Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-253

553. országos ülés 1903 képviselő urak. Azonkívül személyes kérdésben Münnich Aurél képviselő ur kért szót. A szó elsősorban Lengyel Zoltán képviselő urat illeti meg. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Lengyel Zoltán: T. képviselőház! Április 20-dikán, hétfőn, napirend előtt felszólaltam a közúti villamos vasúttársaság alkalmazottainak ügyében és azon alkalommal nagyon kértem a t. miniszterelnök urat, hogy intézkedjék e dologban, nem egyedül abban az irányban, hogy ezek az alkalmazottak visszavétessenek a társasághoz, hanem abban is, hogy mint belügyminiszter erélyesen kezelje a dolgot, és ne engedje, hogy avatatlan emberek mint kocsMezetők Budapesten naponkint tegyenek embereket nyoIvorékokká, szerencsétlenekké és pusztítsák el őket. Akkor szóltam arról is, hogy naponkint történnek balesetek, nagyon sokról szól a hír, de nem lehet azokat megtudni sehol. Megmondottam azt is, hogy a mentőtársaságról feltételezem, hogy az adatokat készséggel rendelkezésemre fogja bocsátani és azokat a nyilvánosság elé hozhatom. Ez teszi kötelességemmé a felszólalást, hogy a közvélemény tudomást szerezzen arról, hogy hány baleset történt és hogy ezekkel szemben semmi óvintézkedés nincs, sőt hogy a balesetek még a lapoknak sem jutnak tudomására, nemhogy a közönség megtudhatná azokat. (JJgy van! a szélsobaloldalon.) T. képviselőház! Azt hiszem, hogy Gajáry Géza t. képviselőtársamnak is, meg a miniszterelnök urnak is sokkal nagyobb kötelessége lesz ide figyelni erre, a mit mondok. (Nagy mozgás jobbfelöl és zajos felkiáltások: Ez már mégsem járja! Arra nincsen joga, hogy minket igy leczkéztessen!) Gajáry Géza: Ezt kikérem magamnak! Széll Kálmán miniszterelnök: Én minden szót hallok! (Zaj.) Lengyel Zoltán : Bocsánatot kérek .. . (Zaj és mozgás jobbfelöl.) igenis fentartom: kötelességük ide figyelni, nem azért, mert én beszélek, hanem azért, mert olyan dologról beszélek, a melyre önöknek is kötelességük figyelni. Gajáry Géza: A figyelmeztetéshez nincs joga! Kubik Béla: Budapest közbiztonságáról van szó! Lengyel Zoltán: Majd ha a képviselő urak közül fog valakit elgázolni az a villamos, akkor nem fognak felzúgni azon, hogy én ezt vagy azt mondtam! Kubik Béla: Nem járhat mindenki fiakkeren, mint az urak! (Derültség jobbfelöl.) Gajáry Géza: Gyalog járunk! Lengyel Zoltán: A t. miniszterelnök ur szíves tudomására hozom a mentőegyesület által hozzám juttatott adatokat. Ezek 14 napról szólnak, tehát azóta, a mióta a közúti vasúti vüáprüis 2k-én, pénteken. 407 lamos társaság alkalmazottai sztrájkolni kezdtek és a társaság a régiek helyett uj alkalmazottakat szedett össze, a kiknek egy része még ma is alkalmazva van. El fogom mondani azt a két esetet is, a melyről egészen bizonyos vagyok, hogy a kocsMezető avatatlansága miatt történt. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Elgázolta a villamos április 8-án Becző István 31 éves embert, 10-én Gombás Vendelné 71 éves özvegyasszonyt, 11-én Dániel János 51 éves favágót, 17-én Willinger Mór 65 éves embert, 18-án Pichler Károly 39 éves magánhMatalnokot, és Zsigmond Józsefnét : egy fuvaros 27 éves nejét, 20-án Tóth István kőmivest, a ki meg is halt, 22-én Polcz János 66 éves napszámost, tehát 14 nap alatt 8 embert. Zsigmond Józsefné esete igen súlyos; a kocsi mind a két lábát levágta. Még súlyosabb Tóth István esete, Zsigmond Józsefné esetét, a mint értesülve vagyok, az okozta, hogy egy tanulatlan kocsMezető nem tudta az áramot kezelni és helytelen kikapcsolás, vagy bekapcsolás által — nem tudom — ellenkező áramot adott. És a társaság, t. képviselőház, azt mondta és ugy adta ki a kommünikét, hogy a nagy szélvihar okozta mindezt, mert e miatt nem tudott a kalauz a kocsMal bánni. Különben a mi engem felszólalásra indit és a miért elhatároztam, hogy akár tetszik önöknek, akár nem, nem engedem tovább ezeket a dolgokat itten elhallgatni, az annak a Tóth Istvánnak az esete, a kit e hó 20-án, ugy tudom, az Arénaut és az István-ut sarkán 6—7 óra között gázolt el egy 16 — 18 éves gyermek, a ki a kocsit vezette. És pedig a megállóhelytől alig egypár lépésnyire történt az elgázolás. S a mikor elütötte az embert és keresztülment rajta, akkor az a tanulatlan ember ellenáramot adott a kocsinak, ugy, hogy a vérében fetrengő emberen még egyszer keresztülment a kocsi és egész összeroncsolva vitték azután a második számú klinikára, a hol rövid idő múlva meghalt. (Nyugtalanság a bal- és a szélsobaloldalon.) Hát, t. miniszterelnök ur, én önt 20-án reggel kértem arra, hogy avatkozzék be. Nem interpelláltam, mert 4 órával több időt akartam ezzel adni az intézkedésre. A miniszterelnök urnak egyetlen szava az volt, hogy: beszéltem az igazgatóval. Hát, t. miniszterelnök ur, elégnek tartja ezt a két szót, mikor ilyen dolgok történnek ? Nyugodt lélekkel viseli-e a felelőséget a történt dolgokért, azért, hogy két hét alatt a villamos vasutak csak 8 embert tettek nyoIvorékká, illetőleg öltek meg? T. ház! Itt sokszor volt már szó arról, hogy meg kellene rendszabályozni ezeket a dolgokat. Egy véres eset fordult elő a régi képviselőház tájékán, a Muzeum-köruton, mikor ott a szemünk előtt ölt meg a villamos kocsi egy gyermeket. Akkor Rátkay László t. képviselőtársam óvintézkedéseket kért. Könyörgött a háznak, kérve kérte a kereskedelemügyi minisz-