Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-244

198 2kh. országos ülés 1903 kísérletté a magyar korona országait beolvasztani és Magyarországot osztrák tartománynyá változtatni, e törekvés az egész birodalomra veszedelmet hozott, a népet és a dinasztiát belső és külső zavarba döntötte, melyet csak egy szerencsés csillagzat volt képes hosszú szenvedései közül kiszabadítani;« ezeknek daczára azt látjuk ma is, hogy ez a czél ma is él, és a dinasztia előtt nemcsak ötletszerűen vetődik fel, hanem állandó következetességgel halad felé, és annak elérése Magyarország önállóságának, önálló államiságának felolvadását jelentené az összmonarchiában. (TJgy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezért jelent tehát egészen mást — és ez gróf Tisza István képviselőtársamnak szól — a mi érdekünk, a mi czélunk, a mi biztonságunk, mert Ausztriának czélja, érdeke és biztonsága homlokegyenest ellenkezik a mienkkel, tehát a mi konklúziónk is egészen más, mint a melyet gróf Tisza István képviselőtársam levont, és pedig az, hogy mi nem szavazzuk meg a jelen javaslatokat, nem mellőzzük a közjogi kérdéseket, mert mi, magyar nemzet, abban a szerencsétlen helyzetben vagyunk, hogy Isten kegyelméből elkobozták, elkonfiskálták jogainkat, hogy majd azután mint vívmányokat visszaadhassák részletekben. (Ugy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mi tehát, t. ház, nem lehetünk a közös hadsereg hívei, mert nekünk volt önálló magyar hadseregünk, fenn van tartva hozzá való jogunk ma is, és ha a nemzet egy részét képviselőknek gyengesége belenyugszik is ezen jogok megrövidítésébe, ez a párt, a melyhez tartozni szerencsém van, nem fogja ezt tenni soha. Mi küzdünk tovább, bízunk az igazságnak, a jognak, az alkotmánynak és a törvénynek erejében, a magyar népnek bizalmában, és ha kell, ellenálló képességében. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hogy e küzdelemben gróf Tisza István képviselőtársamnak fényes tehetségére — a mint ő kijelentette — nem számolhatunk, mindjárt gondoltuk és nem is számítottunk reá, (Ugy van! Ugy van! a széhöbálóldalon.) mert a magyar parlamentnek története arra tanitott meg minket, hogy nagy ellenzéki vezérek lettek hatalmas államférfiakká, de kormányférfiakból ellenzékiek bármily igaz ügy érdekében sem lettek soha. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A hatalomnak csodás varázsa, mint a szirének dala Odysseust, ugy vonzza önöket, annyira ellenállhatatlanul. Csakhogy, a mig önök a kezeiken levő békókat, bilincseket és köteleket maguk vetik le, maguk nyesik szét és maguk dobják le és felmentik önönmagukat a nemzetnek tett ígéreteik alól, addig mi, nem. nézve sem jobbra, sem balra, népünk óhaját tartva iránytűül, haladunk kitűzött czélunk felé. (Élénk helyeslés. Ugy van! Ugy van! a széhöbálóldalon.) április 3-án, pénteken. Sajnáljuk, hogy ebben a küzdelemben a volt nemzeti pártra sem számithatunk. (Halljuk! Halljuk!) Egész röviden szándékozom csak erről a pártról szólani; csak azt akarom megjegyezni, hogy rendkívül érdekes és az ő magatartásukat leginkább jellemzi az, hogy nem azért háborogtak és nem azért voltak hangosak, mert követeléseiket nem váltják be, mert óhajtásaikra a honvédelmi miniszter ur, magyar kifejezéssel élve, fittyet hányt és a szabadelvű pártkörbó'l őket valóssággal kitessékelte. Szentiványi Árpád: Ez már nem igaz! (Zaj a széhöbálóldalon.) Lengyel Zoltán: Azt mondta, megvan a cselekvési szabadságuk! Szentiványi Árpád: Hallotta? Ráth Endre: A lapok igy hozták, és nem czáfoltatott meg! Egyébként a honvédelmi miniszter úrtól megszoktuk, hogy nyilatkozatait esetleg nyomás következtében vissza szokta vonni. (Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, ne méltóztassanak konverzálni. Csendet kérek! Szentiványi Árpád: Nem törődöm azzal, hogy önök mit csinálnak, Elnök : Ne tessék a szónokot félbeszakítani! Ráth Endre : Méltóztassék megengedni, hogy alkotmányos jogommal éljek és beszéljek. Szentványi Árpád : Tessék! Szőts Pál: Lengyel Zoltán szólt közbe. (Zaj a bal- és a széhöbálóldalon. Egy hang: Bolondokai beSzéll) Ráth Endre: Bocsánatot kérek, ha valaki bolondokat tesz, arról csak bolondokat lehet beszélni. (Derültség a szélsöbdoldalon.) Mondom, a t. honvédelmi miniszter ur kitessékelte őket a pártkörből, de nem ez fájt, hanem az fájt nekik, és azért háborogtak, hogy kiderült, hogy nekik suttyomban mégis csak voltak óhajtásaik és kívánságaik. Most már, hogy benmaradhassanak a szabadelvű pártkörben, mind nagyobb és nagyobb áldozatokra készek. Emlékeztetnek az emelkedésre törő léghajóra és mint a léghajós, kidobják elvecskéiknek homokzsákjait és azt hirdetik, hogy őket nem lehet kiugratni. Elveik köréből a személyi térre tértek át. Eszembe jut egy volt képviselőtársunk, a ki eredetiségéről volt hires és a kinek eljárása nagyon hasonlít, legalább az én felfogásom szerint, a nemzeti párt jelenlegi magatartásához. A belvárosban 3 szobás lakást bérelt és azért 600 forintot fizetett. A mikor a nemzeti párt beolvadása történt, akkor elveik fentartása mellett mentek be; megérte a beolvadást, mint a 3 szobás lakás a 600 forintot. A következő negyed alkalmával a háziúr, látva, hogy jő magyar bácsMal van dolga, a lakbért felemelte 900 forintra. A nemzeti pártnak is elveiből a quóta felemelésének kérdésénél le kellett mondania, hogy ki ne stájgerolják. (Tetszés a széhöbálóldalon.) Az uj negyed jött, a lakbér