Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-240

90 2W. országos ülés 1903 ragszik ezért a dologért. A király haragszik. (Mozgás.) Hat éven át nagy Osztrákországban felfordult a világ. Megszűnt minden alkotmányosság, megállt a gépezet. Ez alatt az idő alatt becses darabjait törték össze a magyar alkotmánynak, jogtalanul, törvény ellenére. Döntést provokált a miniszterelnök ur a quótaügyben. Felemelték a nép terheit. Provizóriumokkal kormányoztak akkor, a mikor mi dolgozni akartunk, és hosszú időre való alkotásokat csinálhattunk volna. Akkor nem haragudott ő Felsége, de akkor, a mikor ez a nemzet a maga igaza mellett tör lándzsát, akkor haragszik? (Igazi ügy van! a szélsöbaloldalon.) Pozsgay Miklós: Hogy haragudott volna kedves osztrákjaira!? Lengyel Zoltán: T. ház! A megváltásnak ott van a kezdete, a hol az életnek a vége. A világmegváltás müve is az Üdvözitő halálával végződik. A magyar nemzet megváltásáért küzdünk az osztrák dinasztikus, családi politika, hagyományos szellem ellen, ennélfogva ennek kezdete a közös hadsereg halála kell, hogy legyen. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ép ezért minden eszközzel és minden erővel küzdenünk kell, hogy elpusztuljon, meg kell végre szűnnie annak a kishitű iránynak, melynek, mint a görögök Minotaurusának, minden év tavaszán felajánlották a nemzet ifjúságát. A szabadelvű párt legyen az a Theseus, mely megöli e szörnyeteget, mely eddig is honfitársaink vérével táplálkozott. Ezért tovább kell mennünk, meg kell tagadnunk nemcsak a felemelt létszámot, de még a rendes létszámot sem szabad megadnunk, mikor ilyen ellentállással állunk szemben, mikor a nemzet jogaiból egy parányit sem akarnak megadni. Meg kell tagadnunk mindaddig, mig a nemzeti szuverenitás által követelt jogaink meg nem adatnak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezzel szemben az osztrák parlamentben feláll a honvédelmi miniszter és onnan intéz Magyarországhoz szózatot, mesét mond a legfelsőbb akaratról, mely nem enged változtatást. Hát én ismerek ennél egy felsőbb akaratot, is és ez a nemzet akarata. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ennek nincs jogában ellenszegülni senkinek, legkevésbbé az uralkodónak, mert ő is époly orgánum, mint más, s ha nagyobb hatáskörrel, nagyobb felelőséggel, de ő is csak a nemzetet szolgálja. Minden hatalma a nemzettől van és a nemzetért van, nem szabad neki a nemzeti akarattal szembeszállani. Nézem, t. ház, a Habsburgok és Magyarország összekötött történetét. 1526 óta végigtünik tekintetem a történeten, látom, hogy választás utján jutottak ez ország trónjára, és rövid öt esztendővel a választás után a rendek összegyűlnek és az országgyűlés nem tudja, hogy mit csináljon, melyik lesz jobb, a Habsburgokat válaszsza-e, vagy a pogány töröknek az uralmát ? És annak daczára, hogy 400 esztendő alatt sok keserű tapasztalat gyűlt rakásra, semmit márczius 30-án, hétfőn. sem tanultak és semmit sem felejtettek. Ma is ugy van, mint régen volt, a rendszer, a kormányzat ma is Bécsből történik, és a bécsiek, mint valami felsőbb lények diktálják rá a maguk akaratát a magyarra, és fölnevelkedve viszik a hadseregben a szerepet és uralkodnak benne. Eljön ide a német császár, tart itt egy olyan beszédet, a milyent soha, de soha Habsburgok nem tartottak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Pedig a német császárnak kenyeret nem adunk és az mégis szimpátiával és szeretettel jön közénk. Megijed attól a trón, és viszonzásul, ellensúlyozásul 10 szobrocskát ád a nemzetnek. Ugyan, t. miniszterelnök ur, hát ha adják, miért sikkasztják el, miért nem leplezik le országos ünnepélylyel, hogy tudja ez a nemzet, hogy a trón és a dinasztia odajött a nemzet történeti hősének lába elé, és megtisztelte azokban ezt a nemzetet. Ha szükségesnek tartják, hogy a czMillistából megtörténjék, miért szítták vissza annak ünnepélyes leleplezését, minek állitják oda azt a gyermekjátékot, mint a Ivorva paraszt Proeopiusnak, ugy állítják oda a szobrokat az útszélre? Pozsgay Miklós: Azért akarják a czMillistát felemelni, hogy a 10 szobor ára kikerüljön! Lengyel Zoltán: És minden nyomás és minden erőlködés daczára nem ugy történt, a hogy a hatalom akarta. Ez a nemzet szenvedett, szenvedett és szenvedett a Habsburgok alatt és nőtt és nőtt és erősödött, azok pedig, a kiknek keze mindig a nemzet életére volt irányozva, apadtak, apadtak és apadtak. Ugy néz ki a helyzet ma, mint a mesében van az édes és a mostoha gyermekről; az édes gyermekről, a melyiket mindig dédelgettek és mégis sápadt volt, és a mostoha gyermekről, a melyiket mindig ütöttek, enni sem adtak neki, mégis rózsás volt az arcza és egészséges volt. Ugy áll ma Magyarország és Ausztria egymással szemben. Mikor a nemzet becsületéért, a nemzet jogaiért, a nemzeti állam eszméjeért küzdünk, nekünk erőt ad az a feltámadt közvélemény, mely követeli a nemzeti hadsereget, követeli a nemzet újjászületését, követeli az egyetértést az uralkodóházzal, de nemzeti alapon, ő jöjjön le mihozzánk. A föltámadt erős közvélemény az országnak erkölcsi tisztulását mozdítja elő, mert érzi a magyar nemzet az ő történelmi hMatását és ereje, hite, meggyőződése az, r hogy azon a földön élni fog, mert élni akar. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Miután szólásra még többen vannak feljegyezve, javaslom a t. háznak, hogy a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülés napirendjére a mai napra kitűzött javaslatok folytatólagos tárgyalását tűzzük ki. (Helyeslés.) Hogyha a t. ház ezt a javaslatot elfogadja, akkor ezt határozatkép kimondom ós az ülést bezárom. {Az ülés végződik d. u. 3 órakor.)