Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-252
400 252. országos ülés 1903 április 23-án, csütörtökön. dem az urakat: micsoda czimen áll fenn és micsoda jogon terjesztetett ki az a magyar honvédségre? Hát a magyar honvédség is talán az ő Felségének egységes vezérlete és vezénylete alatt álló egész hadseregnek kiegészítő részét képezi? Hát mi czimen van az, hogy a magyar honvéd, a ki esküt tesz a magyar alkotmányra, tehát esküt tesz az 1878 : V. t.-czikkben foglalt büntető törvényre is, esküszegésre kényszeríttessék és esküje ellenére egy idegen nemzetnek, egy abszolút uralkodónak törvénye alapján ítéltessék el szabadságában, vagy életében ? (Uyg van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Hiszen ez, t. képviselőház, egy abderita állapot; ezt tűrni, ezt elviselni nem méltó a t. többséghez! Mánka Oszkár: Régen képviselő, miért nem kérdezte előbb ? (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Polónyi Géza: Kérem Mánka Oszkár képviselő urat, legyen olyan kegyes, szenteljen nekem annyi figyelmet és keresse ki a képviselőházban e tekintetben tartott beszédeimet; az évet, a mikor tartottam, nem tudom megmondani, de van annak legalább 15 esztendeje, hogy én erről a kérdésről mindezeket elmondtam, a mikor elmondtam annak a gyalázatos törvénynek minden hézagait, az összes visszaéléseket, a kamarilla-szerü szervezetet és azt a rendszert, a hol vádló és védő egy személyben összpontosul és igy történik az igazságszolgáltatás. Mindezt elmondtam. Nagyon sajnálom, hogy t. képviselőtársunk nem volt jelen, vagy nem szentelt nekem annyi figyelmet. Ez a szemrehányás tehát nem volt jogosult. Nem volt igazságszolgáltatási vita, 15 esztendő óta, hogy ezt a kérdést fel ne vetettük volna. Méltóztassanak megnézni a naplókat, ott méltóztatnak látni, hogy még Pauler TMadar tett ígéretet, a mely Ígéretek daczára azonban, mai napig sem történt semmi e tekintetben. Itt találkozom egy ponttal, a mely nem a legközelebb megvalósitandók között van felsorolva, hanem azok között, a melyek később lennének megvalósitandók, a mely pontra nézve azonban nekem mélységes aggodalmaim vannak; és mMel az ország kétségtelenül gróf Apponyi Albertnek tulajdonítja ezt a kérdéses módosítást, nekem az az alázatos kérelmem, találja meg a ház elnöke valamelyes módját — ha ugy látja, hogy másként nem lehet, találja meg a nyilvánosság orgánumai révén — de magyarázza meg, hogy miként értendő ez ? Mert ez a konzekvencziák levonása szempontjából nagyon fontos ránk nézve. Panacaea gyanánt méltóztatnak felállítani, hogy »a magyar honosok, kMéve a horvátországi illetőségüeket, a magyar ezredekben tisztek csak azon esetben lehessenek, ha a magyar nyelvet birják.« Ez, ha értem, jelenti a következőket: hogy a magyar ezredekben csak a magyar honos nem lehet tiszt, ha magyarul nem tud, de idegen honos, ha nem is tud magyarul, lehet tiszt. (Mozgás a középen. Egy hang a szélsöbaloldalon: Szóról-szóra ezt jelenti! Ellenmondások jobbfelöl.) Kérem: »hogy magyar honos, kMéve a horországi illetőségüeket, tiszti rangot a magyar ezredekben csak az esetben nyerhessen, ha a magyar nyelvet birja.« (Közbeszólás a középről.) T. képviselőtársam, hiszen még nincsen vége a distinkcziónak. Hogy ez alatt csak az értetik, hogy a »magyar honos,« azt nyomban megmagyarázza a második kitétel: »a horvátországi illetőségűek,« és ez a/, t. képviselőház, a mi ellen nekm nagyon erős kifogásaim vannak. Hogy oly aktában, a melyhez az ember politikai pályafutásának messze jövendőjét fűzi, mit ir, azt meg szokta fontolni az ember, tehát akarattal jut bele az, a mi benne van. Ez azt jelenti, t. képviselőház, hogy a »magyar honos« és a »horvátországi illetőségű egyén« kétféle fogalom. (Mozgás.) Bocsánatot kérek, ez a magyar közjog szerint nincs igy; mert honosság és állampolgárság csak egy van; horvátországi illetőség a magyar törvények szerint nincs. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A házassági jogról szóló törvénynek ide vonatkozó rendelkezései értelmében van horvát községi illetőség, de állampolgárság csak egy van, magyar honosság csak egy van és horvátországi illetőség nincs. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Hiszen ha igy volna és ennek a posztulätumnak eleget tenne a kormány, méltóztatik tudni, hogy mi következnék ebből? Az következnék, hogy törvény által statuáljuk, hogy a horvát községi illetőségűek nem tartoznak magyarul tudni, hanem horvát nyelven beszélhetnek a mi ezredeinkben. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Hát engedelmet kérek, ez a konkluzum levonható a honvédségről szóló törvény szakaszai alapján; a honvéd zászlóaljakra vonatkozólag ez a kedvezmény a horvátokat megilleti, mert Horvátországból külön ujonczoztatnak, és külön mint horvát zászlóaljak tartatnak fenn. Azt az elméletet akczeptálni, t. képviselőház, hogy Magyarországon a horvátok nem magyar honosok és hogy a magyar ezredekben, a melyek Szent István koronáját tartoznak mint egységes hadsereg védelmezni, a horvátok horvátul beszéljenek, ez nem magyar alkotmány. Münnich Aurél: A horvát honvédségnél csak! Csak ott van horvát nyelv! Polónyi Géza: T. képviselőház! Én elhiszem, sőt nem is kételkedem benne, hogy a t. képviselő urak ugy, a mint megállapította Szentiványi Árpád képviselő ur, nem magánosan ő, de többen levonják azt a konzekvencziát, a mely szerint, ha az első csoportban foglalt követelések a legelső sporadikus javaslatnál nem teljesíttetnek, vagy pedig, ha a második csoportba sorolt követelések is a véderő-reformnál nem teljesíttetnek, levonják a konzekvencziát
