Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-247

266 247. országos ülés W03 párt, de úgyis, mint szabadelvű párt szabadelvű törekvéseit és elveit át akarja vinni a közjog terére, csak következetes magához, tradiczióihoz és elveihez. De akkor, midőn az époly szabad­elvű kormánypárt megálljt kiállt a szabadelvü­ségnek a közjogi kérdések előtt, akkor egészen egyszerűen maga is bevallja azt, hogy különö­sen az adott közjogi viszonyok között Magyar­országon ő maga is a szabadelvű politikát, tényleg ha nem is veszedelmesnek, de legalább károsnak tartja. Én ezen tételt, t. ház, a magam részéről készségesen elfogadom, annyMal is inkább, mert aszabadelvüségről általában (Halljuk! Halljuk!) és különösen is ez a felfogásom és azt tartom, hogy az 1867 : XII. törvényczikkben letett elvek stabilitása is bizonyos mértékben Magyarorszá­gon konzervatív politikát követelne. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) De őszintén bevallva nem értem ezt a szabadelvű párt részéről, mert ha önök szabadelvű politikusok, akkor legyenek következetesek és legyenek szabadelvűek az egész vonalon; ha pedig csak a parcziális liberalizmust vallják, vagy, hogy egy dMatos kifejezéssel éljek, csak a perifériákban gyakorolják a szabadelvü­séget, akkor lássák be azt, hogy nolens-volens, de tényleg megtévesztik a pártokat, (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) és a megtévesztett pártoktól ne kívánják, hogy önökkel és törek­véseikkel szemben következetesek legyenek még az alkotmányosság kérdésében sem. Mert egy többség, a mely opportunisztikus politikát vall az elvek terén, az el lehet arra készülve, hogy egy elfogult ellenzék is vele szemben tisztán és kizárólag csak az opportunitás álláspontjára fog helyezkedni. En a szabadelvű pártnak ezen tra­diczionális következetlenségében látom lélektani magyarázatát a 48-as párt állásfoglalásának, (Igaz! Ugy van! a néppárton.) melyet, ha tel­jesen meg is értek, mert hiszen igyekeztem meg­magyarázni, nem oszthatok már azért sem, mert hogyha a t. kormánypárt az ő politikájában a szabadelvüséget illetőleg következetlen is és hogyha nem is az elvek logikájára épiti a poli­tikáját, azért én az én meggyőződésemhez és politikai elveimhez hű és következetes maradok. (Helyeslés a néppárton.) Midőn én ezeket előrebocsátom, t. ház, csak jelezni akartam azt, hogy igyekeztem analizálni a politikai viszonyokat és igyekeztem tanulmá­nyozni a pártoknak a viszonyok által befolyásolt pszichológiáját, de távol állok attól, mint hogyha az indemnitás megobstruálását egyáltalában meg­indokolni akarnám, vagy megindokolni tudnám. Minden egyes pártban és a sajtóban is hallottunk hMatkozásokat a b. Bánffy miniszterelnöksége alatt lefolyt obstrukczióra és az esetleges obstruk­cziót már előre párhuzamba állították azzal, kimondván azt, hogy ha akkor meg lehetett tenni, akkor most is meg lehet ismételni, ha akkor meg lehetett indokolni, ugy most is meg lehet indokolni. április 17-én, pénteken. T. ház! A b. Bánffy miniszterelnöksége alkalmával lefolyt obstrukczió, mely oly alkot­mányosságot támadott meg, a melynek értéke kevesebb volt a valótlanságnál, (Ugy van! a néppárton.) egy oly viharnak a jellegével birt, a mely a vis majornak erejével épen a mondottak­nál fogva magával sodorta az egész ellenzéket. Ennek a viharnak intenzMitását nem ennek a pártnak és nem az ellenzéknek akcziója, hanem a többségnek az az eljárása adta meg, a mely oda törekedett, hogy az alkotmányt a tör­vényhozás termeiből áttegyék a párthelyisé­gekbe. (Ugy van! a néppárton.) így tehát akkor a többség függesztette fel az alkotmányt, még mielőtt a kisebbség azt egyáltalában megtehette volna. (Ugy van! a néppárton.) Innen magyarázható az, t. ház, hogy ily eljárással szemben még azok is, a kik akkor perhorreszkálták a kisebbség uralmát, mégis szankczionálták a kisebbség kétségbeesését, mely a többség részéről akkor az alkotmány elveit soha tiszteletben tartani nem látván, a maga politikai kétségbeesésében, a maga politikai agó­niájában és vonaglásában szinte látszólag tisz­teletlenséggel illette azt. (Ugy van! a néppár­ton.) Ezt azonban a mai viszonyok közt, felfogá­som szerint, megtenni nem lehet és nem is sza­bad. (Helyeslés jobbfelöl.) Mindenekelőtt ne mél­tóztassanak elfeledni azt, hogy mi egy nagy harcznak a kellő közepén állunk, és hogy az indemnitás megobstruálása által elveszti az ellen­zék a továbbra való küzdelemnek legális alap­ját, (Élénk helyeslés jobbfelől és a néppárton. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Tessék ezt csak reánk bizni!) és így nem is képzelhetünk ma­gunknak szerény nézetem szerint eredményes küzdelmet, mely a győzelemre kilátással birna. De megvédelmezni az ily obstnikczionális eljá­rást azért sem lehet, mert itt egy alkotmányo­san keletkezett többséggel és oly kormánynyal van dolgunk, a melynek elnöke — és ezt teljes lojalitással jelentem ki, — alkotmányos érzüle­tének kormányzása egész ideje alatt mindenkor kifejezést adott. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelöl, Ugy van! a néppárt padjain. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ezt minden körülmények között tekintetbe kell nekünk vennünk és e szerint kell mérlegelnünk mai politikai életünk értékét is, (Elénk helyeslés jobbfelől és a nép­párton.) Igaz ugyan, hogy a szabadelvű párt poli­tikájában nem konzekvens, különösen a liberaliz­must illetőleg és innen ered, hogy az országban ezen párt politikájának kiindulási pontjával és czéljával jóformán alig van valaki tisztában; igaz, hogy a választások alkalmával azt láttuk, hogy a legridegebb parcziális konzervatMizmust valló szabadelvű párt itt-ott a legszélsőbb libe­ralizmust valló 48-as párttal küzdött a néppárt ellen; de hiszen ez természetes, mert a szabad­elvű párt programmja bizonyos tekintetben azzal rokon, ha nem is annyira a vallott, mint a

Next

/
Oldalképek
Tartalom