Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-258

100 258. országos ülés 1903 április 30-án, csütörtökön, ezelőtt, hétfőn, szMem melegével, lelkem egész beletételével mindazt, a mit erről a helyzetről gondoltam. Kifejtettem álláspontom jogosultságát, Uray Imre: Bécsben nem engednek! Széll Kálmán miniszterelnök: Uray t. barátom nem cselekszik helyesen, ha most engem ezzel akar megakasztani. Hiszen nem mondja ezt nekem szemembe rnagántársalgás közben ilyen tendencziával, mint a mit most a közbeszólással akar mondani; hát igy se tegye. (Helyeslés a jobboldalon.) Kubik Béla: Nem kell idegeskedni, kérem! Széll Kálmán miniszterelnök: Nagyon köszönöm Kubik Béla t. képviselő urnak, de arra kérem, hogy ezt magára alkalmazza; én nem vagyok ideges, nem voltam, nem is leszek. A ki annyira tisztában van magával, mint a hogy én tisztában vagyok önmagammal és ezt nyíltan hirdeti és meg is tudja okolni, annak nincs oka Megesnek lenni. Én megokoltam, miért nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a javaslatot visszavonjam ; megokoltam, miért tartom szükségesnek az én teljes meggyőződésem szerint az ország érdekében. Megokoltam, hogy azt az elvet, hogy ha a kisebbség más nézetben van, •— és jó joga, ha ezt akadályozni akarja — odáig vinni nem tartom jogosultnak, hogy a többséget saját meggyőződése szerinti akaratnyilvánulásában megakaszsza. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Megmondottam, hogy ezt egy törvényesen megválasztott országgyűlés többsége ellen intézni : a kisebbség részéről a parlamentarizmus feje tetejére állításának, a kisebbség diktatúrájának tartom, a melyet az alkotmányos parlamentáris elv sérelme nélkül mi el nem ismerhetünk. (Zajos helyeslés jobb felől.) Elmondtam hazafias aggodalmaimat ezen preczedensnek veszélye és természete felől, elmondtam hosszasan, hogy én azt a preczedenst nem engedhetem megalkotni, hogy mielőtt a többség vótumára rákerül a sor, mielőtt a képviselőház, az országgyűlés, ez az egyedül illetékes fórum ítél a kormány eljárása felett, hogy megszavazza-e ezt javaslatot vagy sem, helyesli-e vagy sem, megszavazza-e az indemnitást vagy sem, egy kisebbség a többség jelenlétében, az. országgyűlés együttlétében, a többség azon szándéka mellett, hogy meg akarja a szavazást ejteni, minden esztendőben — mert bármily számú kisebbség ezt megteheti — a költségvetés obstruálásával a többségben levő kormányt helyének elhagyására kényszerítse. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) Ezt én Magyarország állami alkotmányos rendje megakasztásának, az állami rend felforgatásának (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) és ezen nagy elv, a parlamentarizmus elve teljes tönkretételének tartom. (Zajos helyeslés jobbfelöl.) Ezért nem voltam abba.n a helyzetben, bármily nehéz felelőség háramlik is reám, (Nagy mozgás a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) bármennyire fájlalom és bármennyire érzem is súlyát, (Nagy zaj a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) én nem érzem magamat hibásnak, nem érzem magamat bűnösnek. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Mit akarok én ? (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Semmi mást, csak azt, hogy határozzon a többség a felett, a mi álláspontunk helyes-e vagy az önöké? Ez pedig az egyedül helyes parlamentáris elv. Ezt a határozatot, kérem, ezt próbálják meg, S hogyha a képviselőház ugy határoz, hogy nem az én felfogásom a helyes, hanem az önöké, akkor én meghajlom e határozat előtt. Engedjék meg ezt a szavazást, s én e szavazatnak alávetem magamat. (Zajos helyeslés és tetszés jobbfelöl. Nagy mozgás a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Ez az egyedüli helyes, egyedül egészséges, egyedül fen tartható és védhető törvényes felfogás, a melytől én a magam részéről el nem térhetek. És sokkal nagyobb súlyát érezném a felelőségnek, hogyha ettől eltántorodnám, csak azért, hogy egy perezre tapsokat, popularitást és hasznot szerezzek (Hosszantartó zajos helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Nem teszem. Ez könnyebb volna, uraim, és háladatosabb is volna. De higyjék meg, t. képviselőtársaim, én nem teszem, mert tisztában vagyok azzal, hogy vele kárt tennék az országnak, az ország alkotmányának, alkotmányos szabadságának és jövőjének. (Hosszantartó zajos helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) Éu ugy érzem magamat, t. ház, mint a kit a kötelesség egy gátnak megvédésére állitott oda. Az elemeknek ereje kitört és gátszakadás történt. Hát akkor annak a gátőrnek szabad-e elmennie, szabad-e elszöknie, elfutnia, nem-e kötelessége saját felelősége mellett, saját veszélyére az, hogy a közérdek szempontjából és érdekéből használja fel a kezében levő eszközöket, mandátum nélkül is eljárni, s azzal az elhatározással, hogy számot ad azoknak,, a kiknek számot adni tartozik ? (Zajos tetszés jobbfelöl.) Itt állok, nem csinálok titokban semmit, (Zajos helyeslés jobbfelöl.) nem csinálok törvénytelenséget, nem követek el alkotmány elleni sérelmet, hanem elszámolásnak a terhe alatt egyszerűen nem engedem megakasztani az állami gépezet kerekeit, hanem viszszük tovább az ügyeket, (Hosszas, zajos éljenzés a jobboldalon.) mert az államnak élni kell; állam-doktrínáknak, a felállított és idehozott nagy kontroverziáknak esélyeitől nem teheti a maga életét függővé. Az nem akasztható meg addig, míg el nem dől: kinek van igaza, önöknek-e vagy nekünk ? Az államot folytatni kell és az, a ki az állam rúdját ma kezében tartja, — nekem jutott véletlenül osztályrészül és nem szerencse ez, hanem súlyos feladat, különösen ma — az helytelenül tenne és az ország ellen vétene, ha az állam rúdját ilyen viszonyok között a kezéből