Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-251

251. országos ülés 1903 április 22-én, szerdán. 369 B. Kaas Ivor: Itt Nyitra vármegye tizenegy kerülete közül csak egy kerületből és annak 62 községe közül csak négy községből hoztam fel adatokat, de hogy igy van másfelé is, bizonyít­hatom. Egy más nagy községből is jött hozzám hasonló folyamodás, hogy járjak el benne. Azok az összeiró és irtó küldöttség eljárása után azon­nal elmentek panaszra az alisj)án úrhoz. Az al­ispán ur őket törvényesen odautasitotta, hogy folyamodjanak a központi bizottsághoz. Azok irtak nekem, hogy én interpelláljak, mire azt feleltem, hogy folyamodjanak a központi bizott­sághoz, mert csakugyan az a törvényes fórum. De mi haszna, ha a központi bizottsághoz folya­modnak! Minden folyamodásuk elutasittatik. Erre azt mondja a t. belügyminiszter ur, hogy erről én nem tehetek, mossa kezeit itt a ház szine előtt. . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Nem mosom, csak konstatálom. B. Kaas Ivor . . . konstatálja, hogy ő neki ehhez köze nincs, mossa kezeit. (Zaj a jobb­óldalon.) És nem kívánom azt, hogy a törvénynek és jognak őre, a belügj'miniszter, valamit vétsen a törvény és jog ellen, hogy azokat a beavat­kozásokat, a melyeket annyiszor ostoroztunk és annyiszor sínylettünk, ismét dMatba hozza. Ez távol áll tőlem, hanem konstatálnom kell, hogy a belügyminisztériumnak mindazon szebbnél­szebb rendeletei, a melyekre ő hMatkozott, a melyeket mi is hálás elismeréssel fogadtunk (Ugy van! a néppárton.) künn a perifériákon velünk ellenzékiekkel szemben semmiseknek te­kintetnek az ottani hatóságok és közegek által... (Ugy van! a néppárton.) Zmeskál Zoltán: Ebben a két vármegyé­ben : Trencsénben és Nyitrában! B. Kaas Ivor: ... és ha azon közegek ellené­ben mi ide a ház elé jövünk panaszainkkal, s kéréseinkkel, akkor azt feleli a miniszter ur, hogy »ezek a közegek autonóm közegek, a me­lyekhez nekem semmi közöm nincs.« Hát hol van már most az orvoslása azok­nak a szegény embereknek, a földhözragadt szegény választóknak? Nincsen sehol! Széll Kálmán miniszterelnök: A Curiánál, Zmeskál Zoltán: Későn küldik fel a köz­pontból ! B. Kaas Ivor: A központban addig hever­tetik, a míg elévül. Kubik Béla: Hetvenhét jegyző, ez megma­gyaráz mindent! Zmeskál Zoltán: Ez mind visszavezethető a megyei hatóságokra! B. Kaas Ivor: Akkor azután a Curia nem megy bele a dolog érdemleges tárgyalásába . . . Zmeskál Zoltán: Huszonnégy vesszőt rájuk ! Utálatos emberek! (Zaj.) B. Kaas Ivor: ... hanem formai okokból elutasítja a kérvényt. Én nem szólhatok a Curia ítélete ellen, hanem konstatálom, hogy KÉPVH. NAPLÓ. 1901—1906. XM. KÖTET. ilyenformán a Curiánál sincs orvoslás,.. (Nagy zaj és ellenmondás oh a jobboldalon.) Önöknek tetszik ez az állapot, de ezzel szemben én elő­ször a választók sértett jogérzetére hMatkozom, bogy igy nem lehet Magyarországon azt a hires szabadelvű alkotmányosságot folytatni és csi­nálni, de másrészt hMatkozom arra, a mit a miniszterelnök ur mondott: a politikai fele­lőségre. Az áll, hogy a törvények a belügyminisz­tériumot nem jogosítják fel a követlen beavat­kozásra, de a politikai felelőség alól azon eljá­rásért, a melyet az ő főispánjai, alispánjai, szolgabirái, jegyzői, szóval az ő vezetése alatt álló adminisztráczió és annak közegei követnek, ezen politikai felelőség alól sem ő magát fel­oldoztatni nem akarhatja, sem én őt fel nem oldhatom. Ezért én a választ tudomásul nem vehetem. (Helyeslés a néppéirton és a szélsőbal­oldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselő­ház ! (Folytonos zaj a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla : Hetvenhét jegyző! Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselő­ház ! A t. képviselő ur akként veszi tudomásul a választ, a mint akarja, és teljesen az ő sza­badsága szerint határoz. De tisztázzuk a kér­dést. (Halljuk! Hall/juh 1 ) Hiszen én nagyon messze mentem, nagyon messze, mikor azt mondtam a felelőség kérdésében: hogyha azt látnám, hogy szándékosság és a törvényt kijátszó czélzat vezeti ezeket a közegeket, akkor a politikai felelőség kérdésében a ma­gam részéről állást foglalnék. De ennek be kell bizonyítva lenni. De a t. képviselő ur nemcsak hogy ezt nem honorálja, hanem azt mondja ezzel szemben, hogy nincsen az országban or­voslás, mert ime azokon a panaszokon még a Curia sem segit. Ilyen körülmények között, t. képviselőház, én a t. képviselő úron nem. tudok segíteni. Mert, hogyha a törvényt meghoztuk épen abból a czélzatból, hogy kMegyük a po­litikai hatóság befolyása alól — ugy az alan­tas, mint a legfelsőbb politikai hatóságoké alól — a választásokat és összeírásokat és azo­kat a Curiára biztuk, hogy a? határozzon, és ha ő a Curiában sem bízik meg: (Felkiáltásait a szélsöbaloldalon: Még bizík. Nem azt mondta!) akkor aztán arról nem tehetek! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nem azt mondta!) Erről van szó! Kubik Béla: Hetvenhét jegyző! Ez mindent megmagyaráz ! Széll Kálmán miniszterelnök: Mondom, hogyha abban sem bízik meg, akkor azután errőí nem tehetek. (Folytonos zaj. Elnök csen­get.) A t. képviselő azt mondta, hogy mégis csak az a praesumtio talán, hogy a Curia nem jár el pártatlanul. (Felkiáltások a szélsöbalol­dalon : Nem mondta! Folytonos zaj és közbe­szólások.) Hiszen a t. képviselő urak meg sem hallgatják az embert. A t. képviselő urakkal

Next

/
Oldalképek
Tartalom