Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-240

%kO. országos ülés 1903 márczius 30-án, hétfőn. 81 Hát nézzük, mit mond Deák Ferencz ? (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Deák Ferencz 1836-ban azt mondotta: »nemcsak adót adni, vagy nem adni, nemcsak feltételt szabni vagy nem szabni, hanem magát a jelenleg fetmálló védrendszert egészen megváltoztatni a nemzetnek jussa és szabadságában van.« (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) 1840-ben pedig azt mondta: »én a státust sok katonával terhelve nem is tartom jó politikának és azt hiszem, hogy Európa felvilágosodottságához csapásul kötötte azt a sors, hogy a státusok naponként emeljék az állandó katonaság számát. Csak ugy ne járjanak utoljára, mint a gyáva lovag, a ki önvédelmére annyi fegyvert vett magához, hogy végre a nagy teher alatt összeroskadt. Európában alig van státus, a mely nem nyögne e roppant teher alatt és mégis szaporítani törekszik azon emberek számát, a kiket alig győz tartani, holott csak egy közönséges gazda is számot vet magában, hogy hány embert tarthat el gazdaságából. Számtalan munkáskéz elvonatik ezzel a státustól. El merem mondani, hogy sok országot boldogabbá tett volna egy-két háború, mint az állandó katonaság tartása. Midőn a kormányok fegyveres erővel övezik körül magukat, elfelejtik, hogy a státus ereje nem egyedül a fegyverek számából áll. Róma nem a praetorianusok idejében volt a leghatalmasabb. Ha a kormányok magukat erőssé akarják tenni, kössék össze önérdeküket a nemzetekével, igyekezzenek odavinni a nemzeteket, hogy ne örömest cseréljenek sorsot.« így szólt Deák Ferencz a hadseregről. Mi nem vagyunk Deák politikájának, a 67-es politikának hMei, de ezek igazságok, olyan igazságok, a melyeket Deák Ferencz 67-es múltja sem tudott elfelejtetni. Mikor a miniszterelnök ur kettévágta Kossuth Lajos politikáját és Kossuth Lajost, akkor meg kellene azt tenni Deák Ferenczczel is, és követnie kellene a 48és a 67-előtti, nem pedig a 67-utáni Deákot. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Még egyetlenegy kérdéssel akarok itt foglalkozni és ez a legújabban kibocsátott sorozási rendelet. (Halljuk! Halljuk!) Én megütődtem rajta, mikor olvastam. Én ugy tudom, hogy a minisztérium és a kormány arra való, hogy a felelőséget viselje, A kormány sohasem háríthat felelőséget a parlamentre, mert hiszen a parlament, a nemzet, az ő ura és parancsolója, így áll ez a dolog olyan államban, a hol parlamentarizmus van. De hogy itt ebben az országban nincsen, annak legkétségtelenebb bizonyítéka, hogy a kormány oda merészkedik, hogy egy hMatalos rendeletében egyenesen a parlamentre hárítja a felelőséget. Azt mondja ebben a sorozási rendeletben a honvédelmi miniszter ur, hogy a parlamenti viszonyok miatt halaszt. Mi köze neki a parlamenti viszonyokhoz ? Hogy miért halasztja el a sorozást ? Azért, mert nincsen törvény, a melyKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XM. KÖTET. nek alapján azt megtarthatná. Nem azért, mert mi obstruálunk. Az egyik okról nem szabad átugorni annak a háta mögött lévő okra. Önöknek csak törvényre van joguk hMatkozni és ha ilyen nincs, akkor nem szedhetnek katonát. Ez az egyedüli ok. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A felelőséget önök viselik, azt nem háríthatják el magukról, ennek a törvényhozásnak mindig joga van önöket felelőségre vonni és vád alá helyezni. Nincs tehát joga a miniszterelnök urnak a felelőséget magáról áthárítani, hanem ha nem tetszik, hogy nem soroznak, vagy valami egyebet akarnak csinálni, tessék ezt megmondani ; ha nem tetszik, hogy mi obstruálunk és a miatt nem sorozhatnak, tessék levonni ebből a konzekvencziákat. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha levonják azokat és lemondanak, akkor nem viselik a felelőséget, de addig, a mig állásukban megmaradnak, minden tónyokért viselniök kell a felelőséget. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezekben elmondtam a hadseregre vonatkozó egynémely kifogásomat; kifejeztem egynémely feltörő óhajtást és akaratot; a mennyire tudtam, hangot adtam a nemzet széles rétegei óhajtásának, kifogásának. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Nem a magam nevében, hanem megbízásból, népemnek akaratából beszéltem, a mely engem ideküldött. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kíváncsi voltam reá, hogy csakugyan olyan-e a világ, a minőnek én látom; hogy olyannak látja-e azt más is; utána néztem egy és más dolognak és megkisérlettem, hogy vájjon lehetséges-e a hadseregről egyet-mást megtudnom. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A.?, természetes dolog, hogy a katonáéknál elsimítanak mindent, a mit csak lehet; az is természetes, hogy azok, a kik onnan kikerülnek, nem vallanak, mert be kell vonulniok majd gyakorlatra és félnek a következményektől. A birtokomban levő adatok legnagyobb része is ugy került hozzám, hogy bizalmasan megkértek az illetők, hogy nevüket ne mondjam meg és csak annyi adatot hozzak a parlament előtt nyilvánosságra, a mennyi szükséges, (Halljuk! Halljak! a szélsőbaloldalon.) a többit pedig hallgassam el, nehogy üldözéseknek legyenek az illetők kitéve. (Mozgás a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk >) Elképzelhető, mi lenne a következménye annak, hogyha a többi adatokat is nyilvánosságra hoznám és az illetők megtudnák, hogy e miatt semmi bántódásuk sem lehet. Előre is jelzem, hogy én az esetek legnagyobb részében, vagy talán majdnem valamennyiben egy-két esetet kMéve, nem személyes tapasztalatból beszélek. Az illetőkhöz semmi közöm, nem is ismerem őket, tisztán törvényhozási teendőt teljesítek, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) mert kötelessége mindenkinek, a ki a parlamentben szerepet vállal, a ki a nép bizalmát magára vette: hogy segítsen ott, a hol ii