Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-253

412 2,)3. országos ülés 1903 neru áll. (Ellenmondás bal/elöl.) Azért nem áll elő, mert az a manco nemcsak most állott elő, 1905-ben, hanem ez a manco több év óta áll már fenn. Polónyi Géza: Igen, de az nem törvényhozási meghatalmazás alapján történt! (Zaj a szelsobaloldálon.) Münnich Aurél: Ennek folytán ezen 12.000 legény teljes felszerelésére és ellátására szükséges költség nem most szerepel először, hanem meg van szavazva és be van állítva a delegáczionális költségvetésbe évek óta. Miután a mostani ujonczlétszámból a teljes létszám ki nem kerül, azért volt szükséges, hogy olyanformán segítsen magán a hadügyi kormány, hogy a póttartalékosokat behívja gyakorlatra. (Mozgás a szelsobaloldálon.) Itt megint ne méltóztassanak engem félreérteni. Gyakorlatra és nem kiképzésre, mert a kiképzésre a póttartalékos minden évben nyolcz hétre minden körülmények között behívandó. Itt csakis gyakorlatról van szó; gyakorlatra lettek behMa. Polónyi Géza : Mennyi időre ? Hat hétre ? Münnich Aurél: Négy-négy hétre, azután el lettek bocsátva. Ennek folytán pótoltatott az a manco, a mely előállott részint természetes fogyaték folytán, részint azáltal, hogy az utolsó időben ujabb szervezési változások történtek. Ez, t. képviselőház, a tényállás, és ennek folytán, ha azt állítom, hogy ezen a czimen költségtöbblet nincs, azt hiszem, hogy teljesen jogos állásponton állok. A jövőre nézve természetes dolog, — ugy, a mint a honvédelmi miniszter ur jelezte — hogy, ha az egész tervezett uj szervezés keresztül lesz vMe, igenis költségtöbblet fog előállni. (Felkiáltások a szelsobaloldálon : Nincs igazsága •') Elnök: Következik az 1903. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1902. évi XXM. t.-cz. hatályának az 1903. évi augusztus hó végéig való kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat (írom. 368, 372) általános tárgyalásának folytatása. Trubinyi János jegyző: Bakó József! Bakó József; T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Habár a mostani kormánynak nagyon gyakran, sőt talán mindig tömjénez a háznak nagy többsége: éa már pártállásomnál fogva és személyes egyéni meggyőződésemből kifolyólag, a beterjesztett felhatalmazási törvényjavaslatot nem fogadom el, (Helyeslés a szelsobaloldálon,) mert teljesen meg vagyok győződve a felől, hogy midőn pártommal együtt a felhatalmazási törvényjavaslat ellen küzdünk és itt beszédeinket e javaslat ellen intézzük, akkor minden, a pártunkon elhangzott beszédben, s ezen beszédek minden szavaiban a 67-es kormány járma alatt nyögő szegény magyar nemzetnek akarata, törekvése, reménye, vágyódása, keserves panasza, fájó önérzete és súlyos aggodalma szólal meg. (Ugy van! a április 2í-én, pénteken. szelsobaloldálon.) Nagyon csalatkozni méltóztatnak tehát a szabadelvű párti képviselő urak, ha ugy vélekednek, hogy mi itt csak jókedvünkből minden nemesebb czél nélkül beszélünk, mert ez a párt, melyhez tartozni szerencsém van, mint Kossuth Lajos dicső elveinek rendíthetetlen katonasága, mindig szent elvekkel és szent elvekért küzdött eddig is és fog küzdeni ezután is. (Ugy van! a szelsobaloldálon.) A mi pártunk szentül meg van győződve afelől, hogy ez az ország és ez a nemzet csak ugy lehet boldog és erős, ha teljesen szabaddá lesz, (Ugy van! a szelsobaloldálon.) ezért pártunk teljes erővel küzd Magyarország szabadságáért, jóléteért, békéjéért és boldogságáért. (Uqy van! a szélsőhaloldalon.) Sajnosán tapasztaljuk és érezzük mindannyian 'azt a szoIvorú helyzetet, melyben a magyar nemzet a 67-es kormány alatt görnyedezik és ez a szoIvorú helyzet politikai életünk fájának zöldülő ágait romboló viharként tördeli, s diszes virágait süvöltő zMatarként szórja le és hordja széjjel, mely szerencsétlen körülmény folytán országunk jóléte, s nemzetünk boldogsága folyton silányabbá és gyengébbé leszen. A lapokból ugy emlékezem vissza, hogy azon időben, a mikor a miniszterelnök ur Magyarországnak miniszterelnöki székét elfoglalta, teljes önérzettel és nagy lelkesedéssel jelentette ki a nemzet képviselői előtt, hogy ő minden tekintetben Deák Ferencz utján kMan és fog is haladni, mert Deák Ferencz gondolata az ő gondolata is, Deák Ferencz eszméi az ő eszméi is. (Felkiáltások a szelsobaloldálon: Bár ugy volna!) Deák Ferencznek pedig az volt az egyik jogos követelése, hogy az állam és egyház közt még függésben levő, s elintézetlen kérdések végrevalahára megoldva legyenek. (Igaz! Ugy van! a szelsobaloldálon.) A miniszterelnök ur négy és félév óta még sem tett semmit ezen elintézetlen kérdések érdekében és legkevésbbé sem munkálkodott azon, hogy ezek a kérdések az 1848 : XX. t.-czikknek értelmében megoldassanak. Pedig minden törvényesen bevett vallásfelekezet csak az igazság mértékének egyenlő alkalmazását óhajtja, mikor azt kéri, hogy a törvényben kimondott és biztosított jogegyenlőség a felekezetek között legyen meg valahára anyagi tekintetben is ugy, hogy az állam, a dúsgazdag más felekezeteken kMül még arányos segélyezésben részeszitse azokat az egyházakat is, melyeknél sok helyen az adófizető felekre 250—300 százalék adó rovatott ki, és a melyek elhagyatottságukban, szegénységükben, túlterheltségükben is mindig nagy kulturális és nemzeti miszsziót teljesítettek a múltban, teljesítenek most és akarnak teljesíteni a jövőben is, (Igaz! Ugy van! a szelsobaloldálon.) És mégis mit tapasztalunk, t. ház ? Azt, hogy a protestáns egyházak törvényszabta módon nem segélyeztetnek, sőt az uj fizetésrendezés által az állam mindenkiről igyekszik gondoskodni, csak a protestánsokról nem. Az állami