Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-243

166 M3. országos ülés Í903 április 2-án, csütörtökön. velem együtt számosan tudják azt — hogy ebben a közös hadseregben tisztán a magyar szellem hiányán kMül még az a katonai szellem is útjában áll e hadsereg czéltudatos kiképzésének és fejlesztésének, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és igy már csupán ezért sem kívánatos egy ilyen hadsereg létszámát szaporítani, és már csupán ezen szempontból is visszautasítandó e törvényjavaslat. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezen hagyományos osztrák katonai szellem, a nálunk dMó kaszárnya-szellem először is azon kezdi romboló munkáját, hogy kMetkőzteti azt az embert október elsején nemcsak a ruhájából, hanem emberi méltóságából és önérzetéből is. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A kaszárnya ajtajánál végződnek a közszabadságnak minden védelmi eszközei. A szabad gondolkozás és vélemény nyilvánítás, a hazafias érzés önérzetes megnyilvánulása nem fér be a katonai mondurba és ha mégis merészel nyilvánulni olykorolykor, kMerik azt abból a kikötés és a kurtavas, a kaszárnya- és a brigádáristom. Szubordináczió, a csillagos emberek erőszaka a csillag nélküliek felett: ezzel a féltett kincscsel találkozik ott az a szabad gondolkozású, szabad állampolgár, a ki odahaza falujában szabad gondolkozásra és önérzetre nevelve, lép be a hadsereg kötelékébe. És miért? Azért, hogy három évet, életének legszebb három esztendejét a haza védelmére odaadja az osztrák császárnak. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A lélek is sirhat a magyar szülőben, a mikor szabadságra nevelt gyermekét szolgaságra adja oda, nem pedig a hadi dicsőségek megszerzésére. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) f Pozsgay Miklós: Agyutölteléknek és kutyamosónak ! Molnár Ákos: Ezt mutatja a további kép is, ha tovább haladunk. A hadsereg kiképzésének főmotMuma nem a hadi készültség elnyerése, hanem az osztrák hadsereg régi hagyományos betegsége: a parádé. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hogy pedig világosan álljon előttünk a dolog, nézzünk csak egy évi katonai szolgálati időt, október elsejétől a nagygyakorlatok végéig, az ujonczok bevonulásától a lefuvásig. Nézzük csak egy katona életét ebben a keretben, mint mozog ezen egyévi kiképzési idő alatt. Az ujoncz bevonulása alkalmával nyolczheti zavartalan kiképzés van előírva a katonaságnál, és ez a legnehezebb ideje a katonának, mert ezen idő alatt kell hozzászoknia annak a puszták-fiának, annak a független, szabad, magyar gondolkozásnak a függéshez, a feljebbvalók gondolkozásának és minden szekatúrájának ez alatt az idő alatt kell magát alávetnie. És mit látunk, t. ház, október elsején a 8 heti kiképzés első napján ? Körülbelül két évvel ezelőtt Németországból importált minta szerint behozták a sorozás alkalmával letett katonai eskünek megismétlését, Az egész ujonczcsapatnak ki kell rukkolnia a kaszárnya udvarára, vagy a gyakorlótérre, a hol a parancsnok felettük szemlét tart, a legénység tábori misét hallgat és leteszi ismét az esküt. Már most kérdés, t. ház, mire való ez a második eskü? Vagy az első eskü talán nem bir annyi hatálylyal, és megerősitésre szorul? Ez semmi egyébért nem történik, mint a parádé kedveért. Parádéval kell annak a magyar bakának megkezdenie nyoIvorúságát és parádéval kell azt el is végeznie. Ez tehát, t. ház, az első parádé. Ezután a csapatok kiképzése volna tulajdonképen előírva és a további munkaprogramm. De arra, hogy az egyeseket és a szakaszokat teljesen kiképezzék, nincs idő, mert az ujonczoknak november elsejére, vagyis egy hónap múlva már teljesen begyakorolt ezrednek képét kell feltüntetniök, mert hadügyminiszteri rendeletben van, hogy november 1-én a hadtestparancsnok előtt az ezredeknek már mint ilyeneknek kell kirukkolniuk, s ennek elérése czéljából előtte napokkal és hetekkel kell magát annak az ujoncznak puczolnia, hogy azon a parádén, azon a második, egy hónap múlva tartandó parádén részt vehessen. így aztán előáll az a fonák helyzet, hogy mikor az ujonczokat egyenkint vagy sorokban kellene kiképezni, és velők az elemi lépéseket begyakoroltatni, akkor már lázas sietséggel ezredgyakorlatokat végeztetnek velők, mert a katonai elöljárók, a Vorgesetzterek ezt ugy kívánják, s jaj annak az ezredesnek, a ki ezen katonai elöljárók bogarait — mert ilyen mindegyiknek van — nem ismeri. A nóta vége az, hogy az ezredes ur nyugalomba vonul saját kérelmére! Télen a szakaszok, r tavaszszal a századok kiképzése van előírva. Ámde a hadtestparancsnok ur már kora tavaszszal fogja megtartani a nagy csapatszemlét; arra már az ezredeknek fel kell vonulniok, igy tehát az előbb említettem részletkiképzés, a csapatok és szakaszok szerinti kiképzés megint elmarad, mert az ezrednek szép képet kell nyújtania, a csákókon fényleniök kell a sasoknak s a parancsnok urnak legfelsőbb megelégedését ki kell, hogy érdemeljék az ezred vezetői, az ezredesek. Mert a közös hadseregben, t. ház, a kinézés és a tartás a fő, »die Haltung und das Aussehen.« Ez tehát már a harmadik parádé, tavaszszal. A következő nagy parádé augusztus 18-ika, a király születésnapja. Ekkor már jó előre hetekkel szünetelnek a gyakorlatok. A katona egyebet sem csinál, mint mundurt puczol és mundurvizitre jár. Molnár Jenő: És súrol! Molnár Ákos: Az ágyukat festeni, lakirozni kell, a lovakat pihentetni, hogy azoknak a parádén, a Defilirungnál, jó kinézésük legyen. A gyalogság pedig reggeltől estig defiliroz, mert a magyar katonának nincsen egyéb és nagyobb kötelessége; tudása katonai szempontból csak