Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-244

2U. országos ülés 1903 mást el is ért. De ha egyebet nem is ért volna el, mint azt, hogy e követeléseket mindig a felszínen tartotta, hogy azok szempontjából bírálta meg mindenkor az ide beterjesztett véderőjavaslatokat, hogy azok világánál világította meg a delegáczióban a közös hadügyminiszternek minden előterjesztését: mondom, ha egyebet nem is tett volna, már ezért is van joga, hogy minden hazafinak hálájára számithasson. (Ugyvan! a néppárton.) Ha ehhez hozzáveszszük még azt, a mint Bartha Miklós t. képviselőtársunk az ő szép beszédében tegnapelőtt megemlítette, hogy ő is, vagyis a volt nemzeti párt segített gyógyítani a megromlott politikai erkölcsöket és hogy e tekintetben valóban szép eredményeket is ért el, — mert azt el kell ismernünk, hogy legalább a vezérlő férfiakban megvan a jószándék és jóakarat — csak azt mondhatom, hogy az ő működésük minden tekintetben elismerésre méltó. (Helyeslés a néppárton.) Egyébként, t. ház, nekem a tekintetben más nézetem van. (Halljuk! Halljuk!) Minden nemzet életében vannak áramlatok, és vannak követelések, törekvések, a melyeknek bizonyos ideig útját lehet állani, de ha azok jogosak, ha azok a köztudatba mentek át, s ha azokat naprólnapra táplálják, és folytonosan érlelik, elérkezik az idő, midőn semmiféle gáttal azoknak megvalósítását megakadályozni nem lehet. (Éljenzés és helyeslés a néppárton és a szélsobaloldalon.) Holló Lajos; Máris elérkezett az ideje! Csernoch János: T. ház! Nekem az a meggyőződésem, hogy nem a parlament fogja minálunk ezeket a kérdéseket és követeléseket megvalósítani, . . . Beőthy Ákos: Elég szoIvorú ! Csernoch János: . . . hanem az iskola, a nevelés, a mely ma oly nemzeti irányban halad, hogy azok, a kik ma az iskolában neveltetnek, ha egykor el fogják foglalni a mi helyünket itt a j^arlamenthen, azok között ezekre a kérdésekre nézve semmi nézeteltérés nem lesz többé. (Helyeslés a néppárton és a szélsobaloldalon. Egy hang a szélsobaloldalon: Ki Jcell küszöbölni a német nyelvet az iskolákból!) Nem kell kiküszöbölni a német nyelvet. Minél több nyelvet tud valamely nemzet, annál jobb reá nézve. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Rákosi Viktor: Ez áll, de csak akkor, ha Magyarországon mindenki tudna magyarul ! (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Csernoch János: Az a magyar ember, a ki a német nyelv tudásáért feláldozza az ő nemzeti meggyőződését, az sohasem volt igazi magyar ember. (Helyeslés a néppárton és a jobboldalon. Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem szabad kényszeríteni rá, hogy németül tanuljon.) Kubik Béla: Az a baj, hogy nem tanítanak minden iskolában magyarul! Pichler Győző: Nem tanítanak azért, mert nincsen kellő ellenőrzés! április 3-án, pénteken. 189 Csernoch János: Nincsen Magyarországon iskola, a hol ne tanítanának magyarul. (Egy hang balfelöl: A latin nyelv tanítását is elhagyhatnák !) A latin nyelv tudása szükséges minden műveltséghez. A történelem, a magistra vitae, mint az élet mestere tanítja, hogy olykor hosszabb időre volt szükség, míg bizonyos eszmék anynyira átjárták az összes érdekeltek gondolkodásmódját, hogy végre tettekké váltak. Nem kell hozzá valami nagy jósló-tehetség, hogy e tekintetben mindazok, a kiknek befolyásuk van jelenleg ezen kérdéseknek megoldására, be fogják látni, hogy azok csakis olykép oldhatók meg . . . Holló Lajos: Követelésekkel, a nélkül sohasem lesz semmi! Ex nihilo nihil fit! Csernoch János: Ez nem nihil, megmondtam, hogy azokat fejleszteni kell. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Én nem vagyok barátja annak, ha a katonaságot szidják vagy pedig gáncsolják. (Helyeslés a jobboldalon.) Megmondom miért. Először is azért, mert viszont a hadseregben benvannak a magyar nemzet fiai és ők nem tehetnek arról, hogy olyan a hadsereg, a milyen. Kubik Béla: Mi a vezetőket szidjuk! Csernoch János: Mindjárt rátérek kérem! Másodszor nem tehetnek róla a tisztek sem, mert hisz a tisztek is alá vannak rendelve a felsőbb hatóságoknak. Az is tény, hogy az ilyen gáncsoskodás a hadsereg tekintélyének kárára van, mert elveszi az önbizalmat ugy az egyestől, mint az egésztől és az olyan katona, a ki nem bizik önmagában és elöljáróiban, soha győzelmet aratni nem fog. (Tetszés.) De, t. ház, a gáncsoskodástól, a szidástól, a bántalmazástól a jogos bírálatig még egész nagy és hosszú ut van, és ezt a jogos bírálatot gyakorolni nekünk nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is. (Tetszés balfelöl.) És ha én azért egyes, a hadseregben mutatkozó jelenségekre akarok rámutatni, csak azért teszem, hogy alkalmat nyújtsak az illető katonai köröknek, hogy ezeken az állapotokon, a mennyire lehet, segítsenek. Mindenekelőtt feltűnik, hogy a mi hadseregünkben aránylag a legnagyobb az összes művelt európai államok között az öngyilkosok száma. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Azt, — hogy katonai nyelven szóljak — hogy a mi katonaságunk nem kapna u. n. jó anyagot, nem lehet állítani. A mi fiatalságunk otthon, az apai b,ázban, jól, vallásosán és erkölcsösen neveltetik. Általánosságban ezt a mi népünkről el kell ismerni ; kMételek, szó sincsen, vannak. Azt, hogy a hadseregben, midőn ott már szolgálatban vannak ifjaink, talán vallásbelileg nem jól gondoznák őket, szintén nem lehet mondani, 1901ben adott ki a mostani tábori püspök, a ki magyar ember, . . .