Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-240

70 2W. országos ülés 1903 márczius 30-án, hétfőn. ket, a melyekkel e nemzet megelégedhetik. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Én ugy veszem észre, hogy daczára annak, hogy elég érdekesen, elég mulattatóan beszélek, (Derültség jobbfelól.) a t. túloldal tagjai mégsem érdeklődnek beszédem iránt; a házszabályok értelmében kérem megszámláltatni, hogy a tanácskozáshoz elegendő számban vagyunk-e itt? (Mozgás a jobboldalon.) Elnök: A házszabályok azt kMánják, hogy a tanácskozásra 40 képviselő legyen jelen. Kérem a jegyző urakat, szíveskedjenek megállapítani, hogy jelen van-e 40 képviselő ? (Endrey Gyula és gr. Teleld Sándor jegyzők megolvassák a jelenlevő képviselőket). Endrey Gyula: Negyvennyolcban vagyunk! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Éljen negyvennyolca !) Elnök: Miután a ház tagjai a tanácskozásra elégséges számban vannak jelen, kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni. Lengyel Zoltán: T. ház! Én nem nyúlnék ehhez az eszközhöz, de bocsánatot kérek, ha én megteszem képviselői kötelességemet, ha itt a magam meggyőződése szerint nehéz tisztemet teljesítem, akkor a t. túloldal tagjai megtehetnék legalább azt, hogy egypáran eszméim hatását élvezzék. (Zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget): Kérem a t. képviselő urakat, ne méltóztassanak a szónokot zavarni. Kubik Béla: Csak felelünk a közbeszólásokra ! Elnök: Kérem, ne méltóztassék az elnöki figyelmeztetéseket megjegyzésekkel kísérni. Én átalánosságban figyelmeztettem a házat. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Lengyel Zoltán: T. ház! A miniszterelnök nr eljárásáról és kormányzatáról lévén szó, ez a javaslat egészen beleillik az ő rendszerébe, a mely unos-untalan, ha csak lehet, mindig provizóriumokkal dolgozik. Most is egy esztendőre kéri a katonákat. Kérdem: nem volna-e minden országban a sorrend, hogy előterjesztik először az uj véderőtörvényt, hogy lássuk, mire kell katona, mennyi időre kell, megvan-e a költségekre a fedezet, nem az lenne-e a kötelesség, hogy ennyi milliós javaslathoz beadjanak egy indokolást, a melyből tisztán láthassuk, nem az volna-e a kötelesség, hogy nem egy esztendőre, hanem arra az időre kérjék a katonaságot, a melyre azt rendesen meg szokták állapítani ? De hogy mi most előlegezzük önöknek a katonát s önök azután utólagozzák hozzá a hiteleket, arra mi kaphatók nem vagyunk. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ez az ország, t, ház, örökös tehertöbhletet kénytelen viselni, valóságos handicap-et fut, annak ellenére, hogy gyöngébb, mint Ausztria. Kénytelen tehertöbhletet vinni ez az ország magán, a hátán, hol az osztrákokért, hol a horvátokért, hol a külföldi szövetségesekért s mindezeket a tehertöbbleteket a császári ház elnöklete alatt határozzák el. Hát, t. miniszterelnök ur, ne csodálkozzék azon, ha ily körülmények között Magyarországon minden alkotmányos érzés és király tisztelet daczára antidinasztikus hangulat uralkodik. Gabányi Miklós: Ugy van! Lengyel Zoltán: A javaslatokról beszélve állítom, hogy a t. miniszterelnök ur is nagyon jól ismeri az ezáltal előidézett helyzetet, amely helyzetnek nem mi vagyunk az okai, a melynek mi csak következményeit tudjuk, a melyet nem mi provokáltunk, hanem mi csak állunk a nemzet igazai mellett. Hát, t. miniszterelnök ur, önnek nincs költségvetése. Ugy látszik, most egy indemnity-ohstrukcziót szeretne, mert a múltkorit nagyon megélvezte; ahhoz is előterjesztették a javaslatot; ezután az indemnityt tárgyaltatnák, azután majd a költségvetést, azután a czMillista emelését, majd az összes kiegyezési javaslatokat, a vámtarifajavaslatot, a jövő évi költségvetést, a rendes véderőtörvényt, a kereskedelmi szövetséget. Hát ön mindezt keresztül akarja ebben az évben vinni, t. miniszterelnök ur? Hiszen ha ez a párt csak ugy teljesiti kötelességét, hogy minden javaslat ellen csak öt szónokot állit talpra, ugy lehetetlen önnek mindezt egy esztendő alatt keresztülvinnie. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De, t. ház, a miniszterelnök ur belement ezen javaslat tárgyalásába, és pedig, a mint szavahihető és jól értesült emberek mondják, belement annak daczára, hogy maga b. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter ur nem akart belemenni. (Mozgás és derültség jobbfelöl.) Igenis azt mondják, hogy azon a bizonyos tanácskozáson azt mondta a honvédelmi miniszter ur, hogy »nem állok jót érte, hogy ez Magyarországon keresztül vihető «. Széll Kálmán miniszterelnök: Ejnye, be jó! Lengyel Zoltán: Tudom, hogy letagadja a miniszter ur, és én előre elhiszem! . . . (Mozgás jobbfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Hát már itt mindent szabad mondani! Lengyel Zoltán: ... az is lehetséges, hogy nem igy volt, és ha ön mondja, ugy készséggel elhiszem. Széll Kálmán miniszterelnök: Most már itt minden szabad! Lengyel Zoltán: Nem ugy értem, de elmondom, mert hallottam . . . Széll Kálmán miniszterelnök: »Hallottam!« Persze, igy rágalmaznak az emberek, hogy »hallottam.« (Mozgás a jobboldalon.) Lengyel Zoltán: És a midőn a miniszterelnök ur erre azt mondta, hogy »de igenis, keresztülvihető*, akkor a honvédelmi miniszter ur azt felelte: »Hát akkor nekem ehhez nincs több szavam.« (Derültség a jobboldalon. Mozgás a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Hát ez betüről-betüre nem igaz!