Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-259

120 25.9. országos ülés 1903 folyamán nem történik meg oly szavazás, a melylyel a kormány törvényes felhatalmazást nyer? (Mozgás jobbfelöl,) Az állami számvevőszéknek eljárásában az összeesküvésnek, az összműködésnek jelenségei foglaltatnak. (Zajos helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az állami számvevőszéknek igenis jelentést kell tenni, de mikor? Mikor az első törvényes felhatalmazás nélkül folyósított tétel elébe kerül, igenis akkor bekövetkezett volna az a kötelessége, hogy idejön a képviselőház elébe, és kérjen felhatalmazást, avagy bejelentse, hogy mig a felhatalmazás megérkezik, ő addig az eddigi szabályok értelmében el fog járni. De az az állami számvevőszék különálló testület, mely az egész kormányzatnak pénzügyi és még a kiadásoknak tárgyi értelemben való ellenőrzésére is van hMatva, csak egyre nincs hMatva: hogy a törvényhozást magát ellenőrizne, hogy azt leczkéztesse és annak olyan szemrehányásokat tegyen, a melyek mint politikai állásfoglalás, mindenképen megbotránkoztatok. (Zajos tetszés a szélsobaloldalon.) Az állami számvevőszék teljesítse a maga kötelességét, (Elénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) de a törvényhozás körébe be ne hatoljon, a törvényhozás pártjai közt állást ne foglaljon. (Zajos helyeslés a balés a szélsobalodlalon.) Az állami számvevőszéknek mai napon benyújtott jelentése pedig időelőtti, látszik, hogy kitanitásból százmazott és a szolgalelküségből. (Hosszantartó zajos helyeslés és taps a bal- és a sz élsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Hall juh!) A történt felszólalások egyről győznek meg engem. (Zaj a szélsobaloldalon. Halljuk! jobbról. Az elnök többször csenget.) A történt felszólalások elevenen bizonyítják, hogy a t. képviselő urak . . . (Folytonos nagy zaj a szélsobaloldalon. Az elnök ismételten csenget. Elénk felkiáltások jobb felöl: Halljuk! Halljuk!) Polónyi és Ugron képviselő urak nyilatkoztak az állami számvevőszéket illetőleg, különösen nyilatkoztak . . . Rakovszky István: Helyes! Széll Kálmán miniszterelnök: Jól van, helyes, tessék meghallgatni előbb, hogy mit akarok mondani! Nyilatkoztak oly elitélőleg, a hogy nem nyilatkoztak volna, meg vagyok róla győződve, hogyha azt a jelentést kinyomatva, kezükben elolvasták volna. (Zaj a szélsobaloldalon.) A számszék nem ad leczkét a törvényhozásnak; a számszék azt mondja: Én orgánuma vagyok az országgyűlésnek, — mert annak tekinti magát, annak tekintem én is és soha ebben a jogkörében mi őt abszolúte nem szűkítettük meg — s azt mondja, hogy én, daczára annak, hogy nem jött létre a költségvetési végleges és ideiglenes törvény, ugy fogom teljesíteni kötelességemet, (Nagy zaj a szélsobaloldalon. Halljuk ! Halljuk! jobbról. Elnök csenget.) mint a hogy az 1897-iki törvény előírja. Ezt mondja a számszék, egyebet május 1-én, pénteken. nem. (Folytontartó zaj a szélsobaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbról. Elnök csenget.) Semmi tekintetben sem akar a törvényhozás jogkörébe beavatkozni, ítéletet nem akar mondani, egyszerűen jelentkezik az országgyűlésnek és megmondja, hogy kötelességét ezután is teljesiti. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsobaloldalon ; Mondjon le! Halljuk! Halljuk ! jobbról. Elnök csenget.) Hát ne teljesítse kötelességét? Hiszen a számszék nem mondhat le. (Folylontartó nagy zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk! jobbról.) Elnök: Polónyi képviselő urat rendreutasítom. Széll Kálmán miniszterelnök: A mi magát a kérdést illeti, egyetértek Ugron Gábor képviselő úrral abban, a mikor azt mondja. . . (Folytonos nagy zaj a szélsobaloldalon. Halljuk! Halljak! jobbról.) hogy ez a jelentés sem nem ad hozzá, sem nem von el semmit a kormány rendelkezési hatalmából, a mit ez felelősségének súlya alatt teljesít. Ez így van. (Folytonos zaj a szélsobaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbról Elnök csenget.) Nem is azon czélból van beadva ez a jelentés, a mint ón kijelentettem a háznak már tízszer (Folytonos zaj a baloldalon.) s kijelentem most tizenegyedszer is, hogy a felelőséget a maga egész teljében akarjuk viselni, és nem fogjuk áthárítani akarni senkire (Folytonos nagy zaj és felkiáltások a szélsobaloldalon: Mondjon le. Halljuk! Halljuk! jobbról. Elnök többször csenget.) Ez nem akar szépitőszer lenni, eszeágában sincs még a legtávolabbról sem olyan valamMel összefüggésben lenni, a mi felelősségháritás, a mi előleges tudomásulvétel, a mi előleges helybenhagyás lenne, előleges megnyilatkozása a többségnek ; éppen nem, hanem ellenkezőleg. Ez nem szépitőszer, a köteles tiszteletből történt az országgyűlés iránt és semmi egyebet nem tartalmaz. És azt mondjuk: (Folytonos nagy zaj a szélsobaloldalon. Elnök többször csenget. Halljuk! Halljuk!jobbról.) tessék azt, a mit tettünk, annak idején tudomásul venni; — annak idején, nem most — tessék annak idején elhatározni, megadják-e, vagy nem, helyeslik-e, vagy nem, semmi egyebet ez nem akar, de előre semmiféle tudomásulvételt . . . (Folytonos nagy zaj a szélsobaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobbóldalon.) Gabányi Miklós: Vonja vissza! (Hosszantartó nagy zaj és felkiállások a jobboldalon: Rendre ! Rendre !) Széll Kálmán miniszterelnök: ... de előre semmiféle tudomásulvételt nem akar. (Folytonos nagy zaj és felkiáltások a szélsobaloldalon. Halljuk! Halljuk ! jobbról.) Elnök (többször csenget): Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk'. a jobboldalon. Folytonos nagy zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Én előre semmi tudomásvételt nem kívánok, semmit, a legkisebbet sem, a mi a jóváhagyásnak vagy a