Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-240
2Í0. országos ülés 1903 márczius 30-án, hétfőn. m pul, azt kövesse és azt igyekezzék megvalósítani. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A novemberi indemnity-vita alkalmával sikerült beszédemmel előcsalni a szabadelvű párt rejtekeiből legalább egy szónokot: Nagy Ferencz t. kép viselőt ársamat és volt tanáromat, a ki akkor, a midőn felszólítottam a t. túloldalt, hogy siessen a megtámadott kormányzati rendszer és trón megtámasztására, mint leghMatottabb állott volt elő, mert ő elég erősnek és nagynak érezte magát a mostam kormányzati rendszer és trón megtámasztására. Azt mondta beszédében, hogy könnyű itt ezen az oldalon nagy beszédeket tartani, de omnibus rebus et quibusdam aliis. Hát, t. ház, nem könnyű erről az oldalról nagy beszédeket tartani,, .. Münnich Aurél előadó: Nagyon könnyű! (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Lengyel Zoltán: ... de százszortakö nnyebb innen támadni a javaslatot akármilyen nagy beszéddel, mint olyan nagy-károlyi füle-farka beszéddel megvédelmezni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én azonban t, képviselőtársamnak, mint volt tanítványa, szívesen szót fogadok. Ezúttal is szólani fogok talán egy kicsMel többről, hozzácsatolván a magamét és igy beszélni fogok, de militaribus, de omnibus rebus et quibusdam aliis. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Beszélni akarok a hadseregről, a szabadelvű pártnak e javaslattal szemben való viselkedéséről, a Habsburgokról és ezek politikájáról. (Helyeslés a szélsÖhaloldalon.) Egész beszédemen át akarom vonultatni a nemzet történelmi hMatásáról való gondolkozásomat és az ellenzék akcziójának igazolását. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Igyekezni fogok e széles mederben lehetőleg tárgyilagos és érdekes lenni, hogy a t. táloldal, ha már kénytelen meghallgatni beszédemet, legalább az alatt el ne szunnyadjon. A javaslatról igen nehéz lesz beszélnem, mert azt már előttem nagyon, de nagyon agyoncsépelték. Ennek daczára is szükséges azonban jellemeznem a hadsereget. Főként foglalkozni akarok tehát a javaslat körén felül emelkedő sérelmekkel, a melyek kinőttek ezen vitából, a melyek az egész akczió elé hatalmas czélokat tűztek ki és a melyek ezen czélok érdekében talpra állították a nemzetet. (Halljuk ! Halljuk! a szélsöbaloldalon,) Vázolni fogom, hogy ebből a mostani helyzetből csak egy menekvés van és ez az, hogy ha a hatalom enged, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert ez a nemzet tűrt és szenvedett évszázadokon át; elnézte, hogy jogait elkobozzák a hatalom és az alkotmányosság örve alatt a szolgalelküek, a kik felfelé mindig a lojalitást hangoztatták, pedig mindig csak a nemzettel szemben voltak szolgalelküek, mert annak jogait adták fel. A nemzet nem engedhet ezen küzdelmében, mert ha most is odaadja vérének és vagyonának utolsó roncsait is, akkor nincs többé kilátása arra, hogy elvesztett jogaiért valaha síkra szállhasson. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az obstrukeziót, ezt a rettenetes és félelmetes obstrukeziót, a melyet önök szóban és írásban ugy dorongolnak és dorongoltatnak, én mint a nagy nemzeti czélokért folytatott magasztos küzdelemnek egyetlen eszközét, nemcsak helyesnek találom, hanem, ha nem ülnék is itt, akkor is becsülném annak a pártnak tagjait, a kik ily önzetlenül exponálják magukat a nemzeti jogokért, a nemzet nagy czéljaiért, a népnek jogaiért, a népnek fontos érdekeiért. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Személyek ellen — igy a Bánffy-féle obstrukczió alkalmával, hogy az országot egyetlen embertől megszabadítsák, — az obstrukeziót maga gr. Andrássy Gyula is helyeselte, de most, mikor nagy czélokért, vakmerő támadás ellen, nemzeti és védelmi czélokra használjuk ugyanezt a fegyvert, akkor neki ez az a harapós kutya, a melyet agyon kell verni. Mondják, a t. miniszterelnök ur Vénuszként emelkedett ki az obstrukezió szennyes hullámaiból és mégis az obstrukeziót a legnagyobb mértékben helyteleníti, pedig az az ő létének és exisztencziájának minden alapja, mert ha obstrukezió nem lett volna, Széll Kálmán nem lett volna miniszterelnök. (Derültség a jobboldalon.) Ha pedig miniszterelnök nem lett volna, nem lenne most azon kényszerhelyzetben, hogy elővenni kénytelen b. Bánffynak leócsárolt beszédeit és azokkal igazolja a maga politikai álláspontjának helyességét, (Ugy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás jobb felöl.) mert, t. képviselő urak, akárhogy rázzák a fejüket, Széll Kálmán miniszterelnök szórói-szóra ugy védelmezi politikáját, ugy beszél a kisebbség erőszakáról és konventről, mint annak idején báró Bánffy Dezső tette; és a háta mögött önök, ujak és régiek épugy tapsolnak, — és tapsoltak akkor is, mikor a nemzet ifjúságának vérét ontották — mint a hogy báró Bánffy Dezsőnek tapsoltak, sőt ki is kisérik a teremből és meg akarják mutatni, mikor kissé menekült a zajtól, hogy mennyire ragaszkodnak hozzá. Gabányi Miklós: Mert osztrák zsoldosok! Elnök: Kérem Gabányi t. képviselő urat, ne használjon ilyen kifejezést. Lengyel Zoltán: Meg vagyok győződve czéljaink szentségéről; elismerem e küzdelem jogosultságát, sőt a végletekig menő _ harezot nemcsak hirdetem, hanem csinálom. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Csinálom nem csak mint képviselő idebenn a parlamentben, hanem mint állampolgár az utczán is, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) és hMe vagyok a végletekig menő hareznak, a mely megtagadja a kormányzásnak minden eszközét addig, a mig e nemzetnek 400 esztendő óta a gyakorlatban elrablott és papiroson lévő jogait vissza nem szerzi, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) mig a nemzet jövendőjét nem biztosítjuk, jövendő nagyságának
