Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-245

245. országos ülés 1903 sorozzanak több katonát, ne kérjenek több adót. Egyszerű, világos és átlátszó dolog ez, a mit minden ember megért. Azt mondják, mesterséges a mozgalom. Hi­szen a puskapor elég lobbanékony história, mégis kell neki egy szikra, hogy fellobbanjon. Igaz, azt mondják, hogy ezt a szikrát mi adtuk meg. Nem, ezt önök adták meg ezekkel a katonai javaslatokkal. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De feltéve egy pillanatra, hogy az mesterséges, te­hát nincs a nemzetben gyökere, az következik ebből, hogy egy ellenmozgalom époly eredmény­nyel szervezhető'. Hát én ajánlatot teszek a mi­niszterelnök urnak. Tessék az ország bármely részéből felhozni egy küldöttséget Budapestre, a mely sürgesse az ujonczlétszám felemelését és a katonai terhek emelését. (Élénk helyeslés a szél­sobaloldalon.) Feltéve, de meg nem engedve, hogy ez a küldöttség elevenen a budapesti állomásra érkeznék, én meg vagyok győződve, hogy az or­szággyűlésről egyenesen a lipótmezei bolondok házába szállittanák őket. (Elénk tetszés és he­lyeslés a szélsőbaloldalon.) Pap Zoltán: Én meg kihordom őket a há­tamon ! Rákosi Viktor: T. képviselőház! Én maga­sabb politikai szempontokból is botorságnak tar­tom a német nyelvnek a hadseregben minden­áron való forszirozását. Itt van mellettünk, t. ház, a német birodalom. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Hatalmas nagy ország ; Ausztria­Magyarországénál sokkal fejlettebb iparral, fej­lettebb mezőgazdasággal, nagy gyarmatokkal, po­litikailag, katonailag és befolyás tekintetében első Európában. Kérdem: érdekében áll-e a di­nasztiának az, hogy minket egy szomszéd nagy, nem is német, hanem germán birodalomnak a nyelvével üldözzön, szekírozzon és nemzeti aspi­ráczióink fejlesztését megakadályozza ? (Ugy van! Ugy van! a bal- éj a szélsobaloldalon.) Érde­kében van-e, t. ház, hogy a legvégzetesebb ma­kacssággal útját állja a magyar hadseregnek, és forszírozza azt, hogy Európában még egy német hadsereg tartassák fenn a germán birodalom nagy hadserege mellett? Nem merül-e ismét magától fel az a kérdés, t. ház, hogy a dinasz­tiának mennyire érdekében volna az, hogy egy magyar hadserege legyen, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a mely semmiféle nyelvi vagy érzületi összeköttetésben nem áll a Hokenzoller­nek birodalmának hadseregével? (Elénk helyes­lés a bal- és a szélsobaloldalon) Kubik Béla: A buzavirágos urakkal! Rákosi Viktor: A németeknek, t. ház, a világ minden részében vannak gyarmatai, vagy ha nem gyarmatai, de mindenesetre kereskedőházai ; Klímában, Dél-Amerikában, Ausztráliában, szó­val érdekeit mindenütt megóvja, mert az igazán nagyhatalom; nagyhatalmi politikát csinál; vi­lágszerte befolyása van; világkereskedelmet üz. Mi következik ebből? Az, hogy a német biro­dalomnak nagy hadseregre és óriási flottára van április k-én, szombaton. 207 szüksége. És mégis mit látunk? Ugyancsak meg­rostál a német birodalmi gyűlés minden garast, és a német császárnak nagy flotta-terveit hány­szor megakadályozzák ! És micsoda harczokat kell a német császárnak végigvívnia, hogy végre megszavazzák a flotta-javaslatot és annak költ­ségeit. És mégis azt mondják felőlünk, hogy sehol így nem beszélnek a hadseregről, mint mi­nálunk. Dehogy nem! Ilyen hangon beszélnek minden országban, a hol a szabad polgárok vé­delmezik magukat a régi instítucziók ellen. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ezzel szemben micsoda a mi helyzetünk? Költséget kell adnunk egy flottára, a mely a legjobb esetben az osztrák ipari érdekeket szol­gálja. Szavazzunk meg pénzt arra a hadseregre, a melyben fiainkra nézve oda való belépésök perczében elvégződik minden, a mit addig ta­nultak, és egy uj világba, egy uj életbe, egy ellentétes, sőt ellenséges életbe kerülnek. (Ugy van ! Ugy van! a szélsobaloldalon.) T. ház! Valamely magas, előkelő politikus azt is mondta itt, ... — nevét nem mondom meg, mert sokan vannak itt, a kik előkelő poli­tikusok — (Derültség a szélsobaloldalon.) Benedek János: Mindnyájan találva érzik magukat! Rákosi Viktor: épen azért nem mondom meg a nevét, . . . hogy a balkán-állapotok olyan zavarosak, hogy ezek miatt kell a katonai javas­latokat elfogadni. Hát, t. ház, ha a balkán­állapotok miatt nekünk valamely hatalommal, Isten ments, háborunk lesz, hiszen akkor nem ezekkel a katonai javaslatokkal kell azt meg­vernünk, hanem azokkal a milliárdokkal, a me­lyeket 1867 óta a hadseregre és a védrendszerre költöttünk. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Ha azokkal nem tudjuk meg­verni, akkor nem arra költöttük a pénzt, a mire kellett volna. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) Mondom, előkelő politikusok voltak azok, a kik a nagyhatalmi állást hozták elő­térbe, Sokan feleltek már a mi pártunk részéről ezen nagyhatalmi állásra vonatkozólag és körül­belül bebizonyították azt, hogy ebből semmi sem igaz. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Hogy Ausztria Magyarország nagyhatalmi állással birna Európában ? Én elismerném ezt, ha lát­nám a nagyhatalmi állásnak megfelelő nagy­hatalmi politikát; a nagy sikereket, a virágzó és jövedelmező gyarmatokat; a külföldön szere­tett nevünket és rettegett tekintélyünket. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De mind­ebből nem látok a világon abszolúte semmit. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Meg­történt az — talán két héttel ezelőtt olvas­tam — hogy egy osztrák kereskedőn valamely sérelem esett Romániában, és addig nem kapott elégtételt, mig a német konzulhoz nem fordult. Mert az osztrák nem tudott neki elégtételt sze­rezni azért, mert mi nagyhatalmi politikát foly­tatunk. (Derültség a szélsőbaloldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom