Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-250
334 250. országos ülés 1903 április 21-én, kedden. büszke ? Azt mondta: nem vagyok én büszke, de hát tehetek-e én róla, hogy az apám régi ruhájából csináltak nekem mellényt ?.. Ez a katonai büszkeségben is megvan. Azért hordják fenn az orrukat, mert annak nem volt olyan szaga, a minó'nek lennie kellett volna. (Derültség.) E tradicziókat mi nem fogadjuk el, ez ellen küzdünk és küzdeni fogunk mindenkor. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kérek öt perez szünetet. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem Lengyel Zoltán képviselő urat, szíveskedjék beszédét folytatni. Lengyel Zoltán : T. képviselőház ! Az államélet összezsugorodására, illetve a magyar államiságnak 1867 óta történt lassú sorvadására nézve két dologra akarok kitérni, mielőtt beszédem fonalát folytatnám. (Halljuk! Halljuk! a haloldalon.) Az egyik egy kisebb, de érdekes jelenség: (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) és ez egy német gyárosnak vagy nagykereskedőnek az árjegyzéke, a melyet egy magyar kereskedőnek küldött. Ebben, t. képviselőház, a világ minden állama fel van sorolva. Itt van benne Chile, Peru, Uruguay, Szerbia és más mindenféle állam van közte, a magyar államot azonban nem találjuk. Ez a kereskedő, ki ezen árjegyzéket kapta, ugy látta ezen árjegyzékből, hogy Magyarországot az »Oí,terreich« fogalma alá sorolják, ráirt tehát az illetőre, hogy Magyarország nem tartozik Ausztriához, s hogy rendelt volna nála árut, de nincsen felemlítve Magyarország; már pedig egy 18 millió lakossal biró államot kár volt kifelejteni, mert igy üzleti összeköttetésbe sem léphet vele. Nagyon csodálkozik a német alaposságon. Ez a német kereskedő azt irta vissza, hogy köztudomású dolog az, hogy Magyarország Ausztriához tartozik, tehát, mint egyik tartományt, az állam keretében fel nem sorolhatja. Erre azután a mi kereskedőnk megírta neki (olvassa): »Magyarországnak kereskedelmi és katonai szerződései vannak Ausztriával, de vannak Németországgal is, hát miért nem kebelezte be Magyarországot egyszerűen Nagy-Németországba? A magyar király osztrák császár is a pragmatika szankezió alapján, azonban mi függetlenek vagyunk Ausztriától épen ugy, mint Angliától és ezt sokkal jobban megtudhatta volna ő, a német kereskedő, hogyha Bülow vaskanczellárhoz fordult volna.« T. képviselőház! Ez csak egy kis jelenség. Azonban igy van ez az egész világon. Az osztrák külügyi hMatal egyszerűen elsikkasztotta Magyarországot és eltünteti a föld színéről ugy,' hogy élő embernek a külföldön még csak eszébe se jusson azon gondolkozni, hogy Magyarország nem teljesen olyan része Ausztriának, mint akár Bécs, vagy Felső-, vagy Alsó-Ausztria, vagy Tirol, vagy Vorarlberg. (Egy hang bal felöl: A családi ház minisztere!) A családi ház minisztere a külügyekben épugy kezeli Magyarországot, mint a tartományokat. A magyar állampolgár, ha külföldre megy, nem Ausztria-Magyarország, hanem, ha román ajkú, a román király követségénél és konzuljainál, különben pedig a német birodalom külkéjrviseleténél keres segítséget; azok segítenek rajta, de az osztrák császár, illetőleg magyar király képviselete nem segit rajta. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! A másik egy belügyi dolog. Az állam a vármegyei pénztárakat és számvevőségeket állami kezelésbe vette. Ezt szintén oly jelenségnek tartom, mely beszédemnek ezen keretébe beillik. Igaz, hogy, a mint a t. kormányelnök ur és a törvény mondja, a rendelkezés tekintetében nem változott semmi; de óriási tőke az állam kezelésébe ment át. Talán száz milliókra megy az az összeg, a melyet árvák pénzében és vármegyei és alapit rányi pénzekben az állam kezel. Ezzel a legjelentősebb része a vármegyei szervezetnek az állam kezébe ment át. bár egyelőre az állam csak a pénzt vette el és a rendelkezési jogot megtartotta a megye. ^ Már most a vármegye államosításának ellenségei vagyunk; mi a vármegyei szervezetet az önkormányzat alapján a nemzeti ellenállásnak mintegy második védbástyájává akarnók kiépíteni, a mely mögé a magyar államiság, a magyar nemzet visszahuzódhatik akkor, ha alkotmányosságából valamit elvesznek. A pénztárak államosítása egyenesen a nemzeti ellenállás jövendő eshetőségeit tette lehetetlenné, mert most. ha az alkotmányos állam megszűnhetnék, bekövetkezhetnék ily szoIvorú időszak, az az idegen hatalom egyszerűen ráteheti kezét e pénzekre és azokat nemzetellenes czélokra is felhasználhatja. E szempontokból határozati javaslatot nyújtok be, már csak azért is, mert hiszen kétségtelen, hogy ezen összegekkel az állami pénztárkészletek gyarapodtak, és hogy azt mondják sokan, hogy ennek következtében az államnak legalább az első pár esztendőben a^katonai czélokra megvan a maga fedezete. Összefügg ez tehát a katonai kérdéssel is. Határozati javaslatom a következő (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa): A képviselőház utasítja a pénzügyi és belügyi minisztereket, terjeszszenek be részletes kimutatást azon értékekről, a melyek a vármegyei pénztárak államosítása folytán állami kezelésbe mentek át. (Elénk helyeslés balfelöl.) Azt hiszem, ezt a törvény végrehajtása alkalmával is ki kellett volna kötni, hogy lássuk, mennyi az az értők, hogy kezeltetik és főképen azért is, mert az állam mégis valamilyen tekintetben rendelkezik e pénzek felett, legalább is az elhelyezés tekintetében. (Helyeslés balfelöl.) Azt hiszem, a t. kormány nem fog itt arra az álláspontra helyezkedni, hogy mMel e határozati javaslat ellenzéki oldalról adatott be, nem fogadja el, mert hiszen, hogy ebben
