Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-238

Ifi 238. országos ülés 1903 márczius 27-én, pénteken. pusztultak, vesztek, ugy hogy Magyarországot a németek temetőjének nevezték; a török és a magyar kibírta, a német nem birta, dizenteriát kapott és hullott ezer meg ezer számra. Pedig hát azt mondják, ők mentettek meg bennünket. Vizsgáljuk csak kissé a dolgot 1683-tól kezdve. Tudjuk, hogy akkor Thököly Imre és vele együtt a nemzet egy része, különösen a protestánsok templomaik elvétele, vallási sérelmek, stb. miatt a törökkel szövetkezett. A nagyvezér, Kara Musztafa, mikor óriási hadsereggel Bécs ellen tört, kiadta a rendeletet, hogy még van idő, három hónap alatt, a ki Thököly Imre hűségére tér, annak salvus conductus osztogattatik és az ő jószágait bírhatja háborítatlanul, ellenben a ki a németekkel tart, az mind kardélre hányatik. Tudjuk azt is, hogy Lotharingiai Károly volt az akkori fővezér és a hadsereggel Győr környékén táborozott. A szegény királypárti magyarok összeszedték magukat, a mi megmaradt belőlük, megszállották a Kába-vonalat és a Vág-vonalat erősített helyen, Batthyány Kristóf, Batthyány Ádám, Esterházy János, Draskóczy Miklós, Nádasdy Tamással amott, Esterházy Pállal, Bercsényi Miklóssal és az Illésházyakkal pedig a Vág mentén. Összeszedtek a magyar birodalomból 30.000 kemény, jó katonát, többnyire vógvárbeli vitézeket. Ezeket külön kommandirozták, nem Lotharingiai Károly seregével együtt vezényelték őket, külön voltak szervezve. Ezek elsánczolt vonalakon állottak. De Kara Musztafa 250.000 emberrel jővén a Dunántúlra, előre küldötte a pátenseket, hogy térjenek Thököly hűségére. Lotharingiai Károly, mikor a magyarok lelkesedve várnák be a Bába vonalba, egyszerre csak visszadobja magát, elmegy Magyaróvárra, Mosonyba, majd a Lajtán át ós a magyarokat itthagyja. Nosza fut utána Esterházy Pál nádor, a kinek kismartoni levéltárából veszem ezeket az adatokat, és könyörög, hogy az istenért, ne hagyja el őket, 30.000 emberrel nem tudnak 250.000 embernek ellentállani, micsoda, miért megy el egy kardvágás nélkül? Ekkor Lotharingiai Károly fölmutatja neki a bécsi Hofkriegsrath parancsát, a melyben neki meghagyatik, hogy Magyarországért pedig egy Landsknechtet se áldozzon fel, engedje azt szabadon sorsára, hanem tartsa fenn épségében az összes hadsereg erejét az örökös tartományok megvédésére. így védték meg tehát Magyarországot. Természetesen az elkeseredett nádor vakhűséggel utána ment, de a többiek, igy a Batthyányak, Draskovichok, Nádasdyak, Bercsényiek mind Tökölyi híveMé lettek, és ennek köszönhetjük, hogy az egész Dunántúlt, s a Vág mellékét porrá nem tette Kara-Musztafa, mert idejében igy menthették meg maguknak, Magyaroiszagot azonban kardcsapás nélkül szállotta meg. Igy segítettek hát az osztrák haderők az országot a töröktől megmenteni. Nekik volt szerencséjük abban, hogy őket megmentette Szobijeszky lengyel király, a kiről I. Miklós orosz czár azt mondta: »Két bolondja volt a történelemnek: az egyik Szobijeszky lengyel király volt, a másik én.« Mondom, t. ház, a lengyeleknek köszönhették az osztrákok, hogy az 1683-iki hadjárat alkalmával el nem verték őket a törökök. Elég annyi, a mennyit erről mondottam; arról jót állok, hiszen olvastam a Lotharingiai Károly Ordréjét. Az is emlegetik, hogy Magyarországot ők szabadították fel, mMel 1686-ban Buda ostrománál a várat ők vették be. Hát Buda ostroma egy európai lovagias tény. Akkor Budát mint Mátyás egykor hires városát a töröktől visszafoglalni minden európai nemzet igyekezett. A francziákkal békesség lévén, tudjuk, Gonti herczeg, a későbbi lengyel királyjelölt előállt más vérbeli csapatokkal, azután a franczia nemesség virága, majd egy angol dandár, azután egy csomó olasz és spanyol, maga a bajor választófejedelem Max Emánuel, Poroszországból pedig Schöning generális, szóval egész Európa szinevirága idejött akkor, hogy a törököt Buda várából kMerni segítse. Ezt tette Európa, tette a spanyol, franczia, vallon, lengyel, hollandus és minden nemzet és a magyar, mert hiszen a magyaroknak a létszáma azon háborúban — a mint Károlyi Árpád munkájában számszerűen ki van mutatva — 24—25.000 ember volt, a mi pedig nem csekély, s a mihez hozzájárult még egy hadtest, a mely Eger felől a törökök jövetelének útját elvágta. Hiszen látjuk, hogy a lisztán kitüntetettek között vannak Esterházy Pál, Esterházy Mihály, Esterházy János, a győri generális, a két gróf Bercsényi, a később hires generális: Vak Bottyán, a ki 400 emberrel 2.000 törököt vágott le, s a kit Lotharingiai Károly ugy kitüntetett;, azután ott vannak a Barkóczyak, Battyányi Ádám és Petneházy, a ki utóbbi ott el is esett és a kiket Leopold maga tüntetett ki diplomáiban. Hiszen tudjuk, a törököknek Buda várából való kMerésében a magyar nemzetnek igen nagy és igen dicsőséges szerepe volt, noha ez egy általános európai lovagias tény volt, a melyben Ausztria speczialiter csak nagyon kevés részt vett; többet a bajorok. De hát, t. ház, ezután következett Székesfejérvár, Nagykanizsa, Eszék, Pétervárad, Belgrád stb. visszafoglalása és a magyarok egész Nissig való előnyomulása. De hogy létesült ez azután? (Halljuk! Halljuk!) Nem akarok itt a néppártnak hízelegni, de igazságot kell szolgáltatnom. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Nem tudom, hogy ha a t néppárti urak, Rakovszky ur, vagy a többiek, megteszik-e azt, a mikor Rómába mennek, a mit én meg szoktam tenni. (Halljuk! Halljuk!) Én vagy hatszor voltam Kómában és sohasem mulasztottam el felkeresni a templomban XI. Incze pápának — Odescalchy herczeg — sírját, és pedig hálából, mint magyar ember, mert