Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-239
54 239. országos ülés 1903 márczius 28-án, szombaton. rozatilag kimondom, — Áttérünk most, t. ház, az interpellácziókra. (Halljuk! Sálijuk!) Az első interpelláczió Szalay László képviselő ur interpellácziója, az ipartestületi békéltető-bizottságok alapszabályai tárgyában a belügyi és a kereskedelemügyi miniszterhez. (Felkiáltások: Nincs itt!) Szalay képviselő ur nem lévén jelen, következik Eeich Aladár képviselő ur interpellácziója, a közigazgatási bizottsági ülések nyilvánosságának korlátozása tárgyában a miniszterelnökhöz, mint belügyminiszterhez. (Felkiáltások: Nincs üt!) Reich Aladár képviselő ur nem lévén jelen, következik Pozsgay Miklós képviselő ur interpellácziója a középiskolai tanárok előléptetése dolgában a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. (Felkiáltások: Nincs itt!) Pozsgay Miklós képviselő ur nem lévén jelen, következik Trubinyi János képviselő urnak interpellácziója az 1901. évi október 2-án Stomfán megejtett országgyűlési képviselőválasztás tárgyában a miniszterelnök úrhoz, mint belügyminiszterhez. (Halljuk! Halljuk!) Trubinyi János: (Halljuk! Halljuk! Zaj. Elnök csenget.) A közelmúlt időben egy képviselőválasztás alkalmával, mint bizalmi férfiú működtem, és visszatérve, első dolgom volt elmenni az igen t. miniszterelnök úrhoz, hogy azon választáshoz neki gratuláljak. Mondhatom, őszintén gratulálhattam neki ezen választáshoz, mert törvényes, igazságos, szép választás volt. Ezt két okból tettem, t. ház. Tettem először azért, mert valahányszor az igazság diadalát, az igazságos eljárást látom, azt nemcsak elismerem, de előtte kalapot is emelek. De tettem másodszor azért is, hogy legyen jogom az igen t. miniszterelnök úrtól elvárni, hogy szavaimnak hiteit adjon akkor is, ha törvénytelenségeket, igazságtalanságokat hozok tudomására. Eddigi felszólalásaimban iparkodtam tárgyilagos lenni; az leszek ma is, a midőn egy olyan dologra vagyok kénytelen a t. ház b. figyelmét igénybe venni, a mely még a hires Bánffy-éra alatt is szenzácziószámba ment volna. (Mozgás jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! a baloldalon. Elnök csenget.) Az 1901. október 21-ikén Stomfán tartott választás alkalmával a választási elnökök ugy jártak el, . . . Szüllő Géza: Hogy skandalum ! Trubinyi János: . . . a választási elnökök, a kik a 4 órai záró-óra alatt sem voltak képesek a vesztes félnek többséget szerezni, ugy jártak el, mint a Petőfi juhásza, aki bujában nagyott ütött botjával a szamár fejére. E választási elnökök is igy tettek a miniszterelnök ur választási törvényével, a midőn a választást minden jogszerű ok nélkül felfüggesztették és meghiúsították. Ez 1901-ben történt, t. ház, és igy talán különösnek fog látszani, hogy én ezen ügyben most szólalok fel, de nem ok nélkül teszem ezt. Ez a törvénytelenség, a melynek segítségével minden egyes kerületben bátran meg lehet hiúsítani minden egyes választást, még ma sincsen szanálva. (Ugy van! a szélsőbáloldalon.) Hogy mik történtek a választás előtt és alatt, az nem tartozik az én interpelláczióm keretébe; én tisztán csak a választási aktus és a záró-óra közti időben történteket vagyok kénytelen itt röviden felemlíteni, hogy interpelláczióm czélját elérhessem. (Halljuk! Halljuk ! balfelöl. Mozgás a jobboldalon.) Szüllő Géza: Érdekes ez nagyon! Halljuk! Trubinyi János: A második küldöttség elnökségénél megjelenik este egy ember és jelenti, hogy tegnap »még 53-an voltunk s ma már csak 21-en jöhettünk be«. Az elnök egyebet nem tudott tenni, mint felfüggeszteni ezen oknál fogva a választást, mert azt már tisztának nem tartotta. A választási elnök kénytelen kimenni, rendet csinálni. És mit csinálnak? Az ellenzéknek szavazópolgárait csatasorba állítják, — katonasorba — és az egész bizottság jelenlétében konstatálják, hogy egyetlenegy emberük sem áll ottan. Jellemző ez, t. képviselőház, s nem ok nélkül említem ezt, mert már itt kezdődött ezen választás törvénytelensége, mikor ők időt akartak nyerni, hogy a kiküldött kocsik még a kapható választókat idejekorán behozhassák. Másfél óráig tartott ez az inczidens, mely miatt ok nélkül felfüggesztették a választást. 9 órakor este már a másik küldöttségnél is leszavaztak, és 9 órakor 11 órára kitűzték a záró-órát. Ezen időközben azonban nem szavaztattak, hanem sérelmi jegyzőkönyvet vettek fel az elnök úrral, a mit még talán e házban senki sem hallott. 11 óra előtt, vagyis a záróra elérkezte előtt három perozczel megjelenik egy véres fejű ember, a ki már reggel 9-kor leszavazott, és azzal jön be, hogy őt terrorizálják az ellenpárt emberei. Ez kapóra jött az elnök urnak, megint két órával meghosszabbította a zárórát. Ezen idő alatt sem tudtak embereket szerezni. Az elnök a zárórát bezárja és az ellenfél számára jövő 8 választót elutasította, mert későn jöttek. Ezt azért említem fel, mert itt a felfüggesztésre hMatkoztak. Azon pillanatig, mikor az elnök a zárórát bezárta, még nem volt felfüggesztve a választás, hanem rendesen befejezve a záróra elteltével. Itt kezdődik a törvénytelenség. A vesztes ellenfél jelöltje ott tanyázott benn az urnánál és rendelkezett. Az elnököt magát azzal aposztrofálta, hogy a választást hiúsítsa meg. (Felkiáltások a néppárton: Ki volt ez ?!) Dr. Komlóssy Ferencz. A másik küldöttség elnökéhez ugyanazzal a kéréssel fordult, de az elnök felelőség terhe mellett azt megtenni vonakodott, sőt kijelentette, hogy ő a választást törvényesen fogja befejezni, és a mandátumot kihirdetni. Ekkor már a sérelmi jegyzőkönyvnek, a mit említettem, hogy 9 órától fogva folytonosan vezettek, utolsó passzusát diktálta az elnök. A mikor a második küldöttség
