Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-240

70 2W. országos ülés 1903 márczius 30-án, hétfőn. ket, a melyekkel e nemzet megelégedhetik. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Én ugy veszem észre, hogy daczára annak, hogy elég érdekesen, elég mulattatóan beszélek, (Derültség jobbfelól.) a t. túloldal tagjai mégsem érdeklődnek beszédem iránt; a házszabályok értelmében kérem meg­számláltatni, hogy a tanácskozáshoz elegendő számban vagyunk-e itt? (Mozgás a jobboldalon.) Elnök: A házszabályok azt kMánják, hogy a tanácskozásra 40 képviselő legyen jelen. Kérem a jegyző urakat, szíveskedjenek meg­állapítani, hogy jelen van-e 40 képviselő ? (Endrey Gyula és gr. Teleld Sándor jegyzők megolvassák a jelenlevő képviselőket). Endrey Gyula: Negyvennyolcban vagyunk! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Éljen negyven­nyolca !) Elnök: Miután a ház tagjai a tanácskozásra elégséges számban vannak jelen, kérem a kép­viselő urat, méltóztassék beszédét folytatni. Lengyel Zoltán: T. ház! Én nem nyúlnék ehhez az eszközhöz, de bocsánatot kérek, ha én megteszem képviselői kötelességemet, ha itt a magam meggyőződése szerint nehéz tisztemet teljesítem, akkor a t. túloldal tagjai megtehet­nék legalább azt, hogy egypáran eszméim hatá­sát élvezzék. (Zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget): Kérem a t. képviselő ura­kat, ne méltóztassanak a szónokot zavarni. Kubik Béla: Csak felelünk a közbeszólá­sokra ! Elnök: Kérem, ne méltóztassék az elnöki figyelmeztetéseket megjegyzésekkel kísérni. Én átalánosságban figyelmeztettem a házat. (Helyes­lés a szélsöbaloldalon.) Lengyel Zoltán: T. ház! A miniszterelnök nr eljárásáról és kormányzatáról lévén szó, ez a javaslat egészen beleillik az ő rendszerébe, a mely unos-untalan, ha csak lehet, mindig provi­zóriumokkal dolgozik. Most is egy esztendőre kéri a katonákat. Kérdem: nem volna-e min­den országban a sorrend, hogy előterjesztik először az uj véderőtörvényt, hogy lássuk, mire kell katona, mennyi időre kell, megvan-e a költségekre a fedezet, nem az lenne-e a köte­lesség, hogy ennyi milliós javaslathoz beadjanak egy indokolást, a melyből tisztán láthassuk, nem az volna-e a kötelesség, hogy nem egy eszten­dőre, hanem arra az időre kérjék a katonasá­got, a melyre azt rendesen meg szokták állapí­tani ? De hogy mi most előlegezzük önöknek a katonát s önök azután utólagozzák hozzá a hi­teleket, arra mi kaphatók nem vagyunk. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ez az ország, t, ház, örökös tehertöbhletet kénytelen viselni, valóságos handicap-et fut, annak ellenére, hogy gyöngébb, mint Ausztria. Kénytelen tehertöbh­letet vinni ez az ország magán, a hátán, hol az osztrákokért, hol a horvátokért, hol a külföldi szövetségesekért s mindezeket a tehertöbbleteket a császári ház elnöklete alatt határozzák el. Hát, t. miniszterelnök ur, ne csodálkozzék azon, ha ily körülmények között Magyarországon minden alkotmányos érzés és király tisztelet da­czára antidinasztikus hangulat uralkodik. Gabányi Miklós: Ugy van! Lengyel Zoltán: A javaslatokról beszélve állítom, hogy a t. miniszterelnök ur is nagyon jól ismeri az ezáltal előidézett helyzetet, amely helyzetnek nem mi vagyunk az okai, a melynek mi csak következményeit tudjuk, a melyet nem mi provokáltunk, hanem mi csak állunk a nem­zet igazai mellett. Hát, t. miniszterelnök ur, ön­nek nincs költségvetése. Ugy látszik, most egy indemnity-ohstrukcziót szeretne, mert a múltko­rit nagyon megélvezte; ahhoz is előterjesztették a javaslatot; ezután az indemnityt tárgyaltat­nák, azután majd a költségvetést, azután a czMil­lista emelését, majd az összes kiegyezési javas­latokat, a vámtarifajavaslatot, a jövő évi költség­vetést, a rendes véderőtörvényt, a kereskedelmi szövetséget. Hát ön mindezt keresztül akarja ebben az évben vinni, t. miniszterelnök ur? Hi­szen ha ez a párt csak ugy teljesiti kötelessé­gét, hogy minden javaslat ellen csak öt szóno­kot állit talpra, ugy lehetetlen önnek mindezt egy esztendő alatt keresztülvinnie. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De, t. ház, a miniszterelnök ur belement ezen javaslat tárgyalásába, és pedig, a mint szavahihető és jól értesült emberek mondják, belement annak daczára, hogy maga b. Fejér­váry Géza honvédelmi miniszter ur nem akart belemenni. (Mozgás és derültség jobbfelöl.) Igen­is azt mondják, hogy azon a bizonyos tanácsko­záson azt mondta a honvédelmi miniszter ur, hogy »nem állok jót érte, hogy ez Magyarorszá­gon keresztül vihető «. Széll Kálmán miniszterelnök: Ejnye, be jó! Lengyel Zoltán: Tudom, hogy letagadja a miniszter ur, és én előre elhiszem! . . . (Moz­gás jobbfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Hát már itt mindent szabad mondani! Lengyel Zoltán: ... az is lehetséges, hogy nem igy volt, és ha ön mondja, ugy készséggel elhiszem. Széll Kálmán miniszterelnök: Most már itt minden szabad! Lengyel Zoltán: Nem ugy értem, de el­mondom, mert hallottam . . . Széll Kálmán miniszterelnök: »Hallottam!« Persze, igy rágalmaznak az emberek, hogy »hal­lottam.« (Mozgás a jobboldalon.) Lengyel Zoltán: És a midőn a miniszterel­nök ur erre azt mondta, hogy »de igenis, ke­resztülvihető*, akkor a honvédelmi miniszter ur azt felelte: »Hát akkor nekem ehhez nincs több szavam.« (Derültség a jobboldalon. Mozgás a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Hát ez betü­ről-betüre nem igaz!

Next

/
Oldalképek
Tartalom