Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.
Ülésnapok - 1901-260
WO. országos ütés 1903 május 2-án, szombaton. 137 azt, a miért az a nagy szellem egész élete folyamán küzdött, a parlamentarizmust, a maga lényegében és igazaiban megsértsük és hamisítsuk meg a maga elveiben. Pedig ezt sértenó'k, ha az önök álláspontját fogadnám el. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon.) Nekem is megvan a magam szelleme, nekem is megvan egy legmagasabb parancsoló erőm, a mihez kötöm magam lelkem minden mozzanatával, agyam minden gondolatával és szMem minden dobbanásával: és ez az én hazafias érzésem, az én hazám szeretete, a mely azt mondatja velem, hogy Magyarország alkotmányos szabadságának, Magyarország jövőjének nem tennék szolgálatot, ha a parlamentarizmusnak azt a nagy elvét, melyet önök sebezni készülnek és meg is sebeztek, összetörni engedném. (Zaj a szélsöbaloldalon.) A képviselőház törvényes többsége akaratának törvényes módon való megnyilvánulását meghiúsítani és megakadályozni nem szabad, (Vgy van! jobbfelöl.) mert ezzel példát statuálnék, hogy az ellenzéknek sic volo, sic jubeoja a döntő, és respektálandó. (Vgy van! jobbfeléil. Zaj és mozgás a szélsöbaloldalon.) Ehhez a meggyőződéshez, ehhez a szellemhez, a mely egyedüli igaz szelleme a magyar alkotmáuynak, ragaszkodom, és mert ehhez ragaszkodom, kénytelen vagyok álláspontomon megmaradni. (Hosszantartó, meg-meg újuló lelkes éljenzés és taps a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Holló Lajos: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Magam és elvtársaim nevében . . . (Általános nagy zaj. Felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyüket elfoglalni. Csendet kérek! Holló Lajos: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Magam és elvtársaim nevében a most bekövetkezett törvényenkMüli állapottal szemben szintén csak lehető rövidséggel óhajtom álláspontomat körülirni, Megjegyzem, hogy az én felfogásom szerint azt a mély és felemelő benyomást, a melyet Kossuth Ferencz t. képviselőtársam fejtegetései erre a házra tettek, szerintem a t. miniszterelnök ur fejtegetései jogosan el nem oszlathatták. (Nagy zaj és felkiáltásoka szélsőbaloldalon : Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Az imént felhangzott nagy kitörés, taps és éljenzés azt árulják el, hogy ez a küzdelem az érvek és fejtegetések teréről átvitetett az erő terére, mert a t. többség az ő maga igazait, számával, ebben a házban mutatkozó nagy erejével és túlsúlyával akarja fedezni, s ebből meriti erre a most meginduló nagy küzdelemre a további erőt. De még hozzá kell tennem, hogy jóhiszemüleg merítik abból a legális alapból is, hogy ők a parlamentáris többségnek elve alapján állanak, s ebből kifolyólag joguk van nekik ebKÉPVII. NAPLÓ. 1901 1906. XV. KÖTET. ben a házban akaratuknak érvényesülését a kisebbséggel szemben keresztülvinni. Mi az hát, a mi ezzel az erővel szemben viszont a kisebbségnek is a küzdelemre erőt ad ? Az erőt megadja minden esetre azoknak a törekvéseknek nemessége, a melyeket a kisebbség maga elé tűzött, és a melyeket a kormány és a miniszterelnök sem vont kétségbe, mert mint ideálokat állította fel ezeket: t. i. a nemzet jogaiért, nyelvéért, állami jelvényeiért folytatott küzdelmet. De egymagában véve ez a nemes czél és tartalom, méltóztassanak elhinni, erőt az ellenzék küzdelmének nem adna, mert végre is ezek a czélok fenforogtak már évtizedeken keresztül, de ezeket a czélokat eddig sem láttuk megvalósítva. Tehát, hogy mi most ezekkel előállunk, még más oknak, még más háttérnek is kell lennie, a mely nálunk az önbizalomnak, az erő érzésének, az igazság érzésének súlyát megnöveli. (Ugy r van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És ez a következőkben áll: (Halljuk! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Áll abban, hogy meggyőződésünk és hitünk, hogy ezen törekvések mellett nem ennek a háznak a többsége, hanem a nemzetnek megnyilatkozó többsége áll. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.). Az a meggyőződésünk, hogy ha ebben a házban, ezen terem falain belül az erőarányok talán kedveznek az önök felfogásának, de ezen termen kMül, a nemzet körében, a nemzet széles rétegeiben megfordított erőanyok állanak, (Ugy van! a, szélsőbaloldalon.) és ezen törekvések mellett áll a nemzet többsége és ezen törekvések mellett küzd a nemzetnek a java. (Élénk tetszés és helyeslés a szélsöbaloldalon.) De ezenkívül még más felfogásunk is van, t. i, az a felfogás, hogy a legalitás szempontjából is legalább kétséges annak a pártnak és annak a többségnek a joga, a melyet most is a t. miniszterelnök ur harczba vitt. Mert az tökéletesen igaz, hogy a parlamenti többségnek megvan egy parlamentáris rendszerben a maga joga, de ez csak a zetája, a vége a parlamentáris rendszernek és ha abban az alfákat és a többieket, az előzményeket mind megtagadják, ha mindannak, a miből egy parlamentáris rendszer kifejlődik, csak a végét, csak a konklúzióját akarják elfogadni, mindazt pedig, a , mi annak alapul szolgál, megtagadják: akkor annak a parlamenti rendszernek legalitását is kétségbe kell vonni. (Élénk tetszés és helyeslés a szélsöbaloldalon.) A parlamentáris rendszer alapja mindig az, hogy magából a parlamenti pártoknak küzdelmeiből, azoknak a szellemi erőknek összeméréséből, fejlődjék ki a kormány és a pártok egymást felváltva jussanak uralomra. Nálunk azonban a legszoIvorúbb tanulság az, hogy évtizedeken keresztül mindig felülről nyert hatalom által keletkeznek kormányok és ezen kormányok keze által keletkeznek többségek. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez a többség, 18
