Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-240
72 2'iÖ, országos ülés 1903 márczius 30-án, hétfőn. és a kiegyezés között, már csak azért is, mert e kettőt egyformán nem engedik széjjelválasztani, sem a hadsereget, sem a vámszövetséget. {TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a kettő valami magasabb nebántsvirág, a külügyekkel együtt, a melyeket mint valami császármadarat mindkét országban meg kell tartani. (TJgy van! TJgy van! a szélsobáloldalon.) Hogy megbírálhassuk e javaslatot, először a költségekről kell beszélnünk. Mint népképviselőknek lelkiismeretünk szerint keresnünk kell azokat a forrásokat, a melyekből a költségek ellőállanak. Megtaláljuk mindjárt a javaslatban azt, hogy ez a létszámemelés pénzbe nem kerül. (Derültség a szélsobáloldalon.) Ezt én egy kicsit bajosan hiszem el, még ha többször mondják is. Endrey Gyula: Még kopaszon sem hiszem el! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Lengye! Zoltán: Még kopaszon sem hiszem el. Talán ugy érti az az indokolás, hogy az országnak nem kerül pénzbe, vagy talán ugy, hogy a magyar költségvetésben nem fog szerepelni többlet. De hisz akkor is megfizetjük ezt, mert a kiegyezési javaslatokban óriási vámemelés szerepel. A vámemelésnél akarják behozni azt, a mibe a javaslatok kerülnek. Es itt van a lóláb. Ezt a kiegyezést meg kellett kötni okvetlenül, az élelmiszerek drágasága, az iparczikkek drágasága ós a súlyosan megterhelt szegény népnek ujabb megterhelése révén, hogy a császári hatalom részére meghozzák azokat a költségeket, a melyekbe a hadsereg létszámemelése kerül. Innen van az a tüskön-bokron át megkötni erőszakolt vámszövetség. Innen van az, hogy a miniszterelnök urnak befűtött különvonattal ott kellett várakoznia egészen éjféli 12 óráig, de meg kellett kötni a vámszövetséget, akár akarta, akár nem. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Meg kell tartani a, hadsereg egységét, még ha szétbomlik és elpusztul is minden. Azt mondta a t. miniszterelnök ur, mikor a kiegyezési javaslatokat előterjesztette, hogy az nekünk is jó, az osztrákoknak is jó. Engedje meg a miniszterelnök ur, nem ugy van az. Nekünk sem jó, az osztrákoknak sem jó, csak a hadseregnek jó. Mert a mint előállott a vámszövetség a kiegyezés utján, minden a hadsereg kasszájába került, ellenőrzés nélkül, felelőség nélkül, a magyar nemzetnek tudta nélkül; mert az ellenőrzés és a felelőség csak a papiroson van meg, de soha életbe még nem volt léptetve. (Tigy van! TJgy van! a szélsobáloldalon.) Könnyű a miniszterelnök urat támogató gróf uraknak, a vagyonos osztálynak ezt a javaslatot megszavazni, mert ők a fogyasztási adóknak terheit nem viselik vagyonukhoz mérten, hanem a legszegényebb néposztály viseli a kenyérdrágaságot, az az osztály, a melynek földje sincs, a mely csak a maga keserves munkájának keresetéből él. (Ugy van! TJgy van! a szélsobáloldalon.) Hajdanában, 48 előtt, a magyar nemesi és főnemesi osztály a jogok megosztásában járt elől és a terhek magára vállalásában igyekezett elvenni a szegény nép válláról a terheket. Ma, a mikor a miniszterelnök ur háta mögött olyan számosan, olyan erősen látom kitartani a főúri osztály tagjait, eszembe jut, hogy ez megfordítva van. Ma ők szMesen rakják a terheket a nép vállára, csak azért, hogy a hatalom fényében tovább sütkérezzenek. (TJgy van! TJgy van! a szélsobáloldalon.) Hogy el ne felejtsem, itt tartván a gazdasági helyzetnél, egy határozati javaslatot nyújtok be. MMel bizonyos vagyok abban, hogy anyagomnak legnagyobb részét most ez alkalommal az idő rövidsége miatt el nem mondhatom, alkalmat akarok adni a t. háznak, hogy engem még egyszer meghallgathasson. Benyújtom pedig a következő határozati javaslatot. (Halljuk! Hallj uh! a szélsobáloldalon.) »TJtasitja a ház a pénzügyminisztert, mutassa ki azon jövedelmi forrásokat, melyekből az ujonczlétszám emelése folytán előálló kiadási többlet fedeztetik.« (Helyeslés a szélsobáloldalon.) Gabányi Miklós: A 64-dik határozati javaslat ! Lengyel Zoltán: Nézzük, t. ház, az országnak gazdasági helyzetét. Szíveskedjenek a t. honvédelmi miniszter úrral ezt közvetíteni, ha már maga nem is hallja, hogy mily adatokkal állok elé. Ne gyönyörködjék a katonai parádékban, hanem lépjen ki a csillagok hónából oda, a hol a nyoIvor égbe kiált, és ha meg nem indul a szMe, csak akkor lépjen ide ily javaslatokkal az ország elé. (Helyeslés a szélsobáloldalon.) Ha volna időm és el tudnám mondani mindazt a nyoIvort, a melyet csak a saját vármegyém területén kell ottlétem alkalmával tapasztalnom, le tudnám irni az embertelenségeket, a melyeket a pénzügyi hatóságok ott elkövetnek, a mikor az emberek utolsó gúnyáját elviszik és tönkre tesznek exisztencziákat, földönfutókká teszik az embereket néhány garasért, még pedig nem valami nemzetboldogitó czélra, nem a közoktatásügy vagy az igazságügy czéljaira, hanem katonai parádékra és nagybatalmi hóbortra: nem tudom, hogy az a nép nyugodtságát meg tudná-e őrizni ? Hiszen, t. képviselőház, ha megnézem a közoktatásügyi költségvetést, minden fejlődése daczára, és nézem a katonai költségvetést, — sajnálom, hogy nincs itt Münnich Aurél előadó ur — azt veszem észre, hogy ugy aránylanak egymáshoz, mint Szőts Pál képviselő ur, a közoktatási költségvetés előadója és Münnich Aurél képviselő ur, a katonai költségvetés előadója. (Derültség a szélsobáloldalon.) Pozsgay Miklós: Egyik jól táplált, a másik sovány! Lengyel Zoltán : Iskolákra, igazságügyi javításokra hiába kérünk pénzt a miniszter uraktól. Valami törvényes akadály, vagy egyéb, de
