Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-253

426 253. országos ülés 1903 április 2í-én, pénteken. oldalon.) Vájjon nem ugyanabban a szerencsétlen helyzetben van-e Magyarország, mint volt akkor, a midőn gróf Andrássy Gyula ezeket a szavakat elmondani szükségesnek és indokoltnak látta? Igaza van Kossuth Ferencz t. képviselőtársamnak: csak a formák változtak, a rendszer lényege^ ugyanaz. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) És, t. képviselőház, mintha csak sírjából felkelt volna az a férfi és kiáltaná itt önökkel szemben, a mit akkor mondott, az akkori kormánynak is a jellemzésére, mely tökéletesen ráillik a maira is. Mit mondott gróf Andrássy Gyula? Azt mondta: »A kormány először a meghozott törvényt végre nem hajtotta* (ügy van! a szélsöbaloldalon.) »másodszor a végrehajtást akadályozta, harmadszor — ez a legfontosabb, mert érzelmeket sért — a Felségnek királyi szavát és igéretét kompromittálta.« Hát lássuk egyenkint, hogy állunk ma. »A meghozott törvényt végre nem hajtotta.« Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni az általam már idézett törvényekből, csak épen a szőnyegen levő törvényjavaslattal kapcsolatban álló 1868 : X. t.-cz.-re utalok, a mely egyenesen előírja, hogy a költségvetésnek minden esztendőben el kell készülnie s figyelmeztetem önöket, az önök állítólagos mesterének, Deák Ferencznek a kijelentésére, a ki Tisza Kálmánnal szemben világosan fentartva állítását, a törvénynek azt az értelmet tulajdonította az első költségvetés tárgyalása alkalmával, hogy az parancsoló rendelkezés, a melyet megsérteni alkotmányos sértés nélkül nem lehet és nem Bzabad. Nos, t. képviselőtársam, vegye tudomásul, hogy Deák Ferencz az alkotmánysértést egyenesen abban látta, ha a költségvetés annak az esztendőnek január elsejéig, a melyről majd szóland, meg nem alkottatik. Akkor tehát ne vádoljon a t. képviselő ur és a túloldal minket alkotmánysértéssel, midőn mi ennek a törvénynek becsületes végrehajtását követeltük. (Igazi Ügy van! a szélsöbaloldalon.) Azt mondotta gróf Andrássy Gyula: hogy »a kormány a törvény végrehajtását akadályozza.* Vájjon a vám- és kereskedelmi szövetség olyszerü megkötését, a mint az a paktum alkalmával is czéloztatott, ki gátolta és ki akadályozta meg? Igen szépen előadta ezeket t, képviselőtársunk, Polónyi Géza, tegnapi beszédében. (Éljenzés a szélsöbaloldalon^ Egy azonban bizonyos, hogy ámbár a miniszterelnök ur hozta ide azt a törvényjavaslatot, a melyben az önálló jogi állapotot konstatálja, ő nem teljesítette, a mi annak következménye lett volna, mert a többi előfeltételek, a melyek ahhoz kapcsolva voltak, meg nem valósittattak, tehát a törvényt végre nem hajtotta és az önálló vámterületet nem alapította meg. (ügy van! a szélsöbaloldalon.) Háillik tehát gróf Andrássy Gyula kifogása és panasza a kormánynak erre az intézkedésére is. Azt is mondta gróf Andrássy Gyula: »a felségnek királyi szavát és igéretét a kormány kompromittálja.« Hát vájjon ez a kormány nem kompromittálja? Vájjon az az 1868-iki királyi rendelet, t. többség és t. kormány, a melyben ő Felsége elrendelte, hogy a magyar ezredeknél magyar tisztek legyenek beosztva, magyar állampolgárok, végre van-e hajtva? És vájjon az abban a rendeletben kifejezésre jutott királyi szót és Ígéretet nem kompromittálta-e annak a rendeletnek végre nem hajtásával? (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldalon.) Hát igenis kompromittálták önök a király igéretét, és igy ne vádoljanak minket azzal, hogy törvény, alkotmány, vagy talán a mit még magukban gondolnak, királysértést is követünk el akkor, a mikor követeljük Magyarország törvényeinek a végrehajtását, (ügy van! a szélsöbaloldalon.) Megnyugtathatja az önök lelkiismeretét gr. Andrássy Gyulának egy kijelentése, a melyet azt hiszem, mégse vesznek olyan könnyedén akkor, mikor az ország ilyen helyzetben van, O ugyanis azt mondotta, hogy a rossz, ha rendszeresittetik, azonnal jó és megnyugosznak benne. Önöknél tapasztalhatjuk ezt, mert meglehetősen kikészítették a közvéleményt a múltban arra, hogy a rosszat jónak vegye, ha rendszerré vált. Azonban vegyék figyelembe gr. Andrássy Gyulának azt a figyelmeztetését is, a melyet az előbb idézett kijelentéséhez kapcsolt, midőn azt mondta: a kormánynak és a többségnek azonban csak olyan intézkedéseket kellene életbeléptetnie, a melyeket a nemzet óhajt. Mutassanak önök nekünk csak egyetlenegy embert is, olyan magyar embert, a ki azt óhajtja, hogy az ujonczlétszámot emeljék fel. Önök kirúgták maguk alól a törvényt s most mégis nekünk tesznek szemrehányást azért, hogy nemzeti ellenállást fejtünk ki az önök, helyesebben pedig a kormánynak önök által vakon támogatott akaratával szemben. Ne méltóztassanak azonban elfelejteni, hogy jöhet idő, a mikor az élére állított dolgok közepette majd be fog bizonyosodni, hogy a történelem megismétli magát. Méltóztassanak visszagondolni arra a szoIvorú időre, mikor 1523, 1524, 1525-ben a nemzet élete fölött vihar tombolt. Méltóztassanak meggondolni, hogy akkor is megvolt [a nemzeti ellenállásnak sikere, annak a nemzeti ellenállásnak, a melyet egy Werbőczy vezetett, a kinek szavait önöknek sem szabad elfelejteni, azt t. i., hogy a magyarnak csak egy hazája van és ha ennek a védelmére bárkMel szemben is helyt kell neki állani, akkor tudni fogja a nemzet, hogy önsorsa fölött maga van jogosítva rendelkezni. {Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az előadottak következtében a szőnyegen levő törvényjavaslatot nem fogadom el, hanem magamévá teszem a Kossuth Ferencz által beadott határozati javaslatot. (Élénk helyeslés és