Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-253

410 253. országos ülés 1903 Felkiáltások bal felöl: Gyalázat! Dolgot eleget adnak !) Gabányi Miklós: Pedig rengeteg jövedelmük van! Kubik Béla: Ezt az értesülést megbotránkozással veszem tudomásul. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azok a gazdag társulatok, a melyek a legtöbb dolgot adják a mentőknek, én legalább azt kittem, minden esetre indítva éreztették magukat, már csak a teljesített szolgálatokért is, hogy valami nagyobb alapitványnjal járuljanak az intézetnek fentartásához, részint, hogy köszönetüket fejezzék ki, részint pedig, bogy a mentők a jövőben annál hatékonyabban működhessenek közre segédkezésükkel a baleseteknél. Hogy tehát ne látszassák az, hogy én a mentőknek jó hírnevét kívánnám bántani, közbeszólásomat mint tárgytalant és mint olyant, a mely a mentőket nem érintheti, rektiflkálni óhajtom, (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Ez az egyik eset, a mely engem felszólalásra késztet. A másik eset a következő: A mai napirenden is és a múlt napok napirendjén is ott szerepel a főrendiház tagjainak összeférhetlenségéről szóló, 290. sz. miniszterelnöki törvényjavaslat. Ez még nincs bizottsághoz utasítva. Ugy tudom, hogy a t. miniszterelnök ur még a múlt esztendő végén, Ígéretéhez hMen, beterjesztette ezt a törvényjavaslatot, de nem gondoskodott arról, hogy az valamely bizottsághoz utasíttassák. Azért szólalok fel tehát most, (Halljak! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy a t. miniszterelnök ur figyelmét e törvényjavaslatnak valamely bizottsághoz utasítására felhMjam. Azt hiszem, legjobb lenne az igazságügyi bizottsághoz utasítani. Ebben a tekintetben talán a ház t. elnöke intézkedhetnék leginkább, és azért hozzá intézem kérésemet, legyen szíves megsürgetni e javaslatnak az igazságügyi bizottsághoz való áttételét. (Helyeslés a bal- és a szélsbbaloldalon.) Elnök: Mielőtt erre nézve nyilatkoznám, Münnich Aurél képviselő urnak adom a szót, a ki személyes kérdésben kMan nyilatkozni. Münnich Aurél: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) Személyes kérdésben és félreértett szavaim értelmének helyreállítása czimén vagyok kénytelen a t. ház szíves figyelmét igénybe venni. Polónyi Géza t. képviselő ur tegnap tartott beszédében engem azzal vádolt, hogy én olyan valamit állítottam az előadói székből, a mi a tényeknek meg nem felel. Azt mondta, hogy: »sajnos, hogy van olyan parlament, a hol állítani lehet olyasmit, a mit a t. előadó ur állított, hogy itt nem lesz költségtöbblet, mert az 1903-ik évi költségvetésbe már fel van véve és a delegáczió már megszavazta.* Hát, t. ház, én azt állítottam, állítom most és fogom is állítani, hogy a most szőnyegen levő ujonczfelemelési javaslat költségtöbbletet ugy, a mint van, nem igényel. Egy szóval sem mondtam, hogy jövőre, ha az a törvényáprilis 24'-én, pénteken. javaslat újból meg lesz szavazva, és ha azok a formák, rendszerváltozások, melyek ezzel kapcsolatban vannak, a hadügyminisztérium által keresztülvitetnek, költségtöbblet nem fog előállani. Ez irányban azután Polónyi képviselő ur jónak látja, hogy egy vágást mérjen reám, és azt mondja, hogy: »eltekintve attól, hogy a honvédelmi miniszter ur szerint 7 millióra tehető a Magyarországot érintő költségtöbblet évenkmt«, és hogy erre vonatkozólag engem kioktatott a honvédelmi miniszter ur, hogy nincs igazam. Ebben csak a képviselő urnak nincsen igaza és ha megengedi, én fogom őt kioktatni, mert a honvédelmi miniszter ur azt mondta, hogy jövőben 1906-ig ezen törvényjavaslat mintegy 20 millió költségtöbbletet fog maga után vonni, ha az általam épen az imént jelzett szervi változások tényleg keresztülvitetnek. Ennek folytán, azt hiszem, hogy a t. képviselő ur épen olyan jól tudja, mint én, hogy a 20 milliónak reánk a quóta arányában eső része, mintegy 7 millió, szintén feloszlik négy évre, tehát egy évre semmi esetre sem terheli meg a mi budgetünket 7 millióval, a mint a képviselő ur szíves volt engem kioktatni. Továbbá teljes őszinteséggel kinyilatkoztatom, hogy én tévedtem. A mint ugyanis a képviselő ur továbbmenve azt mondta: »a t. honvédelmi miniszter ur és az előadó ur világosítson fel, hogy tévedésben vagyok-e, hogy miből fogják ezt a 12.000 ujonczot sorozni, nem abból a 42.000 póttartalékosból-e, a kik részint felmentés, részint többlet czimén póttartalékosokká lettek« — erre én azt mondtam, hogy nem. Itt a nagy tévedés, mert lehetetlen, hogy ezt mondtam : volna, ha ezt nem a költségekre gondoltam volna. : Vészi József t. képviselőtársam közbe is szólt, I hogy itt tévedés van. Természetes is, hogy miután i az utolsó sorozási eredmény szerint 42.000 póttartalékos mint feles számmal besorozott szerepel, ha az ujonczjutalék felemeltetik, lehetetlen, hogy máshonnan vegyük ezeket az ujonczokat, mint ezen 42.000 felesleges számmal besorozottakból. Láthatja a t. képviselő ur, hogy a hol igaza van, ott én igazat adok. Tisztán ott van tehát a tévedés, hogy én mindig azt hittem, hogy a költségekről beszélt. Már most félremagyarázott szavaimat helyreigazítom a következőképen. Jöjjünk egyszer tisztába. Az 1903-ra szóló delegáczionális költségvetés kimutatja, hogy 22.119 havidíjas, 297.100 legénységi állományú, közöttük 279 rokkant, 6505 katonai növendék és 64.442 ló számára van költség előirányozva. Ebből az összegből a taraczkok felállítása folytán 5515 legénységi állományú, 292 havidíjas és 2274 ló igényeltetik. Ennek alapján mondta a delegáczió, hogy a legénységi állomány már most ki nem kerül a létszámból és ezért volt szükséges egyrészt a létszám felemelését kérni. Másrészt már korábban és minden év végéig kitűnt, hogy ebben a legénységi létszámban