Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-249

249. országos ülés 1903 bek, a melyeket rájuk róttak az utóbbi időben, szintén nyomják ezeket a vidéki városokat. Ha nem fogunk arról gondoskodni, hogy e városokban a nép kereseti forrásai szaporodjanak, e városok tönkremennek egészen; mert miből él az Alföld népe? Csakis a földből, onnan szedi a jövedelmét. Azonban az a föld most még kevesebbet hoz, mint azelőtt, mert a vizszabályozásokkal és egyéb ármentesitésekkel a klimatikus viszonyok is megváltoztak az Alföldön. Most tehát már nem termi meg az Alföld földje azt, a mit azelőtt termett; ellenben a terhek szaporodtak és igy nagyon természetes, hogy minket mikor összehasonlitani akarnak egy külföldi állammal, Németországgal, Francziaországgal, akkor necsak azt hasonlítsák össze, hogy a lakosság arányában hány katonát állit elő, hanem tessék a jövedelmezőséget is összehasonlitani, mert nagy különbség van egy nyoIvorgó vagy egy gazdag család közt, mely jövedelmének feleslegét odaadhatj ä a/L \ államnak azért, hogy az az ő életét és küszöbét megvédje. Ilyen állapotokkal, a milyenek ma Magyar- j országon vannak, nem lehet ennek az országnak i a terheit tovább is emelni. Az idő előrehaladottsága miatt áttérek ] most csak ugy általánosságban a földmMelés- i ügyi miniszter ur tárczájára, a mely Magyarországra nézve a legfontosabb. Van tudoiná- I som arról, hogy a Felvidékre tavaly, midőn ott i kalászos növény nem termett, szalmát küldött a j t. miniszter ur a jószág számára. Azt is tudom, ! hogy az idén igen nagy mennyiségű krumplit, j továbbá vetőmagot bocsátott rendelkezésre az igen t. földmMelésügyi miniszter ur. Ez mind nagyon helyes intézkedés, azonban szocziálpolitikai tekintetben az idén mégis sokkal kevesebb történt, mint azelőtt. A telepités terén nem történt annyi, mert összehasonlítván az idei telepítéseket, azt hiszem, 38 telepítést létesített a t. miniszter ur, mig tavaly 168-at és igy többet is költött telepítésekre, mint most. Általában a telepítésnél én azt szeretném, ha más politikát követne a mi- j niszter ur. Ezelőtt két esztendővel e helyről már megmondtam, hogy azt a telepítést, hogy adunk annak a telepesnek erdőt, kősziklát,a mely soha sem volt még müvelés alatt, helyesnek nem találom. Ki lesz telepes? Olyan ember, a ki nem földhöz ragadt szegény, hanem van egy kis vagyonkája, a mi tehát semmi esetre sem elegendő arra, hogy ő éveken keresztül kibirja a rossz termést, vagy hogy megvárja, mig azokat a tuskókat a földből kMeszi, hogy termővé legyen. E tekintetben ajánlom a t. miniszter ur figyelmébe a telepet. (Zaj.) Jól tudja a miniszter ur, hogy ott annyit sem terem meg a föld, a mennyi magot belé vetnek. Az ilyen telepítéseket nem kell forszírozni, hanem meg kell menteni azokat, a kik ott vannak és vigyük máshová. Az nem érdekünk, hogy azért, hogy a magyar nem- • április 20-án, hétfőn. 319 zeti kultúrát szaporítsuk, az az ember éhen haljon. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) E tárczánál különben lesz alkalmam majd külön, részletesen előadni észrevételemeit, most csak a szilingiai birtokra vagyok bátor még a t. miniszter ur figyelmét felhívni. Ott 1200 hold van, a melyből 890 holdat kalászos veteménynyel vet be a magyar királyi kincstár. Erre vonatkozólag azt mondja a kormány, hogy kénytelen ezt a birtokot saját kezelésben tartani, mert itt a telepítési munkálatok még nem haladtak kellően előre. Mit jövedelmez ez a 890 hold? ut százalékot levonnak cséplésért, a megmaradt eredménynek egyharmad részét kapja, ha jól tudom, a csanádi káptalan, és igy a magyar kir. kincstárnak 26.000 K bevétellel szemben 25.000 K kiadása van, ugy, hogy ez a 890 és egynehány hold, beleértve a fundus instruktusnak minden nemét, a pénznek kamatait, 1000 K-t hoz. Ez 1901-ben már igy volt. Azóta lehetett volna talán rajta változtatni. Hiszen én seregestül viszek oda telepeseket, a kik 16—18 forintot is fognak fizetni holdankint a t. miniszter urnak. De a mikor mi ilyen kérésekkel megyünk a minisztériumokba, azt mondják: nem áll több rendelkezésre, elő vannak már jegyezve ezer és ezer számban a minisztériumban ilyen telepesek és nem kerül rá a sor évek múlva sem. Nem kerül rá, mert a szükséges összeg nincsen megszavazva. A czMillista azonban 11,300.000 koronával már mint megszavazott van beállítva és erre is kéri a t. kormány az indemnitást. Meg vagyok róla győződve, hogy ezt ki merték utalványozni, de a telepesek hiába mennek a minisztériumba, a hol szívesen nyújtanak felvilágosítást, de pénzt nem adnak. Beőthy Ákos: Nyájas mosoly és igéret! Vészi József: Az indemnitás a tavalyi költségvetésre szól! (Mozgás a szélsobalóldalon. Elnök csenget.) Molnár Jenő: Bátor vagyok még a miniszter urnak figyelmét a szövetkezetek egynémelyikére is felhívni. Nevezetesen én azokat a szövetkezeteket, a melyek ugy alakulnak a városokban, vagy a falvakban, hogy ipari termékeket, ezukrot, kávét, stb. adnak el, nem tartom olyanoknak, a milyeneket mi létesíteni akartunk. (Zaj a szélsi'ibalolclalon.) Azt hiszem, hogy a miniszter urnak van is tudomása arról, hogy Arad megyéből, Erdőhegyről érkezett is valami kérelem abban a tekintetben, hogy szövetkezeteket ilyenformán, a mint most létesülnek, hogy az odavaló ipart és kereskedelmet agyonütik, ne létesítsünk, mert az, hogy ha az a boltos három-négy méter szövetet elad naponta 4—6 krajezárraí olcsóbban, még nem kereskedelem, ez úgyszólván semmi. A ki ezt teszi, az egy szatócs, a kit támogatni kell, nem pedig agyonütni. Nem az kell annak a szegény embernek, hogy a ezukrot kilónkint 1—2 krajezárraí olcsóbban kapja, hanem annak