Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-246
244 246. országos ülés 1903 április 16-án, csütörtökön. meg nekem azután, hogy nem igaz! (Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl) Holló képviselő ur Pécsre küldött valakit, a ki belépve egy szerkesztőségbe, azt mondta: »Uraim, mi kérünk adatokat a pécsi hadapródiskolában történtekről, akár igaz, akár nem igaz, nekünk szenzáczió és botrány kell«. (Hoszszantartó nagy zaj a baloldalon. Derültség jobbfelöl.) Gajáry Géza: Visszafelé sült el a reklám! (Folytonos nagy zaj.) m . Szatmári Mór: Önöknél szabadelvüség az is, hogy a sajtót piszkolják mindig. Felteszik róla, hogy bolond. (Zaj.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Azt irták, hogy a bujtogató növendékeket egy nemzetiségi növendék denuncziálta. Ez nem igaz, mert ennek a két fiúnak volt elég bátorsága, hogy maguk előálltak és azt mondták, hogy ők voltak. Arra tehát nem volt szükség, hogy valaki denunczíáljon, a mint kifejezték magukat az urak és nemzetiségi hadapródiskolai növendékre sem volt szükség, mert maguk mondták meg. Azt, hogy ki irta a közleményt: én nem tudom, ez nem az én dolgom, ez Lovászy képviselő urnak a dolga, mert én nem iroka »Magyarországába. (Derültség jobbfelül.) Várady Károly: A hazugságot elhiszi. Kubik Béla: A mit a miniszter ur mond, az a hazugság! (Nagy zaj.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Jó! Jó! Azt mondták, hogy ha megnevezik a czikk íróját, visszaveszik a kicsapottakat. Ez nem igaz! Ezt nem is ígérhette senki, mert ugy az elbocsátást, mint az újbóli felvételt, ha ez bármikor megtörténhetik, én rendelem el és a fölvétel is csak a következő félév végével történhetik, ha addig jól viselkedett. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ha jól megtanul énekelni!) A lapok — nem tudom, a Magyarország vagy melyik lap — az állították, hogy azok a fiúk, a kiket most eltávolítottak, egész életükre tönkre vannak téve. Ez megint nem igaz, mert arra nézve van megállapodás s ezt tudja minden növendék, a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrral, hogy ha egy fiu a katonai nevelődé második, harmadik, vagy negyedik osztályából kilép, micsoda feltételek mellett folytathatja tanulmányait a polgári iskolákban. Az is mondatott, hogy azok a fiúk a katonai pályát választották maguknak és most örökre tönkre vannak téve és tisztek sohasem lehetnek. Ez sem igaz, mert, hogyha az illető elvégzi a polgári iskolát, megszerzi magának az egyévi önkéntességi kedvezményt, egyéves önkéntes lesz, mint akárki más, mert ez a joga megvan és hogyha jól viselkedik az egyévi önkéntesi év alatt és a tisztikar őt érdemesnek tartja arra, hogy tiszt legyen, akkor tiszt is lehet. Tehát mindaz, a mi mondatott, hogy a köz szánalom felkeltessék, nem igaz. Pozsgay Miklós: Dehogy nem igaz! A fekete könyvben benne lesz, hogyha önkéntes lesz, elbánjanak vele. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Én azt hiszem, nagyon kevés mutatkozik valónak abból, a mi a lapokban volt. {Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Minden! Beismerte!) Engedelmet de ha én á-t mondok, önök z-ét fognak mondani, azt tudom. Mit ismertem én he? Okolicsányi László: Az egészet! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : Jó, belenyugszom, ez különben a felfogástól f ügg. Hogy ki irta a lapokba ezeket a czikkeket, azt nem tudom, hanem némi támpontom erre nézve mégis van. T. i. az egyik czikkben az illető olyannak vallja magát, ki négy és fél évig volt az intézetben. Ilyen csak egy van: ez ismételt egy osztályt és azután a negyedik osztályból eltávolíttatott, még mielőtt ezek a dolgok történtek volna. Hanem most az illetőnek — nem akarom a nevét megnevezni — méltóztassék a leírását meghallgatni. (Olvassa): Rossz társaságba kerülvén, mint gyermek megszökött szüleitől, azt a hírt terjesztvén, hogy amerikai párbaj folytán megöli magát. Egy izben Pécsett a templom mögé húzódott lányokkal s az arra járó gimnáziumi tanulókat szuronynyal kergette el, hogy ne zavarják. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hány éves volt akkor?) Lehetett 14- 15 éves. (Olvassa): »1902 november 26-án a negyedik évfolyamból kicsapatott, mert egyszer a növendékek nagy zajt csaptak a tanteremben, mire a tanár visszafordulván, csendre intette őket, de a mikor eltávozott, akkor ez a nagyreményű ifjú durva kifejezésekkel ellentállásra szólította fel társait«. Hogy ha csakugyan igaz, hogy a czikkiró négy és fél esztendeig volt az intézetben, akkor cBakis ez lehetett. Én nem is kutatom, mert nekem teljesen mindegy, akárki hazudik a lapokban. (Derültség jobbfelöl.) LátnMaló, hogy ezek koholmányok vagy tendencziózus dolgok. De ne méltóztassék ezeket oly könnyedón venni, mert hiába, az ifjúság — és ez nagyon természetes — súlyt fektet arra, a mi itt a házban történik. Es hogyha önök az ilyen felszólalásokkal, a milyeneket mostan hoszszu idő óta hallottunk, megmételyezik az ifjúságot . . . (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! (Szűnni nem akaró zaj a szélsöbaloldalon.) Méltóztassék engem nyugodtan meghallgatni! (Szűnni nem akaró nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Pap Zoltán: Tessék a minisztert rendreutasítani ! (Nagy zaj.) Elnök: Méltóztassanak a képviselő urak észrevételeiket akkor megtenni, ha feliratkoztak, de engem méltóztassanak kihallgatni .(Nagy zaj.) Justh Gyula: Tessék a minisztert rendreutasítani : (Mozgás jobbfelöl.)
