Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-244

194 2H. országos ülés 1903 Zboray Miklós: Ilyeneket miért nem mond el Baross ur, a ki ott alispán volt! Csernoch János: T. képviselőtársam a fejét rázza,, mintha nem volna igy. En tisztelettel felszólítom, legyen szíves egyetlenegy dologra nézve bebizonyítani, hogy nem ugy van, a mint mondtam, és én mindent visszavonok. Két hétig megszállva tartották a községeket, hogy a nép meg se mozduljon, pedig biztosítottam őket, hogy jótállok azokért az emberekért, hogy senkit bántani nem fognak, és nem is bántottak. Még azt hozzá kell tennem, hogy a nép, nem tudván felfogni, hogyan lett oly hamar vége a választásnak, s hogyan történt, hogy ők, kik olyan nagyon sokan voltak, mégsem győzhettek, azt hitették el vele, hogy én meg voltam fizetve, és a népet elárultam, azért lett a másik jelölt egyhangúlag megválasztva. (Derültség a jobboldalon. Felkiáltások balfelöl: Gazság!) Beőthy Akós: Hol volt akkor Széll Kálmán a jog, törvény és igazsággal? (Félkiáltások: Bánffy alatt volt!) Hiszen képviselő volt akkor is, miért nem szólalt fel ellene? Csernoch János: T. ház! Ezt csak azért hoztam fel, hogy a katonasággal ilyen czélokra visszaélni nem szabad, nem szabad azért, mert nálunk mindig többé-kevésbbé izgatott ós idegenszerű a hangulat a katonaság iránt, már pedig az ily eljárás még jobban eltávolítja a népet a katonaságtól és még azt a kevés szeretetet és tiszteletet is ki fogja ölni szMéből, a_melylyel eddig a katonaság iránt viseltetett. És midőn akkor az én megválasztott ellenjelöltem kénytelen volt erről a mandátumról lemondani, mert hisz ez még Bánffy idejében is botrányos és páratlan választás volt, és midőn 1897-ben ón oda második választásra mentem, akkor már nem a katonasággal, hanem az egész Felvidékről összecsőditctt csendőrséggel elzárták választóimat és egész községeket nem engedtek leszavazni. Felállítottak egy hamis szavazó-bizottságot, a hamis szavazó-bizottság előtt szedték be a szavazatokat és megcsalták a népet, és igy történt a második választás, nem katonai, hanem részben mégis katonai, mert csendőri fedezet és csendőri asztisztenczia mellett. T. ház! Mindazokból, a miket elmondottam, elegendő lett volna egy határozati javaslat beterjesztése. Lehetett volna határozati javaslatot benyújtanom ugy a hadseregben előforduló nagyszámú öngyilkosságok, mint a katonai kormánynak a párbajellenes szövetséggel szemben elfoglalt ellenséges álláspontja ügyében, de mindezeket nem foglalom határozati javaslatba, nem pedig azért, mert a magam részéről eleget tettem képviselői kötelességemnek, elmondván, a mit én ezekben a javaslatokban kifogásolandónak tartok, elmondván azt, hogy ezeknek a javaslatoknak a terhét a nép nem fogja elbírni, április 3-án, pénteken. hogy ezek a javaslatok, ha azoknak költségei most mindjárt bele is volnának illeszthetők a mostani költségvetésünk keretébe, később oly óriási és kiszámíthatatlan terheket fognak róni az országra, melyeket ez az ország elviselni valóban nem lesz képes. Es midőn én ezt megtettem, ha ezekből a javaslatakból esetleg törvény is válnék és azok a ház által megszavaztatnának, abban a felelőségben, a mely terhelni fogja azokat, a kik azokat elfogadták, a néppel szemben én és barátaim résztvenni nem fogunk, (Ugy van! balfelöl.) mert mi elmondottuk mindazt, a mi miatt ezen javaslatokat elfogadhatóknak nem tartjuk, mi felhasználtuk ezen javaslatok ellen mindazt, a mit a parlament törvényei és házszabályai szerint nem obstrukczióval, hanem érveinknek elmondásával és csoportosításával megtehettünk; és ha mindezek daczára a t. többség ezeket a javaslatokat el fogja fogadni, a felelőség az övé. Mi tisztán fogunk állani választóink előtt. Ezek után én a javaslatot nem fogadom el. (Elénk tetszés és helyeslés a néppárton és a szélsőbáloldalon.) Rátkay László jegyző: Ráth Endre! Ráth Endre: Tekintettel az idő előrehaladott voltára és arra, hogy hosszabb ideig kívánok beszélni, arra kérem a t. házat, méltóztassék belenyugodni, hogy beszédemet holnap mondhassam el. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem lehet! Tessék beszélni !) Elnök: A házszabályok alapján erre most nincsen lehetőség, mert csak félhárom van. Ráth Endre: T. ház! Ha nem csalódom, Szatmári Mór t. képviselőtársam beszéde alkalmával történt, hogy a mikor ő álláspontjának bizonyítására a magyar történelem dicsőséges lapjairól hozott fel példákat, b. Fejérváry miniszter ur a kezével intett és közbeszólt, hogy »Regény.« A miniszter urnak ez a kifejezése bennem gondolatokat ébresztett; igaza van, a mi a magyar történelem dicsőségét illeti, az még több, mint regény. Mert kezdve a magyar nemzet eredetén, kezdve vándorlásain, harczain, letelepedésén, ez mind annyira meseszerű, hogy azt hiszem, a regény határait jóval meghaladja. Meseszerű, t. ház, ennek a nemzetnek nemcsak eredete és vándorlása, de meseszerű alkotmányának, törvényének, jogainak szeretete, szeretete a koronás király iránt és szeretete alkotmányossága, függetlensége s önállósága iránt. (Élénk tetszés a szélsőbaloldalon.) Azonban ennek a nemzetnek bár királyi tulajdonságai voltak: a magyar nemzet szerepe abban a mesében, a melyet ezer esztendőn keresztül játszott le, sohasem a mesebeli királyfié volt, hanem mindig a mesebeli harmadik szegény ifjúé, a ki lelkében királyi érzelmekkel, agyában királyi gondolatokkal elindul a világba megvívni a maga harczát, a maga szöghajú tündéréért, mint a magyar nemzet megvívta harczát független-