Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-239

56 2.39. országos ülés 1903 márczias 28-án, szombaton. talnokoskodásra, hogy ott irjon egész nap, de nem való egy oly óriási vármegye vezetésére, mint a milyen Pozsonymegye, — szembe szállanak ott a miniszterelnök ur leiratával, intencziójával. Ez a szignaturája annak a politikai felfogásnak, a mely jelenleg a perifériákon uralkodik. Módot akartam nyújtani arra, t. ház, bogy e flagráns törvénysértés alkalmából a miniszterelnök ur példát statuálhasson, a mely elriaszsza a többieket is; de nincs módja, mert legjobb akarata mellett sem statuálhat példát, mert mi a politikai sansculotteokat hiába üldöztetjük a politikai hatóságoknál. T. képviselőház! Meg van ennek a maga oka, hogy tulajdonkép miért akarják ezek a vármegyei körök ezt a két jó urat végleg szalválni. Az egyik közülük, a kit a vármegyei bizottság fizikailag tehetetlennek, képtelennek jellemez erre az állásra, de mégis kiküldi, atyamestere volt a pánszlávoknak és mint megtért bárány, jól felfogott érdekekből, keres most menedéket a szabadelvű pártban. A másik ur, a második küldöttség volt elnöke, Opatril, alias Kond Ignácz ur, a nagy hazafi, római kath. lelkész, a ki folyton kanoniában utazik, a ki csak érdemeket akart ezáltal szerezni, mert máskép erre a határtalan és brutális törvénysértésre nem lett volna képes. Kiadták a jelszót, hogy nem szabad őt üldözni, törvény elé állítani, mert pap. Bocsánatot kérek, t. ház, ha ő akkor, mint pap, ilyen törvénysértést éljenzés és tapsok közt képes volt véghez vinni, akkor itt nincs indok egyáltalában arra, hogy őt szalválják azon a tituloson, hogy ő pap. Itt papi jelleg nem áll előtérben akkor, mikor megsértett jogrendszerre keresünk orvoslást. Általában tudjuk, hogy elitéltek, elzártak papokat, mert állítólag a polgári házasság törvénye ellen izgattak. Ültek is hónapokon keresztül. Ha azért, mert törvénysértést követtek el, elzárták őket, én kijelentem, hogy mindenki ellen, a ki a szentesitett törvény ellen bűncselekményt követett el, a törvény szigorával járjanak el, legyen az bármily állású és ha százszor is pap. Szüllő Géza: Helyes! Trubinyi János: Mert én kérdem a t. miniszterelnök urat, mi különbség van törvény és törvény közt? Yan-e ennek a polgári házasság törvényének nagyobb hatálya, mint a választási törvénynek ? Ha amaz ellen vétők el voltak zárva, akkor ez az ember, a ki ily flagráns és hallatlan törvénysértést követett el, még ha pap is, a törvény szigorával bűnhődjék. A legszoIvorúbb a dologban az, hogy ép most iparkodnak az illetékes körök e hírhedt urat bizonyos különös kitüntetésben részesiteni, hogy ezáltal lemossák róla azt a mocskot, a melyet ezen hallatlan törvénysértés elkövetése által vont magára. Ezt a dolgot azért hozom elő, mert maholnap két teljes esztendeje lesz, hogy ez az ügy húzódik és valóságos tengerikigyóvá vált. Miután az a jegyzőkönyv, mely a vádnak alapját képezte, a vármegyénél tényleg eltűnt, nem lett felterjesztve a közigazgatási bírósághoz, következőleg maga az itélet semmis, mert illuzóriussá tették az egész eljárást. Ennek következtében egy intei'pellácziót vagyok bátor az igen t. miniszterelnök úrhoz, mint belügyminiszter úrhoz intézni, mely a következőleg hangzik (olvassa): Kérdés a belügyminiszter úrhoz: 1. Van-e tudomása arról, hogy Pozsony vármegyénél az 1901. okt. 2-án országgyűlési választást vezető küldöttségi elnökök ellen beltigyminiszterileg elrendelt fegyelmi elővizsgálat irataiból azon jegyzőkönyvet, a mely a vád alapját képezte — a mennyiben benne az elnök expressis verbis kimondja, hogy a II. küldöttségi elnök azon indokolással, hogy ő a választást tisztának nem tarja, a jegyzőkönyvek átadását megtagadta — s ennek következtében a választást be nem fejezhette, illetve nem tudván konstatálni a numerikus többséget, a mandátumot nem hirdette ki — eltüntették, — következóskép felebbezés alkalmából a közigazgatási bírósághoz nem terjesztették fel ? 2. Ha nincs, akar-e haladéktalanul erről tudomást szerezni és a felelős közegek ellen a törvény szigorával eljárni? 3. Miután ennek következtében az egész eljárás illuzóriussá lett, szándékozik-e a belügyminiszter ur uj eljárást elrendelni? Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Hallj uh!) A mint a t. képviselő ur maga ia konstatálta, én ezen választás, illetőleg az e körül észlelt szabálytalanságok és törvénytelenségek ügyében egy igen világos, határozott és — mondhatom — kemény rendeletet adtam ki Pozsony vármegye központi választmányának. (Igás! a baloldalon.) Fegyelmi eljárást rendeltem el; az megtörtént. A fegyelmi eljárást — mint méltóztatik tudni — nem én vezetem, (TJgy van! halfelöl.) hanem a törvény irja elő, hogy az mikép vezettessék. Ep a választási szabadság biztosítása czéljából és a kormányhatalomtól való függetlenítése érdekéből azt rendeli a törvény, hogy a központi választmány teljesen autonóm és abszolúte semmiféle összeköttetésben a miniszterrel nincs, kMéve egyes rendelkezéseket, a melyeket a törvény megszab. Ez a fegyelmi vizsgálat is ebben a hatáskörben folyt le; s aztán lefolyt, a mint a törvény előírja, a többi stádiumán át is. Ha tehát ugy áll a dolog, a mint a t. képviselő ur mondja, én mindenesetre a dolognak utána fogok nézni, én ha törvénysértést látok s a törvény megadja nekem az eszközöket arra, hogy azokat megtorolhassam, akkor meg is fogom azokat torolni és az eljárást meg fogom indítani. (Helyeslés jobbfelöl.) Azonban csak a tények megállapítása után intézkedhetem, mert