Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-252
404 252. országos ülés lif03 április 23-án, csütörtökön. Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Polónyi Géza képviselő ur beszéde folyamán azt mondta rólam, hogy én jászberényi programmbeszédemben ugy nyilatkoztam volna, hogy a katonai terheknek semmiféle emelésébe bele nem egyezem. Polónyi Géza: Csak a paritásról tetszett ott beszélni! Gr. Apponyi Albert: Kérem, ugy mondta a képviselő ur, (Ugy van! Ugy van a középen.) hogy a katonai terheknek semmiféle emelésébe nem fogok beleegyezni, Ez egy olyan dolog, melyet egyszerűen, minden kommentár nélkül rektifikálni tartozom, mert hiszen hogy ha ez az állítás — a képviselő urnak bizonyára jóhiszemű tévedése folytán — hitelre találna az országban, ez jelenlegi politikai állásom mellett olyan árnyékot vetne reám, mely az elnöki széken nekem szükséges tekintélyt is csökkentené. Nem tudom v melyik beszédemre czélzott a t. képviselő ur. Én ilyen kijelentést, mondhatom, választóim előtt soha nem tettem. Tüzetesen a katonai kérdésekről és a katonai terhek felemeléséről nyilatkoztam választóim előtt, a mikor a legutóbbi delegáczió alatt a katonai terhek emelésének árnyéka már előre vetődött, S akkor a következőket mondtam (olvassa): » Nyomasztó hangulatot keltenek másfelől a látóhatáron mutatkozó katonai tehernövekedések, a melyekre nézve kimondom, hogy kívánatos volna, ha minél előbb tudnók, hogy azok miben állnak, hogy mi az, a mit az országtól s az ország képviselőitől várnak. Némely ^ alapvető eszmét már most is megjelölhetünk. Én azt hiszem, ha arról van szó, hogy az a véderő, a mely veszély esetén a hazát megvédeni képes, a harczképességnek minden kellékével elláttassák, hogy a mi testvéreink, a mi gyermekeink, ha a harczmezőre mennek, ne legyenek előre kiszolgáltatva egy jobban felfegyverzett ellenséggel szemben a bizonyos megveretésnek: akkor, t. választó közönség, nincs hazafi, a ki habozhatna, hogy az erre szükséges áldozatokat meghozza, és az én véleményem szerint a véderő szervezésének módjára vonatkozó közjogi véleménykülönbség sem képezhet e tekintetben gátat, mert más kérdés az, miként szervezzük hadseregünket. E tekintetben a mai közjogi alap ellenfelei előtt nyitva áll az alkotmányos akcziónak egész tere, nyitva áll a lehetőség, nyitva állanak az eszközök, hogy a nemzet többségét a maguk eszméinek megszerezzék. De akármilyen legyen annak a hadseregnek a szervezete közjogi szempontból, kMévén, hogyha a létező, fennálló törvényekbe és nemzeti jogokba ütköznék, bármi legyen az, a mit óhajtunk, a mit kívánunk, a miért alkotmányos eszközökkel küzdünk: az semmiesetre sem lehet czélunk, hogy oly véderő-szervezet álljon az országnak rendelkezésére, a mely a védelem terén a maga hMatásának megfelelni nem képes.« A t. képviselőház megengedi, hogy a következő mondatot is felolvassam, (Halljuk! Halljuk !) — nagyon rövid, -— mert én anDak, a mit akkor mondottam választóim előtt, teljes képét akarom a képviselőház elé tárni, nemcsak azt, a mMel a t. képviselő urnak állítását megerőtlenitem, illetőleg megczáfolom, hanem azt is, a mit ezenkívül ennél az alkalomnál mondtam, mert ezek olyan kötelezettségeket tartalmaznak, a melyeket magamra nézve teljes érvényükben fennállóknak ismerek és ismerni fogok. (Olvassa) : »Ez, t. választóközönség, az érem egyik oldala. Az érsm másik oldala azonban azon a megtámadhatatlan igazságon alapul, hogy valamely nemzetnek pénzügyi és közgazdasági teljesítési képessége épen ugy átléphetetlen határt szab az állandó katonai erőfeszítésnek, mint népességének száma. Valamint egy nemzet, a melynek húsz millió polgára van, nem tarthat oly hadsereget, mint egy nemzet, a melynek negyven millió polgára van, épen ugy egy nemzet, a melynek nemzeti jövedelme — mondjuk •— egy milliárd, nem tarthat egy oly hadsereget, mint egy nemzet, a melynek nemzeti jövedelme két milliárd. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felől.) És ha mégis arra törekszik, hogy ennek az igazságnak félreismerésében gazdasági és pénzügyi erején tul fegyverkezzék, hát akkor annak mi a következménye ? Az, hogy elvérzik, hogy anyagilag tönkremegy békében, és a mikor aztán a nemzet összes izmainak és összes, nemcsak erkölcsi, de anyagi erejének megfeszítésére kerül a sor, hát akkor ezek az előbb már túlfeszített erők idő előtt felmondják a szolgálatot és a harcztéren is kudarczot vall ki a gazdasági téren a vereséget előkészíti. (Úgy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbról.) Meg vagyok győződve, t. választóközönség, hogy a mi kormányunk ezen szempont felett is őrködni fog; valamint őrködni fog a felett is, hogy a véderőben, a közjogi alapban gyökerező nemzeti jogaink, törvényeken alapuló kívánságaink, sőt követeléseink megvalósuljanak. És meg vagyok győződve arról, hogy ez a képviselőház is, a melyben az anyagi és erkölcsi függetlenségnek egy igen nagy tőkéje gyűlt össze, az alkotmányos ellenőrzést a véderőre vonatkozó előterjesztések felett, pártkülönbség nélkül nemcsak az ellenzéken, hanem a kormánypárton is ebben a szellemben fogja gyakorolni.* Felolvastam, t, képviselőház, az egész paszszust, a mely erre vonatkozik, nehogy bárki engem, midőn önmagamat idézem, egyoldalúsággal vádolhasson. Abban benfoglaltatik épen ellenkezője annak, a mit t. képviselőtársam nekem tulajdonit, t. i. benfoglaltatik az, hogy a védelem terén hozandó nagyobb áldozatoknak lehetőségével és kilátásával igenis számoltam és választóim előtt erről beszéltem. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen.)
