Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-238

14 238. országos ülés 1903 márczias 27-én, pénteken. erről. Ez sem jutott hozzánk Németországból, hanem Olaszországból. Lukáts Gyula: Szent Margit olaszul irta meg imádságos könyvét. Thaly Kálmán: Magyarul! Ez a viszony folytatódott az idegen, luxem­burgi származású Zsigmond alatt. Ez is Olasz­országból hozatott művészeket. Filippo De Scho­laris, más nevén Ozorai Pippo, Zsigmondnak egyik főembere volt. Magyar lett. A renaissance-ot ő honosította meg. Ez tehát nálunk már Zsig­mond alatt honosodott meg, előbb, mint Német­országban. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Ezt be tudjuk bizonyítani. A renaissance-ot az olaszoktól tanultuk, a németek pedig, ha tanul­ták, tőlünk vették. Tudjuk, az ozorai várat Ozorai Pippo, a sienai De Scholaris Zsigmond alatt már renaissance­stilusban építtette; a romok vallanak erre, igy épült a topuszkói apátság is, évszámos felirattal. Hát még a Hunyadiak alatt! Mátyás király teljesen behozta az olasz kultúrát. A főpapok, Vitéz János és Jánus Pannonius stb., világi tudósok és zárdák egyaránt az olasz kultúrát művelték. Bizonyították ezt Mátyás király óriási építkezései, a budai nagy egyetem. Megelőzőleg tudjuk, hogy a bolognai egyetemen, a páduai egye­temen külön magyar coetusok léteztek. Voltak ilyenek Bécsben is, Krakkóban, Prágában is; de legnagyobb részt mégis Bolognában és Páduában tanultak őseink és a kultúrát onnan merítették. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon,) Kossuth Ferencz: Ott vannak czimereik! Thaly Kálmán: Igen, ott vannak czimereik. Mátyás király idejéből az összeköttetés oly sürü, hogy egész olasz kolóniák voltak Budán. Nem­csak a művészetre költött ő sokat, hanem a könyvmásolásra is. Egész Európa tudósai Budára zarándokoltak ekkor. Hanem Mátyás halála után a német tudósok évtizedekig jártak Budára & Corvina könyveit lopkodni, (Igaz! TJgy van! a szélsöbalóldalon.) mázsaszámra vitték tőlünk a czMilizáczió forrásait, mikor nagy Mátyás le­hunyta szemeit, és a gyarló Jagellók következ­tek. Ezeket a dolgokat bőven ismerjük. Ha tehát kaptunk czMilizácziót valaha Németországtól, bőven visszaadtuk a Corvinák­kal, de utóbb is. (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) Ha olyan nagy czMilizáczió lett volna ott és olyan kevés itt, hát akkor pl. Vasziljevits Mán czár miért küldött követséget Hunyadi Mátyás­hoz Magyarországba, kérve ötvösöket, tudósokat, ruha- és fegyvergyárosokat, s mért nem küldött inkább a németekhez ? A fegyvergyártás Ma­gyarországon oly előrehaladott volt, hogy abból az időből van tömérdek ily név: Sisakgyártó, Pajzsgyártó, Kopjagyártó, Kardgyártó stb. A ma­gyar fegyvereknek messze Európában hire volt már a XM— XV. században, ugy, hogy díszre azokkal legfölebb a flórenczi művesek versenyez­hettek. Hát nem voltunk mi olyan barbárok, sőt a czMilizáczió terén, ugy merem állítani, hogy Hunyadi Mátyás korában meghaladtuk az akkori németséget, (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) Hogy azután mostoha idők következtek reánk, és másfélszáz esztendeig mi a vérünkkel, testünkkel, kardunkkal fedeztük Németországot, (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) hogy ő haladhatott a czMilizáczió terén, míg mi kissé elmaradtunk hozzájuk, szerencsésebb helyzetben levőkhöz képest: arról mi nem tehetünk. Hogy azonban még akkor is megvolt a mi érzékünk a kultúra iránt, azt mutatja az, hogy Német­országban akármilyen momentum merült fel, pl. a második renaissance, a reformáczió: Magyar­ország akczeptálta azt. De jellemző, hogy a tős­gyökeres magyar faj nem a német Luthernek, hanem a franczia Kálvinnak és Bézának tanait akczeptálta (Igaz! Ugy van! a szélsöbal­óldalon.) és ma is a kálvinista községek Béza franczia dallamai szerint éneklik a zsoltárt. Akadtak akkor németek, a kik elismerték a magyar czMilizácziót. Ott vanahesseni Móricz fejedelem, a ki tudván, hogy magyarországi szent Erzsébettől származik, — a ki nem thürin­giai szent Erzsébet, mint azt az osztrákok hibá­san, mikor ő Eelsége a Szent Erzsébet-rendet alapította, az okmányba belopták, hanem ma­gyarországi, a mint Montalembert is megírta: St.-Elisabeth de la Hongrie — ez a fejedelem, mondom, a ki tiznél több nyelven beszélt, és mechanikai találmányokon törte a fejét, meg­tudván, hogy ő magyarországi szent Erzsébet Madéka, tökéletesen megtanult magyarul, és hogy alkalma legyen gyakorolni magát, Szenczi Molnár Albertet, a ki akkor külföldön bujdo­sott, segítette magyar könyvek kinyomatásában, sőt egy magyar huszárgárdát szervezett maga körül, és azokkal mindig magyarul beszélt. Akadtak tehát német fejedelmek akkor is, a kik nem Hasse uram módjára gondolkodtak, és a kik a magyar czMilizácziót nem vetették meg, sőt elősegítették. Tudják, a kik tudni akarják, hogy milyen embereket adtunk mi a németeknek. Adtuk Dürer Albertet, a ki nem Dürer, hanem Thürer, a kinek a magyar három halom benn van a czimeré ben, a nyitott ajtóval és a ki maga is irja, hogy Ajtósi de Ajtós, mert Ajtóson született az atyja, Gyula mellett. Azóta okmányilag tudjuk iga­zolni, hogy ime, a leghíresebb német művész ereiben magyar vér folyt. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A prágai legszebb szobrok is Kolozsvári-testvérektől, erdélyi emberektől valók. Vagy ha a tudományokat veszszük, hát egy Amos Comoenius szervezte a sárospataki fő­iskolát egy nagylelkű, egy nagyszellemü fejede­lemasszony, Lorántffy Zsuzsanna meghívására; leghíresebb pedagógusa volt az akkori világnak. Azon gyászidőkben sem maradtunk el, például Descartesnek filozófiai és államtudományi rend­szerét egy Apáczai Csere János 16 évvel előbb dolgozta át magyar nyelvre, mintsem azok né­metül megjelentek volna. Machiavelli tanait is

Next

/
Oldalképek
Tartalom