Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-251

251. országos ülés 1903 Hogyha a hadseregnek nem volna az a szelleme, mint a milyen, mint a mely szellem miatt mi kénytelenek vagyunk azt folyton-folyvást ostromolni, nem jószántunkból, de a helyzet folyományaként, hát akkor annak a hadseregnek nem ott volna-e a helye? Nem kellene-e akkor kMonulni és diszszemlét tartani minden helyőrségnek ezen az úgynevezett nemzeti ünnepen ? (Igaz! Ugy van! a szélsobálolddlon.) Hiszen önök ezt egy magyar Julius 14-ériek szánták, ezt az április 11-iki ünnepet. Hiszen a franczia nemzet Julius 14-ikén, a Bastille bevételének évfordulóján, egész állami és katonai hatalmával pompázik és ugy fejti ki egész állami és nemzeti szuverenitásának minden külsőségét. Hát hol van, t. képviselőház, a magyarnak is mondott közös hadsereg ezen az ünnepen? Igen, az tény, hogy exponált helyen, mint a székes-főváros is, nem zárkózhatik el az elől a hadtestparancsnok, és néhány suhalternus generális, hogy ilyenkor ne vegye fel a zöldtollas csákót, és ne menjen el a templomba. De arra soha sincsen alkalma a nemzetnek, hogy ilyenkor a katonai pompa külső nagy fényében legjogosabb érzéseinek elismerését szemlélhesse. (Igaz! Ugy van! a szélsobálolddlon.) Eszükbe se jutott önöknek, t. többség és t. kormány, hogy ezt valaha sürgessék és követeljék a katonai kormányzattól! És ha eszükbe jutott és mégsem történt meg, akkor mit bizonyit egyebet, mint az önök abszolúte teljes tehetetlenségét a nemzet jogainak és érzéseinek elismertetése körül ? (Igaz! Ugy van! a szélsobálolddlon.) Én nem zárkózom el annak az igazsága elől, hogy az a helyzet, a melyet az az akarat teremtett, a melyet önök állhatatosan követnek, sőt a melyet hűségből, de nem a nemzet iránti hűségből, hanem egy más iránti hűségből, a mely két hűségnek pedig teljesen meg kellene egyeznie, meggyőződésük gyanánt hirdetnek, mondom, hogy ez a helyzet olyan válsággal fenyeget, a melyből való kibontakozásra mi az utat megmutattuk, de a mely útra önök lépni nem akarnak. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nagy hálával tartozunk érte! Bakonyi Samu: És egy ilyen nagy válság idején mi volna a többség és a kormány feladata? Az, hogy önök kövessék annak a franczia államférfiunak, a nagy Guizot-nak intelmét, a ki igy szólt: »Beállhat az az idő, a melyben az engedmények a szükség jellegét viselik magukon, és a pártok hibáznak, . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ezért a kis kiabálásért! ? Bakonyi Samu: Bocsánatot kérek, t. miniszter ur, ne méltóztassék ily kifejezéseket használni; én nem kiabálok, én legjobb meggyőződésemből beszélek, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és a mikor beszélek, a választóimmal szemben magamra vállalt kötelességet teláprilis 22-én, szerdán. 357 jesitek csekély tudásom, de legjobb hitem és hűségem szerint. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsobálolddlon.) És ha olyan helyről, mint a melyet a t. honvédelmi miniszter ur most elfoglal, ily közbekiáltás haDgzik el, bocsánatot kérek, ez a mindnyájunkra nézve szükséges és parancsoló kötelességérzetnek az elismerését épen nem mutatja. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A mikor önök állhatatosan hallgatnak, miniszterek és képviselők egyaránt, . . , B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ezt még nem vettük észre! Bakonyi Samu: , . . akkor, t. honvédelmi miniszter ur, ne tessék minket olyan módon illetni a maga észrevételeMel, a mely módnak méltó kritikáját csak a személye iránti tiszteletből nem mondom meg a honvédelmi miniszter urnak. (Elénk helyeslés és közbeszólások a szélsobálolddlon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ne mérgelődjenek! (Zaj a szélsobálolddlon.) Bakonyi Samu: Olvassák el annak az államférfiunak az intelmét, hogy felismerjék, hogy a mit önök engedményeknek neveznek, azoknak a teljesítése most már a nemzetre nézve és önökre nézve is, saját kormányzatuk fentartására nézve is elengedhetetlen szükség jellegét ölti magára. És ha ezt nem látják meg, akkor ezért föltétlenül bűnhődni fognak. De én nem is hiszem, hogy be ne látnák, hanem csak nem tudnak boldogulni, mert odafenn nem látják be, mit jelentene az, ha a nemzet szMéből kihúznák a tövist. De minél kevésbbé van önöknek reményük arra, hogy ezt odafenn belássák, annál inkább kellene követniök annak az angol államférfiunak, lord Burleigb-nek a példáját, a ki arra intette Erzsébet királynőt: » Felséges asszonyom, szerezd meg a nemzet szMét, tied lesz a karja és az erszénye is!« Mert mi nem akarjuk ugyan teljesiteni a katonai követeléseket, mert azok szükségességét flottunk nem bizinyitották be; azonfölül meg vagyunk győződve arról, hogy a nemzet nem is birná azokat teljesiteni: de ha a nemzet ereje azokat elviselhetné és ha önök azok szükségességét — an oportebat, a mint Szent-Bernát mondja, — bebizonyítják, azok teljesítése elé gátat nem emelnénk, — bár szavazatunkat csak az önálló hadsereg nyerhetné el, — de viszont mi is követeljük, hogy teljesítse a hatalom a nemzet kívánságait (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Az önök legjelesebb közjogásza azt mondja, hogy az önök közjogi alapja, a dualizmus egyáltalán nem zárja ki, hogy megvalósítható legyen a nagy, hatalmas és létében örökre biztosított magyar nemzet és magyar állam. Mindennek azonban erős és szigorú feltétele a korona és a nemzet belső egyetértése és összeolvadása, dinasztikus politika a nemzetnél, nemzeti politika a dinasztiánál. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) A dinasztiának semmi oka sem volt az ellen panaszkodni, hogy a nemzet dinasztikus politikát ne folytatott volna, de fájdalom, annál jogosabban panasz-