Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-245

245. országos ülés 1903 április í-én, szombaton. 211) képviselőtársam indítványa ellen, és a bizottság javaslata mellett szavazzak, még azon előzékeny bővítést sem fogadva el, melyet gróf Wilczek tisztelt barátom nekünk oly készségesen felajánlott. Teszem ezt pedig azért, mert általánosságban nem tartom üdvösnek a kérvények oly elintézési módját, mely szerint azok elintézésekor bizonyos kérdések prejudikáltassanak, a törvényhozás akarata meglepessék és megköttessék. S ha már általában az ilyen inczidentális beavatkozást nem tartom helyesnek, most, midőn annyi főfontosságu ügy fekszik a ház asztalán, midőn azok letárgyalása iránt teljes bizonytalanság uralkodik, lehetetlennek tartom, hogy bármely ügyben is a kormány valamely határidőhöz köttessék. Ezen vita azonban, mely Rakovszky képviselő ur indítványa fölött e házban megindult, bár szerény nézetem szerint más mint akadémikus jellegű nem is lehet, meddőnek semmi esetre sem mondható. Nem mondható pedig azért, mMel azon nyilatkozatokban, melyek itt az ország első törvényhozó-testületében fölhangzottak, már is ott csengenek némely elvi fontosságú kijelentések — azon pontok, melyekben párt- és osztálykülönbség nélkül, minden specziális rokonszenvektől menten mindenki egyetért. Meg vagyok győződve róla, hogy az előttünk fekvő bonyolult közgazdasági kérdés helyes megoldása ezen pontokból fog kiindulni. Egyike ezeknek a következő: Megegyezett mindenki abban, ugy az agráriusok, mint a merkantilisták, valamint a néppárt is, hogy azon határidőüzlet, mely oly szándékkal köttetik, hogy a teljesítési idő bekövetkeztével a különbözet legyen csak fizetendő, nem egyéb, mint illegitim játék, visszaélés a jelenleg érvényben levő kereskedelmi szabadsággal. Az egyetértés ezen tételre nézve igen fontos, annál fontosabb, mMel a jelzett illegitim üzletek hatására nézve véleményeink tetemesen elágaznak. Neumann Ármin képviselőtársam például azt állítja, hogy a fedezetlen határidőüzletek semminemű befolyással az áralakulásra nem birnak, azon ismeretes érvnél fogva, hogy mindenkor annyi vétel, mint eladás van, minden vevőnek egy eladó felel meg, s e szerint a fedezetlen kötések nem befolyásolhatják az árakat. Hiszen ez igy jól is hangzik ; a baj csak az, hogy ugyanakkor azt is állítja, hogy a fedezetlen kötéseknek árkiegyenlitő hatásuk van. Engedelmet kérek, de meg nem foghatom, hogy hogyan nMellálhat valami, a minek nincs hatása, és hogyan ne lenne hatása valaminek, a mi, saját állítása szerint, nMellál? (Ugy van! a középen.) Az egyik érvet okvetlen el kell ejteni, vagy az ártatlanságot kell feláldozni, vagy a nMellálást, ezek egymás mellett teljességgel meg nem állhatnak. (Ugy van! a középen.) Különben ennek a sokat emlegetett nMellálásnak dicsőítésére^ még azt is mondotta t, képviselőtársam, saját szavait idézem: »oly áringadozások, minőket azelőtt (t. í. a fedezetlen kötések virágzása előtt) észleltünk, hogy t. i. rövid hetek alatt az ár 4 írttal, sőt 5 — 6 hónap alatt 7 frttal hanyatlott, ma ki vannak zárva.« Azt hiszem, elég lesz arra utalnom, hogy a hírhedt Leiter-féle spekuláczió bukásakor az árak májustól augusztusig 15 írtról 7 ftra estek, az 1898. évi márcziusi hausse után egy héten belül, ha jól emlékszem, 4 frttal. Szerény véleményem szerint a határidőjátéknak igenis van hatása és pedig igen nagy, a termelő osztályra is és a szolid kereskedelemre is káros hatása. Nem akarom a t. ház türelmét hosszasan igénybe venni, ezért nem is megyek bele sem annak vitatásába, hogy elvileg eladhatok-e valamit, a mMel én nem rendelkezem, vehetek-e olyasmit, a mMel az, a kitől veszem, nem rendelkezik, különösen, ha tudom én is, szerződő felem is, hogy a teljesítés mindkettőnkre ki van zárva ? Arra sem kMánok kiterjeszkedni ma, hogy azon óriási árumennyiségek, melyek a játékosok által kreáltatnak, a piaczra másként, mint bénitólag nem is hathatnak, hogy ezen alakban a kínálat mesterségesen, majdnem határtalanul fokozható; annak bizonysága pedig, vájjon valóban a kínálattal aránylagos részletek vannak-e jelen, majdnem elháríthatatlan akadályokba ütközik. Mert igen könnyű bizonyítani azt, hogy ennyi meg annyi métermázsa készlet van, itt vagy ott van raktározva, de azt pozitívvé tenni, hogy ennyi meg annyi métermázsa nincs, uem létezik, ezt bizonyítani lehetetlennek mondható. A mondottakból tehát következik, hogy azon fiktív illegitim kötések, a melyek a játék kedvéért alkottatnak, megzavarják a piacz kereskedelmi képét, hiszen a fiktív határüzlet a hasznos, a szükséges határidőüzlettől a jelen viszonyok között teljességgel meg nem különböztethető. De ha ezekre bővebben nem térek is ki, mert ezekről kimerítően, hosszasan kellene beszélni, nem hagyhatom el, hogy némely, itt egy alkalommal tett kijelentés legközelebbi logikai következését meg ne vonjam, (Halljuk! Halljuk!) Igen tisztelt barátom, gr. Tisza István, a határidő-üzletekről szólva azt mondotta, hogy ezen kötések oly terményekre köttetnek : »a melyekre rendszerint itt szükség nincsen, a melyeknek ugy beszerzése, mint elhelyezése nehéz, szállításuk tehát mindenesetre nehézséggel jár, . . . és feltétlenül oknélküli frikcziókkal, oknélküli költségekkel terheli meg a közforgalmat.* Hát kérem, oly üzletek, melyek teljesítése, ugy a beszerzés, mint az elhelyezés nehézségekbe ütközik és oknélküli frikcziókkal jár, oly árúk, melyekre szükség nincsen — egyéb hatással nem lehetnek a piaczra, mint azzal, hogy az árakat lenyomják. A másik tétel, a melyre nézve itt, azt hiszem, mindenki egyetért, az, hogy kívánatos volna, hogy a tőzsdéről távoltartassanak azon elemek, melyek nem oda valók, melyeknek ott 23*