Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-239

?39. országos ülés 1903 márczius 28-án, szombaton. 59 van képviselve, hogy ott azok a zavargások a magyar állam létalapját alá nem áshatják és fel nem forgatják. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én nem találok megnyugvást egy olyan kormányzatban, a melynek kormányzása alatt 1895-ben letépték a magyar zászlót és megszégyenítették a magyar jelvényeket; 1901-ben és 1902-ben pedig a szerbek ellen tüntettek és a szerbeket azért fosztották, rabolták ki, mert magyar érzelmüeknek tartották őket és most 1903-ban Horvátország pénzügyi függetlenségét proklamálják, tehát ők fellázadnak a magyar alkotmány ellen, azon magyar alkotmány ellen, a mely ő reájuk is kiterjed — mert ez nem belügy — és fellázadnak oly módon, hogy a magyar jelvényeket, a magyar czimert és mindazt, a mi a magyar állam hatalmát mutatná kifelé, sárba tiporják. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez nem közönséges zavargás. És most még egy szót akarok mondani arra, a mit a miniszterelnök nr említeni méltóztatott. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja a t. miniszterelnök ur, — bizonyára kissé tréfásan hangolva — hogy a levegőben vannak a zavargások. Hát, t. miniszterelnök ur, ilyen komoly pillanatban és állapotban a tréfa nem egészen jól van alkalmazva. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az, a mi Budapesten megtörténik, az nem zavargás. És ha Horvátországban mindennap tüntető körmeneteket tartanának és mindennap kiáltványokat bocsátanának ki Horvátország történeti jogai mellett, a melyeket el nem alkudott, a melyeket tőle el nem vettek, hanem a történeti alapon és a törvényes alapon állva bármely irányban a maguk történeti és törvényes jogai érvényesítése végett küzdelmet folytatnának, ez ellen Magyarországa-észéről senkinek nem volna szava. De Horvátországban a fennálló törvényes rend ellen, — Horvátországban az alkotmányos biztosítékok ellen: Magyarország jelvényei és czimere ellen dolgoznak, lázadnak fel. (Igás! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Tehát a mig Magyarországon békés polgárok törvényadta jogukkal élve — ha demonstratív módon is, mert máskép nem nyilatkozhatnak — egyszerű polgári nyilatkozatokat tesznek, fellépésük által abszolúte nem veszélyeztetik sem az egyeseknek személy- és vagyonbiztonságát, különösen pedig nem veszélyeztetik a magyar állam jogait, alkotmányát, czimerét, jelvényeit és a magyar állam egységét, és pedig sem alkotmányos, sem területi egységét. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezt a kettőt tehát összehasonlítani — azt hiszem — csak tréfából lehet. De én kérem a t. miniszterelnök urat, hogy ilyen esetekben vegye figyelembe, hogy ez a tréfa esetleg bátorításul szolgálhat azoknak, a kik a magyar állam ellen tüntetnek. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ismételten kijelentem, hogy én e helyzetben ezen választ nem is tekinthetem véglegesnek és igy azt nem tekinthetem olyannak sem, a melyet tudomásul vehetnék. Nem veszem tudomásul a miniszterelnök ur válaszát. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Engedje meg a t. ház, (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) hogy pár szónyi észrevételt tegyek. Én abban nem látok semmi abnormis dolgot, — s azt hiszem, a ház sem, — hogy nekem még arról, a mi tegnap este Zágrábban történt, okadatolt, egészen részletes és a tényállást minden körülményeMel együtt megállapító jelentésem nincs, nem is lehet. (Ellenmondás a szélsőbaloldalon.) Egészen más a lapoknak a hírszolgálata. Az a hírszolgálat gyors, de nem mindig egészen megbízható és nem mindig tökéletes. Azt t. képviselőtársam csakúgy tudja, mint én. Hát vájjon mindig igaz-e, a mi sürgönyökben megjelenik? S kérdem a t. képviselő úrtól, lehet-e hMatalos jelentést tenni egy tegnap este történt dologról, mielőtt az megállapittatnék, teljesen kiderittetnék? Kérdem, lehet ezt telefonicze, pár óra után tenni ? Nohát, nem lehet. Ne tessék a dolgot ilyen szemüvegen keresztül nézni. (Helyeslés a jobboldalon.) S ha a t. képviselő ur engem megrovott azzal, hogy talán tréfásan mondottam valamit, ugy, azt hiszem, az is tréfaszámba megy, hogy tegnap este történt dologról ma nekem részletesen megállapított jelentésem legyen. (Ugy van! a jobboldalon. Zaj a szélsoba lolda lo n.) Szatmári Mór : Botrány, hogy nincsen! Széll Kálmán miniszterelnök: Szatmári t. képviselő ur a hírlapi híradáshoz nagyon értbet, de hMatalos dolgok mikénti kezeléséhez kevésbbé ért, ha ilyen felszólalás után kell arra következtetést vonnom; mert ismétlem, tegnap este történt dologról okadatolt, minden ténykörülményt magában foglaló jelentés még nem lehetséges. (Ugy van! a jobboldalon,) A mi pedig azt illeti, hogy a t. képviselő ur szerint, a mit én mondottam, az felbátoritás lehet, ez ellen tiltakozom és azt hiszem, a képviselő ur sem imputálja azt nekem. Hiszen i erélyesen kijelentettem, hogy ha ugy áll a dolog, j hogy abban a tüntetésben volt törekvés a magyar állam integritását, jelvényeit, czimerét bántani, vagy sérteni, a magyar felírásokat lerombolni, ha volt ilyesvalami, ugy én azt nemcsak helytelenítem, hanem követelem annak megtorlását. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Hát, engedelmet kérek, ez talán csak nem felbátoritás? Én azt tartom, hogy akár Zágrábban, akár Budapesten egyenlőnek r kell lennie a magyar állam tekintélyének (Elénk helyeslés.) és a magyar állam erejének is; azt tartom, hogy a magyar államnak az ő erejével, akár Budapesten, akár Zágrábban fenn kell ' tartani a törvényt, de a törvényt minden válos*