Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-260

260. országos ülés 1903 május 2-án, szombaton. 135 Ha a t. képviselő ur azt mondja, hogy minket az »igy akarom« vezet, akkor én azt mondhatnám: önöket meg vezeti az »igy nem akarom.« (ügy van! jobb felöl.) Kossuth Ferencz: Megmondtam, mi vezet. Széll Kálmán miniszterelnök: Az pedig lehetetlenség, hogy a mit a kisebbség nem akar, de a többség akar, csak azért, mert a kisebbség nem akarja, elejtsük. Ezt a parlamentarizmus elve szerint elfogadni és ez előtt meghajolni lehetetlenség, mert ez elismerése lenne az ellenzéki »akarom «-nak vagy »nem akarom «nak, vagyis az ellenzéki diktatúrának, (ügy van! jobb felől. Mozgás a szélsöbaloldalon.) Ne mondja nekem a t. képviselő ur, hogy ez csak doktriner dolog, mert hosszasan kifejtettem, hogy mi veszély van az Önök eljárásában, elvileg is és gyakorlatilag is, az egész országra és az ország alkotmányára nézve. Ne mondja, hogy ez csak doktriner felfogás, mert ez nagyon is gyakorlati dolog. Az, hogy nem doktriner, abban jelentkezik, hogy ha az önök diktátuma előtt meghajolunk, akkor megakaszthatja a törvényhozás működését és összes működését bármikor, bármely ellenzék, bármely indokból, bármely czélból is kényszeritheti a többségben levő kormányt minden évben budget nélküli kormányzásra, (Igaz! ügy van! a jobb- és a baloldalon. Ellenmondás a szélsöbaloldalon.) és ezt mi nem tűrhetjük. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Azok után a preczedensek után, a melyek a múltban merültek fel, nagyon is gyakorlati ez a kérdés. Nem tankönyvbői merítettem én meggyőződésemet, (Zaj a szélsöbaloldalon.) hanem abból, hogy 35 esztendő óta összenőve vagyok a magyar parlament működésével, (Zaj a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) a magyar alkotmányos élettel. Ebből merítettem azt a tanulságot, a melynek alapján állok. (Helyeslés jobb felöl.) Azt a tant pedig, a mely becsempésztetett ebbe a parlamentbe, hogy a kisebbségnek joga van a többséggel szemben a maga akaratát erőszakolni, többször sajnos preczedensekkel meg lett kisértve és az a veszély forog fönn, hogy ez az elv egészen beteggé teszi a magyar parlamentarizmust, mint másutt tette és megakaszthat mindent. Épen azért az én álláspontom nem doktriner tantételen nyugszik, hanem ez nagyon gyakorlati álláspont. (Igaz! ügy van! a jobbés baloldalon.) És hogy gyakorlati államférfiak, a kik országuk érdekét szMükön viselték, hogyan álltak ellene ennek a tannak, arra nézve nézzék csak meg, hogy mi történt Németországon, a múlt nyáron, vagy 1885-ben Angliában. (Igaz! ügy van! a jobb- és a baloldalon. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Mi történt? és a jobboldalon: Megfordították a jogot!) Barabás Béla: Németországban német az uralkodó és a nép! Széll Kálmán miniszterelnök: A mit azok a férfiak az ily felfogással szemben cselekedtek, azt nem doktriner álláspontból, hanem mindig a közjog és országuk állandó érdekéből, az alkotmányosság folytonosságának és akadálytalan működésének szükségérzetéből merítették és nem doktrínái-izmusból. így merítem én is felfogásom jogosultságát elvi indokokból és gyakorlati érvekből, ebből és nem egyébből. Azt mondja a t. képviselőtársam, engedjük, hogy az ellenzék védje a nemzet érdekét. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Együtt védjük!) Engedelmet kérek, én ugy gondolom, jogosan mondhatom, hogy én is minden lépésemben, minden fényemben a többséggel együtt a nemzet érdekeit védem. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Barabás Béla: Ez nem áll! Széll Kálmán miniszterelnök: Avagy mondtam én azt valaha, hogy ne védjék a nemzet érdekeit, igen t. képviselőtársaim a túloldalon? Nem, én épen az ellenkezőt mondtam. Azt mondtam hétfőn is beszédemnek egy erre vonatkozó részében, hogy én azt tartom és azt hirdetem, hogy joga van az ellenzéknek ideálokat kitűzni, joga van azokat ápolni, a nemzet elé tartani és azoknak fokozatos megvalósítására törekedni, joga van sürgetni, nógatni. Ehhez joga van és tegye is; (Zaj a szélsöbalóldalon.) de megakadályozni azt, hogy a nemzetnek törvényes képviselete a maga akaratát bizonyos adott kérdésben, tehát most ebben, megnyilatkoztassa és határozhasson, már joga nincs. (Helyeslés jobbfelbl.) Azt mondja, t. képviselő ur, mi akadályozzuk meg a munkát és veszszük ki a nép szájából a kenyeret. Ezt visszautasítom. Mi akarjuk a munkát, hoztuk és hozzuk ide javaslatainkban a beruházásokat, a költségvetésben a tisztviselői fizetések rendezését, a hasznos kétszázmilliós beruházásokat is tárgyaltatjuk, mihelyt a megkezdett és 4 hónap óta folytatott obstrukczionális tárgyalás be lesz fejezve és a sorrendben rákerül a sor. Ezt pedig a többségnek van joga meghatározni. Önök akadályozzák tehát a munkát. Azt kérdi, t. képviselőtársam, hogy tettem-e ígéretet arra, hogy én erőszakolni fogom ezen törvényjavaslatokat. Arra én nem tettem ígéretet, hogy bármit is erőszakolok. Én arra tettem Ígéretet, hogy, a mit elfogadtam, a mit meggyőződésből magamévá tettem, a mit a képviselőház előtt javaslatba hoztam és a mit itt képviselek, ahhoz, mert meggyőződésemből ered , mert igy tartom szükségesnek, ragaszkodom és azt a parlamentarizmusnak örök törvényei és r elvei szerint igyekszem is keresztülvinni. (Elénk helyeslés jobb felöl. Zaj a szélsőbaloldalon.) Azt kérdi a t. képviselő ur, megmondtam-e a koronának, hogy kész vagyok csorbát ütni az alkotmányon? Nem mondtam meg, mert nem vagyok kész csorbát ütni az alkotmányon, mert nem én ütök csorbát azon. (Igaz! ügy van!