Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-246

2iü. országos ülés 1903 április 16-án, csütörtökön. 239 szélsobaloldalon. Hosszantartó nagy zaj. Elnök csenget.) Bocsánatot kérek, itt a ház határozatával állunk szemben, azt most nem lehet megdönteni. Méltóztassék már most a honvédelmi miniszter urat meghallgatni. (Nagy zaj a szélsobaloldalon, Elnök ismételten csenget.) Bocsánatot kérek, ezt megváltoztatni nem lehet. Kubik Bé!a: A házszabályokhoz kérek szót! Elnök: A házszabályokhoz csak akkor lehet szólni, t. képviselő urak, ha valaki beszédét befejezte. Beszédközben nem lehet. Méltóztassanak a miniszter urat meghallgatni. (Folytonos zaj a szélsobaloldalon.) Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk!) B, Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A t. képviselő urak, ugy az interpelláló képviselő ur, valamint a három előttem szólott képviselő ur többrendbeli dolgot hozott fel, a melyeket többnyire — mondom: többnyire, mert nem kizárólag — a lapokból vettek. Hát ezek a hirek, a melyek a lapokban megjelentek, csak nagyon csekély részben voltak igazak, legnagyobb részben azonban, a mint ez szokás bizonyos lapokban, a valóságnak meg nem feleltek. Azt méltóztatott mondani általában a t. uraknak, hogy a tényállást, — ezt beismerték — a mint tényleg előfordult, nem tudják. Kubik Béla: Mert eltitkolnak mindent. Már az maga nagy bün. ha valami katonáéktól kiszMárog. (Zaj.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Kubik Béla képviselő urat kérem, szíveskedjék valamMel hangosabban beszélni, (Élénk derültség a jobb- és a baloldalon.) Kubik Béla: Elismerem, hogy jó viccz volt! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A t. képviselő urak kegyesek voltak a hadapródiskolát, annak parancsnokát, a minisztert, a hadsereget, a véderőt szőröstül-bőröstül elitélni, mielőtt még tudták volna, hogy ott mi történt. Én azt hiszem, nyugodtan gondolkozó ember először meggyőződik, hogy mi történt tulajdonképpen, és hogyha konstatálva van a dolog, nem örülve annak, hogyha egy szenzácziós dolgot hozhat fel, nem örülve annak sem, ha nem szenzácziós a dolog, hanem mindig csak a valósághoz tartja magát. Hát legyenek kegyesek az urak megengedni, hogy a történteket előadhassam. A Gál Sándor t. képviselő ur részéről felhozottakra nem akarok részletesen válaszolni. (Zaj a szélsobaloldalon.) Azt mondotta például, hogy magyarul nem is akarnak tanulni ott az intézetben, pedig az nem áll, mert a ki magyarul folyékonyan nem tud, az ott, a magyar intézetben amúgy is kénytelen, akarva, nem akarva, tökéletesen megtanulni a magyar nyelvet, annál is inkább, miután az előadási nyelv a magyar. Hát legyenek kegyesek az urak megengedni, hogy egy kissé reflektáljak a történtekre | és az ezzel kapcsolatosan történt felszólalásokra. (Halljuk ! Halljuk!) Mielőtt még az interpelláczió kérdéseire megadnám a határozott feleletet, mégis csak foglalkoznom kell egy kicsit azokkal az újsághírekkel, mert ugy a t. interpelláló ur, mint a ma felszólalt t. urak azt mondták, hogy a hirlapokból vettek tudomást a dologról. Okolicsányi László: Nem lett megczáfolva! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Kérem, ha mindent meg akarunk czáfolni, a mi a lapokban megjelenik, , . . Okolicsányi László: Nem oly kicsiség! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: . .. akkor méltóztassék egy külön czáfoló minisztériumot felállítani. (Élénk derültség,) Barabás Béla : Az egész minisztérium czáfol! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Én nem czáfolok meg semmit sem. (Folytonos zaj a széls':'ib(dóid álon, Elnök csenget.) Hagyok beszélni, hagyok irni, a mit tetszik (Zaj a balés a szélsobaloldalon), de haladok a magam utján. ('Tetszés a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon.) Pap Zoltán: De azt az utat mi jelöljük ki! (Folytonos zaj a szélsobaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon,) Az abszolutÍ7mus utján nem fog haladni! (Folytonos zaj a szélsobaloldalon. Elnök csenget.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ne is legyen azon, hogy valaha szó lehessen az abszolutizmusról! (Folytonos zaj a szélsobaloldalon.) Elnök (Csengéi): Csendet kérek ! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Kellő világításba fogom helyezni a dolgot, hogy a t. ház lássa, mi ebből a való, és mi — hogy ne mondjam hazugság: — a valótlanság. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Ezen év márczius 31-dikén két pécsi honvédhadapródiskolai növendék, nevezetesen Nagy Gyula és Poppel Kálmán az iskolából elbocsáttattak azért, mert... (Halljuk!Halljuk! a szélsobaloldalon. Egy hang a szélsobaloldalon: De nehezen megy!) Kérem, én preczize akarok beszélni, hogy az uraknak ne lehessen kifogásuk és azért összeállítottam magamnak a dolgot, és azt hiszem, nem vétek, ha néha-néha beletekintek, (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Nem!) csakis azért, hogy az uraknak precziz adatokkal szolgáljak. Hát a szellem és az állás kötelmei tekintetében ez a két fiatal ember nem állott azon a magaslaton, a melyet a tiszti sarjadéktól követelni kell. (Nagy zaj és mozgás a szélsobaloldalon.) Barabás Béla: De későn vették észre! A negyedik évfolyamban [ Endrey Gyula: Énekelték volna csak a Gotterhaltét, majd odavalók lettek volna! (Nagy zaj a szélsobaloldalon.)