidolgozás is méltó a szerzőhöz. (Mozgás és derültség a jobb- és baloldalon.) De ha ezzel azt akarta mondani, (Halljuk! Halljuk!) hogy az ellenzék ezen oldalán bárki is ül olyan, a ki kétszínű játékot űz szédelgéssel, politikai szédelgéssel, s ellenzékeskedést hirdetve a kormányt akarja támogatni, akkor undorral fordulok el ettől a rágalomtól.